Mit tehet egy elvált asszony, ha nem kapja meg a neki járó tartásdíjat? Ma Magyarországon szinte semmit, ezt az érintettek, a jogászok és az állami hivatalok is tudják. Ebből lett elege Major Évának, aki csak várt és várt a pénzére, de közben elszegényedett. Végül egyesületet alapított, és számtalan állami szervhez fordult, hogy történjen már valami. Minket is megkeresett, így jutott el az igazságügyi tárca egyik szakemberéhez, akit számon kért, de talán nem hiába.

Major Éva: - Egy ítéletet tudok mutatni, hogy 917 ezer forintért lehet kapni 10 hónap fogházbüntetést három évre felfüggesztve.

Papírok mindenütt. Major Éva kilenc éve vált el férjétől, amikor kiderült, hogy az szexuálisan zaklatja egyik lányát. Három gyermeke 10, 11 és 12 éves volt ekkor. Az apát elítélték, két évig volt börtönben. Tartásdíjat ezen idő alatt nem fizetett, utána is csak egyszer, 2000 decemberében, 15 ezer forintot. Azóta hajléktalanként él, ahogy Éva mondja, sértődötten, hogy nem fogadták vissza a családba.

Riporter: - Megbűnhődött?
Major Éva: - Ez azt hiszem, nekünk sokkal nagyobb büntetés volt, mint neki. Mert ha valaki belegondol abba, hogy milyen az, amikor valaki elveszíti a női identitását, az anyaságát, és én ebbe estem, öt évig nagyon komoly depresszióban voltam, úgy próbáltam a gyerekeket nevelni, ellátni, és amikor lefeküdtem, csak arra vártam, hogy meghaljak.

Az apa rengeteg adósságot hagyott a családra. Éva pedig nem tudta, hová forduljon.

Major Éva: - Volt telefonszámla 580 ezerért, szextelefon, volt 3-400 ezer forintos kölcsönösszegek. Hogy magánemberek hányan akarták ránk törni az ajtót, hogy adjuk vissza a pénzüket, azt meg sem tudom számolni.

Éva eladósodott. Döntenie kellett: lakbért fizet, vagy enni ad a gyermekeinek.

Riporter: - Mennyi maradt?
Major Éva: - Nagyon kevés. 1998-ban olyan 20-22 ezer forintunk maradt. És bizony elmaradtam a lakbérrel, a villanyszámlával, a gázszámlával, a fűtésdíjjal. 2003-ban 170 ezer forint adósságom volt, amikor megkaptam a kilakoltatási határozatot.

Éva harcolni kezdett. Írt az ombudsmannak, a szociális miniszternek, az igazságügyi miniszternek, a köztársasági elnöknek, a miniszterelnöknek, az Országgyűlés elnökének, akinek csak tudott, hogy segítsenek.

Major Éva: - Mindenhol azt kértem, hogy segítsenek kikényszeríteni, olyan utat mutatni, ahol a kikényszerítő lehetőséget megtalálhatom, hogy megkapjam ettől az embertől a tartásdíj hátralékát.

Az apa 1998 óta 1 millió 613 ezer forint tartásdíjjal tartozik. A család a kilakoltatás után egy kisebb, szintén önkormányzati bérlakásba költözött. Itt is hasonló sorsra jutottak. Tartozás miatt kikapcsolták a gázt, ezért villanykályhát vettek. A tél után kipostázott 390 ezer forintos számlát viszont Éva nem tudta kifizetni. Elvitték a villanyórát is.

Major Éva: - A gyerekeket nem mertem hazaengedni a kollégiumból, az anyámhoz küldtem őket, meg a barátaikhoz, csak én fáztam. Akkor egy barátnőm mondta, hogy van itt egy kis ház, és amíg nem rendeződik a történetünk, addig húzzuk meg magunkat.

Az év végéig kölcsönkapott kis házban most csak Éva és a kutya lakik, a gyerekek nyári munkán vannak, középső lánya pedig már családot alapított. Egyébként sem akartak szerepelni, szégyellik a történteket.

Éva esete nem egyedi. A regionális családsegítő központ vezetője szerint a legrosszabb a tehetetlenség.

Rétiné Dr. Böhm Éva, a Nyugat-dunántúli Regionális Közigazgatási Hivatal Szociális és Gyámhivatalának vezetője: - Változtatni kellene a gyermektartásdíjjal kapcsolatos szabályokon. Hiszen most egyértelműen a bíróság feladata a gyermektartásdíj megállapítása, módosítása, hosszú idő telik el, míg a bíróság ezt a tartásdíjat megállapítja. A későbbiekben még nagyobb gondok akkor adódnak, amikor a fizetésre kötelezett szülő nem teljesíti a gyermektartásdíj fizetési kötelezettségét.

A városi gyámhivatal megelőlegezheti a tartásdíjat, ha a család valóban rászorul. Akkor is csak kétszer három évig kaphatják a tartásdíjat az államtól. Ha azonban nincs remény arra, hogy a megelőlegezett pénzt az állam a szülőtől behajtsa, nem utalnak tovább. És akkor sem, ha az elvált szülő évente egyszer utal, akár 100 forintot is.

Rétiné Dr. Böhm Éva: - Ha tartásdíj fizetésére kötelezett szülő már egy alkalommal kisebb összeget is utal a gondozó szülőnek, ez már ok arra, hogy a tartásdíj folyósítását felfüggesszék. Tehát ismét ott van a szülő, hogy nem kap tartásdíjat.

Éva rájött, hogy nincs egyedül. Tavasszal megalapította a FIGYELJ RÁNK! - Különélő szülők és gyermekeik érdekvédelmi Egyesületét. Nyár végére jegyezték be őket, honlapjukat május óta több mint 3 ezren nézték meg.

Major Éva: - Hogy mit is tud adni az egyesület? Az együvé tartozást. Hogy el tudom panaszolni a másiknak, tanácsot tudunk kérni, hasonló cipőben járó emberekkel tudunk beszélni, stratégiát lehet arra kérni, hogyan lehet túlélni, mert ezt megélni nagyon nehéz, ezt csak túlélni lehet.

Éva az egyesület mellett önkéntes telefonszolgálatot is vállal bajbajutott családoknak, és Győr mellett egy hajléktalan otthonban is dolgozik. Innen kap fizetést, a többi társadalmi munka.

Most a Gyermekszegénység Elleni Nemzeti Programiroda kérte fel őket, mérjék fel, hogyan hat az egyszülős családokra a válás, mennyien szegényednek el közülük.

Rétiné Dr. Böhm Éva: - A tartásdíjra kötelezett szülők nagyon jól ismerik a lehetőségeiket, és ebben a kis országban kitűnően el lehet bújni, ismeretlenné lehet válni, fel lehet szívódni, és ez már azzal jár, hogy ha nem találják meg, és ismeretlen helyen van, tartásdíj megelőlegezésére sem kerülhet sor.

Landes Judit válóperes ügyvéd szerint Évának szinte reménytelen kicsikarnia az apától a tartásdíjat, de van más módszer is a nemfizetésre. Sok elvált szülő úgy kerüli ki a tartásdíj fizetését, hogy átirat minden ingatlant, vagyontárgyat egy közeli rokonára vagy új kedvese nevére. Különben a bíróság azonnal végrehajtaná a tartozást.

Dr. Landes Judit: - Érdekes módon Magyarországon rendszer az is, hogy azt mondja a különváltan élő szülő, hogy amíg nem kötelez engem a bíróság, nem fizetek. Kérdezem én: miért, mert a közértben nem lehet felmutatni a különváltan élő szülő fényképes igazolványát, hogy majd fog fizetni.?

Major Éva: - Menetelek, próbálkozom, de a lyukakat betömni sajnos nem tudom. Hol az egyiket tömöm be, hol a másikat, de ennek sajnos vége nincsen. Egyszer csak odafigyelnek ránk.

Az asszony azért kereste meg szerkesztőségünket, hogy feltehesse kérdéseit Vörös Editnek, az igazságügyi minisztérium osztályvezetőjének. A főtanácsos volt ugyanis az, aki idén márciusban az igazságügyi miniszterhez írott törvénymódosítási kérelmére válaszolt. Ebben a többi között azt ajánlja, menjenek el dolgozni a gyerekek is, hogy csökkentsék a család adósságát.

Major Éva: - Kilenc éve próbálom a gyerektartásdíjat behajtani, ami az első két évben azért nem sikerült, mert börtönben volt, aztán meg azért, mert nem akart fizetni. 

Dr. Vörös Edit, az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Társadalmi Kapcsolatok Főosztályának osztályvezetője: - Mindenki tudja, hogy van ez a behajtási, behajthatósági probléma a tartásdíjak kapcsán. Nem tudok Önnek mást mondani, hogy az állam segítési lehetősége nagyon korlátozott, anyagi okokból. Nem arról szól, hogy nem látja bárki a problémát, vagy nem akar segíteni rajta.

Major Éva: - Ha másként nem megy, elmegyek Strasbourgig, és én most már a magyar államtól szeretném a jóvátételt megkapni, mert 9 éve küszködök. Ezek az elmaradt pénzek úgy elsiklottak, hajléktalanná kell hogy váljak, kilakoltattak.

Riporter: - Ön is látja, hogy nagyon sok ilyen probléma van. Nem kellene mégis azon gondolkodni, hogy változtatni kellene a szabályozáson?

Dr. Vörös Edit: - De ettől még nem tud munkát adni annak az embernek, aki elveszítette a munkáját. Ugyanez a probléma akkor is felvetődik, amikor együtt élnek a szülők.

Major Éva: - Ön racionálisan mondja meg, hogy mit várhatok. Mit várhatok, hogy ezt a pénzt meg is kapjam?

Dr. Vörös Edit: - Nem tudok Önnek konkrét, minden esetben működő megoldást mondani.

Major Éva: - Akkor ki tud? Mondja meg?

Dr. Vörös Edit: - Egyszerűen nincs ilyen megoldás. Ott, ahol valóban arról szól a történet, hogy a kötelezett ki akar bújni…

Major Éva: - Itt a bírósági papíron rajta van, hogy munkaképes, közlekedésgépész.

Dr. Vörös Edit: - Itt nem a jó szándék, hanem a lehetőség hiányzik. A büntetőjogi szankció a végső szankció. Annál több már csak a felnégyelés és a vár fokára kitűzés lehetne.

Riporter: - Éva egyfolytában azt mondja, hogy nincs kikényszerítő lehetőség, Ön pedig azt mondja, hogy a mai jogi helyzet nem is nyújt semmilyen kikényszerítő lehetőséget?

Dr. Vörös Edit: - Elvileg van lehetőség a végrehajtás útján való kikényszerítésre. De ha valakinek nincs munkája, nincs lakása, ingósága, akkor miből lehet végrehajtani? Vannak eszközök itt, de vannak olyan helyzetek, amelyekben ezek az eszközök nem működnek. Büntetőjogi közvetítői eljárás van, talán ennek révén közelebb lehetne kerülni a megoldáshoz, hogy beszélnének egymással.

Major Éva: - Ugye viccel? Én hoztam Önnek javaslatot az egyesület nevében. Pár pontban összeszedtük a problémákat és a megoldási javaslatokat. Kérem, tekintsék úgy, hogy nagyon sokat dolgoztunk rajta.

Dr. Vörös Edit: - Ezt feltétlenül meg tudom ígérni, hogy mindent elkövetünk, hogy ezek a javaslatok a megfelelő jogalkotó szervhez kerüljenek és tényleg komoly megvizsgálásra.

A forgatás után Éva újra találkozott Vörös Edittel, ahol többórás beszélgetés után abban állapodtak meg, hogy angol mintára javasolják a kormánynak egy gyermektartásdíj ügynökség felállítását, amely ellenőrizné a tartásdíj fizetését. Ha a szülő nem fizet, ettől az ügynökségtől kapná meg a gyermektartást, a nem fizető szülő pedig munkára kötelezhető lenne, illetve elzárható lenne 30-60 vagy akár 90 napig.