A FIGYELJ RÁNK!- Különélő szülők és gyermekeik érdekvédelmi Egyesülete képviseletében szeretnék szót emelni azon emberekért, akik egyedül maradtak a gyermeknevelésben, diszkrimináltak életkoruk, vagy speciális helyzetük miatt.

Mire gondolok?

Életkorukról ugye nem érdemes sok szót emelni, hiszen mindenki előtt világos, 40-45 év felett már nagyon nagy szerencse kell, hogy – pláne ha alacsonyabb végzettséggel rendelkező emberekről van szó – munkát vállalhasson bárki.

Egyedül, gyermekeket nevelő szülőknél ez fokozottan érvényesül, hiszen hiába próbálkozunk egészséges értékrenddel nevelni gyermekeinket, ezek a gyermekek nagy többségben mentálisan sérültek, s sérültek maguk a szülők is.

A mindennapok küzdelmei számukra még nagyobb erőfeszítést igényel, frusztráltabbak, az élet szinte minden területén helyt szeretnének állni, több – kevesebb sikerrel. Figyelembe kell venni azt a problémát is, hogy válás után nagyon sok csonka családban még a gyermektartás összegének behajtása is komoly nehézségekbe ütközik, tehát a gyermeket egyedül nevelő szülőnek fokozottan szüksége lenne egy stabil állásra.

De ez érvényes egész családban élő – idősödő emberekre is.

Speciális helyzeteket pedig tagtársaink ismertették, s itt elnézést szeretnék kérni a nevükben, amiért nem jöttek el, nem merték vállalni nevüket, arcukat.

Mert félnek. Félnek attól, hogy így is nehéz helyzetük még nehezebbre fordul, ha kiderül, panaszkodni mertek.

Kiszolgáltatottak munkáltatótól, környezettől.

Nagyon fontosnak érzem megemlíteni, ha valakit olyan szerencse ér, hogy munkát talál, a mai gyakorlat szerint, ha nem tudja teljesíteni a munkáltató akár extrém kívánságait – , legyen az túlmunka, kompetenciát meghaladó munkavégzés, egy tollvonással elküldhetik őket, hiszen – szerencsés helyzetben szerződése van, de az esetek nagytöbbségében még ezzel sem rendelkeznek.

Gyakorlat mutatja, a dolgozót minimálbérért veszik fel, munkanélküliekért járó támogatás igénybevételével, próbaidőre, s mire ki kellene fizetni rendes munkabérét, már utcán is találja magát.

Mehet a Munkaügyi Bíróságra, ahol 2007. dec. 12-i  jogszabály módosítás szerint megvonták a költségmentességet!!!

Tessék nekem elmagyarázni, ez kinek áll érdekében? Volt egy fórum, ahova a kisember is bemerészkedett – jogait érvényesíteni. Be mert menni, mert tudta, ez nem kerül pénzébe, de egy munkaügyi perben feltételezhetjük, azért perelne, mert nem kapott fizetést….

Döntse el, tud fizetni? Vagy hagyja a munkáltatónál megérdemelt munkabérét?

Ez a törvény nem csak a munkavállalókat súlythatja,  hanem a gyermektartásért küzdő egyedülálló szülőket is.

Ismertem olyan édesanyát, aki születési fejlődési rendellenességgel született gyermekét gondozta 30 évig. Amikor a gyermek elhalálozott, az édesanya ott állt 54 évesen… munka nélkül.

Hiába volt képzettsége, a gyakorlat hiánya, az életkora és mentális sérülése már perifériára sodorta.

Halvány reménye sem volt, hogy visszataláljon abba a társadalomba, melyből gyermeke gondozása miatt rekesztődött ki.

Tavaly októberben aktív résztvevői voltunk az Egyszülős családok első konferenciáján, ahol brit résztvevők meséltek arról, náluk hogyan oldották meg e speciális réteg munkanélküliségét.

Nagy áruház láncokkal szerződést kötöttek, s akár részmunkaidős, rugalmas munkabeosztással segítették az idősebbek és a gyermekeket egyedül nevelők munkavégzését.

Tudom, hogy csodák nincsenek, tudom, hogy itt és most nem lehet megoldani évek alatt felhalmozott problémákat, de kérem, legyen kiemelt megoldásra váró feladat ezen emberek életminőségének javítása.

Major Éva

2008. 03. 28.