2008-08-28

Rugyainé Major Éva kálváriája régen kezdődött, amikor elvált férjétől éveken át hiába kérte a tartásdíjat. Bár a bíróság jogerősen megítélte neki a gyerekek neveléséhez feltétlenül szükséges összeget, Éva számlájára mégsem érkezett egy fillér sem. Hiába próbálkozott mindenhol, az összeg behajthatatlan volt. Az asszony dolgozott, derekasan ellátta a gyerekeket, de közben egyre inkább elszegényedett. A 10 év alatt a nem fizetett tartásdíjjal majdnem 2 millió forint csorgott ki a zsebéből, amit a nevelésre, a gyerekek életkezdésének támogatására és a normális életre fordíthatott volna. A közelmúltban olyan nehéz helyzetbe kerültek, hogy a kilakoltatás réme fenyegeti a családot, ami azonnal megszűnne, ha a jogos összeghez hozzájuthatnának. Miután minden fórumot végigjártak, nem maradt más lehetőség, csak a csendes tiltakozás és figyelemfelhívás. Vajon, mikor veszik észre mindezt azok, akik segíteni tudnának?
Major Éva Győrben dolgozik, de minden szabadidejét a minisztérium előtt tölti, mert nem nyugszik bele abba, hogy tönkretegyék gyerekei életét és, hogy ezekre a problémákra egy jogállamban nincs megoldás.

ELÉG VOLT! A PÉNZEMÉRT JÖTTEM!
Demonstrációm célja felhívni a törvényhozók figyelmét arra a tényre, hogy a mai Magyarország "legnagyobb kisebbségét"az egy szülős családok képezik (a lakosság 11,5 %-a, s ebből 38,7% mély szegénységben él), akiknek jogai nagyon sok esetben lábbal vannak tiporva, akik megalázottan, elszigetelten próbálják gyermekeiket nevelni.
Gondolok itt a gyerektartás behajthatatlanságára, a láthatások körüli zűrzavarra. Hiába próbáltam már több ízben fellépni a jogi anomáliák ellen, megoldás eddig nem született.
Jelenleg 1.871.000.- Ft tartásdíj hátraléka van volt férjemnek, melyet jogerős bírósági ítéletekkel tudok igazolni, viszont a törvény nem lép fel kellő szigorral a nem fizető szülők ellen, nincs kikényszerítő lehetőség, ezért családok százai, ezrei válnak szegénnyé, gyerekek nélkülöznek a törvény impotenciája miatt.

Már nem ígéretekért érkeztem Budapestre, hanem a pénzünkért, hiszen gyermekeimet becsületesen felneveltem, s közben elszegényedtem. Hiába van a birtokomban számos jogerős bírósági ítélet, abból a számláimat kifizetni nem tudom, s ma holnap az utcára kerülök gyermekeimmel együtt.

AZT MONDTÁK: IGAZAM VAN, DE NINCS MEGOLDÁS!
A MEGOLDÁSRA VÁROK!

Nem adom fel, annak ellenére, hogy az Esélyegyenlőségi Főosztály Vezetője azt nyilatkozta, ők minden segítséget felajánlottak nekem, amit nem fogadtam el... (Segélyt ajánlottak, holott elmondtam, nem segélyekért ácsingózó állampolgár vagyok!) Különben is, mit szeretnék, hiszen gyermekeim elmúltak 20 évesek...

Ezek szerint a törvényi szabályozás hibája miatt a 10 éve elmaradt tartásdíj már veszett fejsze nyele, s az eladósodásomnak kizárólag én vagyok az oka...

Rugyainé Major Éva levele Szűcs Erika miniszter asszonynak

Tisztelt Miniszter Asszony!

Bizonyára elkerülte a figyelmét az a tény, hogy egy ember, ki nem tűnt ki gazdagságával, különleges képességeivel, ott ül az Ön minisztériuma előtt, és segítséget kér.
Segítséget kér önmagának és sorstársainak.
12 munkanapot töltöttem el úgy a Budapest V.ker. Hold utca 1 szám előtt, hogy az első nap szerény párbeszéde után bárki észre venne az utca emberén és az érintetteken kívül, s bárki érdeklődne a probléma iránt.
Ez az ember én vagyok, Rugyainé Major Éva, Győrből, s Magyarország legnagyobb "kisebbsége", az egyszülős családok képviseletében.
Baj van Miniszter Asszony! Nagyon nagy a baj a csonka családok életében!
Miért érzem azt, miért érezzük azt, hogy nem vagyunk fontosak? Miért nem merünk megszólalni?
Elég volt Miniszter Asszony! Kérjük és követeljük, hogy kezdjen párbeszédet velünk is a Kormány, az Ön minisztériuma!
Elég volt a szegénységből, a megaláztatásból, a közönyből és a félelemből!
Elég volt a törvények impotenciájából, a gyermektartás behajthatatlanságából!
Törvénymódosítási javaslatomra az Igazságügyi tárca a következő megoldást javasolta:
az apa nem kényszeríthető munkára, amennyiben hiányzik a gyermektartás összege a családi költségvetésből, úgy küldjem el gyermekeimet diákmunkára, vegyenek fel diákhitelt, esetleg én is vállalhatok alkalmi munkát a főállásom mellett....
Ön szerint ez a megoldás?
Több megoldási javaslattal éltünk már, de mintha nem is értenék, miről beszélünk.
Alkalmasint éhezünk, fázunk, félünk, hogy gyermekeinket elveszítjük, elkeseredettek vagyunk, mert nem figyelnek ránk is, és harcolni próbálunk gyermekeinkért, önmagunkért.
Kérem, Ön is kísérje figyelemmel erőfeszítéseinket, vegyen részt Magyarország legnagyobb kisebbségének életében tevőlegesen, érezze át a magára maradt szülők problémáit, és legyen segítségükre.
Köszönettel:

FIGYELJ RÁNK! -Egyesület
www.figyeljrank.gportal.hu
Rugyainé Major Éva
egyesületi elnök

 http://www.kepmas.hu/index.php?id=20080828hetk_znapi_csatak&t=igen