2008. április 24.  „Az ifjúság egészsége” című Parlamenti Nyílt Napon – politikusok, szakemberek és civilek részére meghirdetett konferencián, vitanapon vettem részt.

Meghívott előadók:

-        Korózs Lajos  - Ifjúsági, szociális és családügyi bizottság – levezető elnök

-         Dr Szili Katalin – az Országgyűlés elnöke – köszöntő

-         Gyurcsány Ferenc – miniszterelnök – NEM JELENT MEG, s elnézést sem kért távolmaradásáért

-         Dr Ranschburg Jenő – psychiáter

-         Dr Horváth Ágnes leköszönő egészségügyi miniszter

-         Dr Lampert Mónika – Munkaügyi és szociális miniszter

-         Dr Herczog Mária – professzor asszony, szociológus

-         Dr Falus Ferenc . országos tisztifőorvos

-         Dr Márkus  Eszter –főiskolai docens Eötvös Loránt Tudományegyetem Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Főiskolai Kar

-         Dr Mramurácz Éva – Országos Gyermekegészségügyi Intézet főigazgató-helyettese

-         Szabó Imre – Magyar Természetbarát Szövetség elnöke

-         Szelényi Zsuzsa – Európai Ifjúsági Központ – Európa Tanács tagja

-         Gábor Edina -  Országos Egészségfejlesztési Intézet főigazgatója

-         Dr Aszmann Anna – Országos Gyermekegészségügyi Intézet nyugalmazott főosztályvezetője

Minden előadásról - írott és nyomtatott formában is - hozzá lehet jutni 1-2 héten belül a parlament honlapján, ezért inkább a magam tapasztalatait, érzéseit és ellenérzéseit osztanám meg Veletek.

 Remek és természetesen követésre méltó programok, projektek terve hangzott el – véleményem szerint – egy jóléti államban kivitelezhetően.

Elhangzott nagyon sok olyan elképzelés, melyeket már alkalmazni próbálnak, igaz csak kisközösségekben, mert a „nép” még nem mindenre befogadóképes. (Értsd: anyagilag elérhetetlen a kispénzű emberek számára)

Ez a tanácskozás ébresztett rá arra, hogy bizonyos rangon túl már más dimenzióban élnek az emberek.

Természetes, hogy a gyermekeknek, az ifjúságnak szüksége van az egészséges táplálkozásra, a kirándulásra, a meleg ruhára, uram bocsá’ meleg otthonra és szerető családra.

Remek ötletek, tervek születnek, csak egyetlen dologról nem esett szó: a PÉNZRŐL. A „MIBŐL”-ről.

Amikor elmondtam felszólalásom, nagyon sok ember arcán a kétkedést láttam. Láttam a kérdőjeleket amikor elmondtam, hogy hazánk legnagyobb kisebbségét képezzük, láttam a kérdőjelet, amikor jeleztem, hogy a szegénységi mutatók 39%-osak az egyszülős családok tekintetében, s láttam a hitetlenkedést, amikor elmondtam, örülünk, ha megtölthetjük a gyermekeink pocakját, de a kirándulás, az új cipő már oly sok gyermeknek álom marad. A jogi anomáliák említésekor már úgy éreztem, nem magyarul beszélek…

Empátiát, odafigyelést, segítséget kértem, s csak értetlen arcokat láttam…

Az Elnök Úr felszólalásom után meg is jegyezte, hogy térjünk vissza eredeti témánkhoz, mintha a szegénység nem lenne meghatározó tényezője az egészséges ifjúság kérdéskörének.

Kritikát is kaptam, melyet nem bánok, miszerint agresszív előadó vagyok. Miért nem bánom?

Mert eddig szerényen megbújt a problémahalmazunk mindenki előtt, mert átnéztek rajtunk, s ha nem emeljük fel a hangunkat, soha nem tudjuk szembesíteni az embereket a mindennapos gondjainkkal, melyek megoldásért kiáltanak.

Az első – igazi – „kiabálásunk”, azt hiszem ezen a napon történt meg.

Ígérem, hogy az első után lesz második és harmadik és még nagyon sok „kiabálásunk” azért, hogy az emberek fejében is szemléletváltás legyen a szegénység, a hátrányos megkülönböztetés ellen, és a jogaink érvényesítése érdekében.

Rugyainé Major Éva

egyesületi elnök