Komolyan nem tudom, sírjak-e vagy nevessek. Augusztus 16.-án kaptam egy levelet dr.Lévai Katalin közvetlen munkatársától Talyigás Katalintól, miszerint október 26-án a képviselő Asszony fogadna bennünket a nyilvános meghallgatáson. Lázasan készülődtem, készülődtünk, összeszedtem mindenkitől a kérdéseit, melyet fel szeretne tenni az adott ügyben. Mivel azóta semmiféle értesítést nem kaptunk, így felkerekedtünk tagtársammal Jóka Mártival, hogy szembesítsük problémáinkkal a képviselő Asszonyt és a meghívott törvényhozókat. A Parlament Irodaházának kormányőre és portása is értetlenkedve nézett bennünket, hogy milyen meghallgatásra is érkeztünk. Természettől adott vehemenciámmal késztettem Őket a segítségre, s nemsokára megérkezett egy nagyon szimpatikus fiatalember – Gáti Mátyás -, aki dr.Lévai Katalin titkára. Sajnálatát fejezte ki, amiért ma nincs meghallgatás, és nem is értette, miért mentünk mi oda. Hivatkoztam ismét az ominózus e-mailre, amit – láttam a szemén – kicsit kételkedve fogadott. Végül be kellett látnia, a mail létezik. Mail nézegetés közben kicsit „lerohantuk”, vázlatosan elmeséltük neki, milyen életet is kell élnie azoknak, akik egyedül kell, hogy neveljenek 1-2-3 gyermeket. Számára mintha kínai nyelven szólaltunk volna meg, nem is értette, ma Magyarországon ilyen is létezhet. Elmeséltük Neki, 650.000 gyermek él ma egyszülős családban, s segítséget nem nagyon remélhetnek. Invitáltam a november 06-i konferenciára, melyet köszönettel elfogadott. Remélem sikerül benne elültetni a tenni akarást azért, hogy változzanak a jogszabályok, s végre mi is emberi életet élhessünk. Megkért bennünket, ha ismét meghívót kapunk egy meghallgatásra, ellenőrizzük Nála le, ténylegesen lesz-e meghallgatás, ne történhessen meg ismételten a mai malőr. Megemlítettem neki, hogy májusban sem jutottam be a meghallgatásra, pedig bejelentkeztem, és NYILVÁNOS meghallgatásról lévén szó, nem értettem a kapuban álló kormányőröktől a belépésem megtagadását. Szinte hitetlenkedve nézett ránk, hiszen Ő is úgy tudta, a NYILVÁNOS meghallgatásra bárki bemehet. Tehát a teendőnk ezentúl, ellenőrizni minden hivatalos meghívót, egyeztetni, rákérdezni, nehogy úgy járjon bárki, mint én most már második alkalommal. Most mondjátok meg. Sírjak, vagy nevessek?

Major Éva Egyesületi elnök