Tájékoztatásul, hogy lássátok, mivel is foglalkozunk - többek között a Hálózatban.
A Magyar Szegénységellenes Hálózat állásfoglalása
az „egy család egy ellátás” bevezetését célzó költségvetési tervezetről
„A szociális szakma teljes vereségben” – olvasható a sajtóban. Lehet, de a vereség talán nem teljes: mintha a gyerekek ingyenes étkezését fedező normatíva szintje és közfeladat jellege megmaradna. És ami vereség, az elsősorban a szegények veresége. Kirívó esetként úgy tűnik, a 2010-es év tervezett költségvetésében a kormány kitart az „egy család egy ellátás” elv bevezetése mellett. Teszi mindezt az MTA Gyerekszegénység Elleni Program – Ferge Zsuzsa által jegyzett – nyílt levele ellenére, amely határozottan felhívja a figyelmet a szegény családokra gyakorolt negatív hatásokra. Teszi annak ellenére, hogy az országgyűlés 2007-ben elfogadta a „Legyen jobb a gyermekeknek!” Nemzeti Stratégiát, amely kimondja, hogy kormányzati intézkedések nem érinthetik kedvezőtlenül a gyerekeket, a gyerekes családokat. És akkor teszi mindezt, mikor az Európai Unió tagállamai, köztük Magyarország is, készül 2010-re, a „Szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évére”.
2010. január 1-től a kormány jelenlegi tervei szerint egy családban legfeljebb egy családtag kaphat aktív korúak ellátását. Abban az esetben, ha van köztük rendszeres szociális segélyre jogosult (idős, egészségkárosodott ember stb.), továbbra is megkapják a 2006-ban bevezetett ún. „családi segélyt”, amely egy, a családtagok számától függő felső határig és legföljebb a minimálbér összegével egészíti ki a jövedelmüket. Ha nincs segélyre jogosult a családban, akkor a családtagok közül egy valaki kaphat 28 500 forint rendelkezésre állási támogatást („rát”-ot), de ehhez nem jár a családi kiegészítés. A jelenlegi gyakorlattól eltérően, egy családban csak egy fő kaphat ”rát”-ot, és csak ő számíthat közfoglalkoztatásra, akkor is, ha a család minden tagja munkanélküli.
Vegyünk egy példát! Egy olyan háromgyerekes családban, ahol mindkét szülő munkanélküli, és közmunka híján rendelkezésre állási támogatást kapnak, a család jelenlegi havi jövedelme a családi pótlékkal együtt 105 ezer forint, az egy főre jutó jövedelem így is – jóval a nyugdíjminimum alatti összeg – 21 ezer forint. A tervezett intézkedés után a családi kassza igen jelentősen megcsappan majd: két munkanélküli szülő esetén a három gyerek után járó családi pótlékkal együtt 76 ezer forintból kell megélnie az öttagú családnak. Ennek a családnak a KSH által számított létminimum alapján havi 237 ezer forintra lenne szükséges ahhoz, hogy egy elfogadható, de korántsem magas szintű életszínvonalat tudjon biztosítani magának. A tervezett megvonás a Szociális és Munkaügyi Minisztérium adatai szerint 35 ezer munkanélkülit, illetve családot érint.
A társadalmi felháborodás nyomán a kormányzat az ellátatlanok ellátására új lépést tervez. Bevezeti az „Út a munka világába” elnevezésű projektet, amely egy már létező, európai uniós forrásból finanszírozott TÁMOP projektet terjeszt ki a szokásos bonyolult pályázati úton. A projekt fél-egy év (minimálbérrel honorált) képzéssel felkészíti a résztvevőket a korábbinál értelmesebb közmunkára, vagy igazi piaci elhelyezkedésre. A gondolat vonzó, de teljesen lehetetlennek tartjuk, hogy a szétszórtan élő, munkából régóta kikopott emberek ezekben a projektekben helyet találjanak maguknak. Amúgy az elképzelések szerint a projektben történő részvétel semmilyen joggá nem tehető, és semmi garancia nincs arra, hogy tényleg elérik a legrosszabb helyzetűeket. Az ellenkezője valószínű.
A most 35 000, várhatóan jóval több ember létfenntartásból kizárását, esetleges pályázatokkal való hitegetését elfogadhatatlannak tartjuk.
A Magyar Szegénységellenes Hálózat a közelmúltban hetven szegénységben élő gyerekes családot keresett fel. Sokuknál a segély és a családi pótlék a teljes bevétel, munka nincs, a közfoglalkoztatási lehetőségekért „közelharcot” vívnak; mindenkinek jól jön az a néhány tízezer forintnyi többletbevétel. A boltban hitelre vásárolnak, tartoznak a Providentnek, az uzsorásnak. A felhalmozott díjhátralékok miatt gyakoriak a kikapcsolt közüzemi szolgáltatások, már ahol egyáltalán vannak.
Nekik nem mindegy, hogy a család hány tagja jogosult aktív korúak ellátására. Már régen elfogadhatatlan szintű életminőségük tovább romlik, ha a családi kasszából eltűnik 28 500 forint. Pedig már nincs hova romlani, ahogyan ezt a szülők mondják: „Nincs munka, járunk munka után, bármi, ami van, elvállalnánk, mert tényleg, mert annyira vagyunk, hogy egyáltalán nincs semmi…”. „Nagyon sokszor éheztem. Ha most azt mondom, hogy tegnap fél kiló kenyeret vettem, mert csak annyi pénzem volt. És négyen vagyunk, a három gyerek és én.” Egy másik szülő így: „Szegények, mi eddig is azok voltunk, de azért ennyire nem. Most nagyon… Rendesen megtudtuk, hogy mi az az éhezés.” A következő pedig: „Nem aggódnák, ha tudnám azt, hogy jól van, elveszik a családit, de holnap mehetek dolgozni. De sajnos nincs ilyen, mert a férjem is több helyen próbálkozott…”
A Magyar Szegénységellenes Hálózat, amelynek feladata a szegénységben élők érdekképviselete, „hangjuk felerősítése”, elutasítja a tervezett intézkedéseket. Egyúttal arra kéri a Kormányt, hogy olyan módosításokat hajtson végre, amelyek biztosítják, hogy a leggyengébb társadalmi csoportok, a szegények, a segélyezettek életesélyei nem romolnak tovább. Tegye mindezt annak érdekében is, hogy a „Szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évét” ne a szegények kirekesztését erősítő intézkedésekkel várjuk.
Budapest, 2009. október 7.
Magyar Szegénységellenes Hálózat nevében
a Hálózat Koordinációs Testületének tagjai |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Friss bejegyzések
Friss hozzászólások
Archívum
Új bejegyzés
Frissítés
Már nagyon tanácstalan vagyok és nov 3 án lessz a tárgyalás bárcsak a törvény hozók jobban odafigyelnének a törvényre hogy a gyerekeket jobban védjék és ne mindig azt a szülőt dorgálják és piszkálják aki neveli a gyereket/ket!! A pszichológiai vizsgálatnak az eredménye megérkezett a hivatalba és 19-én kell bemennem beszélgetésre és akkor dől el hogy védelembe helyezik e a kislányokat az apa álítása miatt hogy én verem a kislányokat. A pszichológus nő kérdezte hogy rá szoktam e csapni a kislányok fenekére persze hogy igent mondtam mert szerintem nincs olyan szülő aki ne csapott volna a gyerek fenekére. Természetesen nem úgy csapok a fenekére hogy fájjon neki vagy nyoma maradjon csak érezze. Erre a pszichológus nő azt mondta hogy figyelmeztetni e kell hogy ne csapjak a kislányok fenekére, de közben mondta hogy ő is csapott már a gyerekei fenekére. Viszont ha emiatt úgy döntenek hogy védelem alá helyezik a lányokat akkor fogok ám patáriázni hogy az apa több ször megverte a mostani feleségét és a kislányokat is bántotta az együtt létünk alatt és hogy többszöri öngyilkossági kisérlete volt és rendszeresen gyógyszert kéne szednie amit nem tesz és több ször vannak durva düh kitőrései. Már kiváncsi vagyok hogy mi lessz!!! 
küldés 
nyomtatás 
