Van pénzem, csak nem jutok hozzá Kép: Kovács Bence

Az asszony ötvenegy éves. Egy kölcsönszéken ül a szociális minisztérium bejárata előtt, táskáján felirat: "Elég volt! A pénzemért jöttem." A járókelők hoznak neki kávét, ásványvizet. Néha meg is hallgatják. Éjszaka a győri hajléktalanszállón dolgozik, n

Az asszony ötvenegy éves. Egy kölcsönszéken ül a szociális minisztérium bejárata előtt, táskáján felirat: "Elég volt! A pénzemért jöttem." A járókelők hoznak neki kávét, ásványvizet. Néha meg is hallgatják. Éjszaka a győri hajléktalanszállón dolgozik, napközben és szabadsága idején a Szociális és Munkaügyi Minisztérium előtt demonstrál Major Éva. Egymillió 871 ezer forintos, bíróság által megítélt tartásdíjához szeretne hozzájutni.

A szegénység elleni hálózat egyik aktivistájaként is dolgozó Major Éva lelki és egzisztenciális kálváriája 1989 októberében kezdődött. Akkor derült ki, hogy férje szemérem elleni erőszakot követett el egyik közös lányukon. Major Éva azonnal elvált tőle, a férfit 2 év 8 hónapi szabadságvesztésre ítélték, ebből két évet le is ült.

1989-ben a gyerekeik - egy fiú és két lány - tizenegy, tizenkét és tizenhárom évesek voltak. Gyerekenként ötezer forint tartásdíjat ítélt meg az aszszonynak a bíróság, amit 2001-ben fejenként hétezerre módosított. A hajdani férj börtönbüntetése idején dolgozott, amiből kötelezően fizetnie kellett a tartásdíjat. Igen ám, csakhogy az asszony szerint az egyik évben például a munkájáért összesen 638 forintot kapott kézhez a férfi. Ennek az összegnek a nagyobbik részével a fogvatartott rendelkezett. Major Éva azt mondja: a gyerekeknek ebből törvényszerűen járó összeg sokkal kevesebb volt, mint amennyi borravalót a pénzt hozó postásnak szoktak adni. Major Éva kétségbeesetten küzdött az igazáért. Először azt szerette volna elérni, hogy az állam előlegezze meg a tartásdíjat. Szerinte a jogszabályok ezt megakadályozták, csupán a szociális minisztériumtól kapott egyszer ötvenezer forintos segélyt.

Ezzel szemben az ügyet jól ismerő Rétiné Böhm Éva, a Nyugat-dunántúli Regionális Szociális és Gyámhivatal vezetője azt mondja: 2001-től 2004-ig az aszszony folyamatosan kapta a bíróság által megítélt, s az állam által megelőlegezett, gyermekenkénti hétezer forintot. A jogszabályok erre három éven át adnak lehetőséget, ez az időszak még egyszer meghosszabbítható, bizonyos feltételek mellett. Ennek azonban Major Éva esetében már nem voltak meg a törvényi feltételei.

A minisztérium előtt tiltakozó asszony szerint egykori férje tetemes tartozásokat hagyott hátra. A feleség nevén lévő telefon be nem fizetett számladíja például 586 ezer forint volt. Sok magánembernek is tartozott, e miatt a családra többször is rá akarták törni az ajtót. Az anya a tartásdíj elmulasztása miatt perre ment, 438 ezer forintos tartozás miatt közérdekű munkára ítélték volt férjét. Később, 917 ezer forint gyerektartás elmaradásáért 10 hónapi, három évre felfüggesztett fogházra ítélték a férfit, de a családon ez semmit sem segített.

A gyerekek lassan felnőttek, a végén már egy 34 négyzetméteres félkomfortos lakásban éltek, de a fölhalmozott tartozások miatt azt is el kellett hagyniuk. Most egy Győr közeli faluban bérelnek két szobát.

Major Évának az volt az utolsó csepp a pohárban, hogy augusztusban 150 ezer forintos fizetéséből 33 ezret kapott kézhez, a többit tartozásai fejében letiltották. Ebből az összegből kell albérletet és rezsit fizetnie, eltartani magát és két gyerekét. Nagyobbik lánya már családot alapított, a két kisebb még középiskolában tanul.

Az asszony megalapította a Figyelj ránk! Egyesületet, ahol a hozzá hasonló embereket és történeteiket gyűjti. Augusztusban 15 napot töltött az utcán a minisztérium előtt, ahonnan először rendőrökkel akarták elvitetni. Később lement hozzá egy főosztályvezető, és azt javasolta: forduljon a Figyelj ránk! Egyesülethez, mert ők segítenek a bajbajutottakon.

Sorstársaival együtt nemrég törvénymódosító javaslatot nyújtott be a parlament szociális és családügyi bizottságának.

Rétiné Böhm Éva úgy látja: Major Évának nagyon sok mindenben igaza van, az elmaradt tartásdíjak behajtására nem elegendőek a jelenlegi jogszabályok. A tapasztalatok azt bizonyítják: még ebben a kis országban is el lehet tűnni a hatóságok szeme elől. Az állam pedig az általa megelőlegezett összegeknek úgy a kilencven százalékához soha nem jut hozzá. A hivatalvezető azonban azt is hangsúlyozza: a gyermekvédelmi, valamint a családsegítő szolgálat, illetve a győri önkormányzat Major Évának és gyerekeinek minden lehetséges és jogszerű segítséget megadott.

A minisztérium előtt demonstráló asszony törvényjavaslatában az szerepel, hogy hozzanak létre egy gyermektartási alapot és ügynökséget, amely a tartásdíj-elmaradások miatt nyomorgó családokon segítene. Major Éva szerint ez alig kerülne több pénzbe a mai, nem hatékony "sőt, impotens" rendszer működtetésénél. A megelőlegezésre szánt állami pénzt sem volna szükséges lényegesen növelni, csak a meglévőt "életszerűen" kiosztani.

Rétiné Böhm Éva jól ismeri Major Éva elképzeléseit, s a külföldi példákat is, amelyeket törvénymódosító ajánlásaiban felhasznált. Ezek közül a hivatalvezető az angol gyakorlatot említi. Ott külön jogokkal felruházott gyermektartási hivatal működik. A tartásdíjat nekik kell befizetni, ők utalják a jogosultaknak. Ha a kötelezett nem fizet, bírósági ítélet nélkül alkalmazhatnak vele szemben szigorú szankciókat. Hasonló a szervezeti rendszer Ausztráliában is, ott a tartásdíjat nem fizetőket akár a jogosítványuktól is megfoszthatja az ügynökség. A győri hivatalvezető szerint kétségtelen, hogy tenni kell valamit a csonka családok, s az azokban élő gyerekek érdekében. A készülő új családjogi törvény tartalmaz érdemi változásokat, de önmagában nem kínál mindenre megoldást. Előirányozza ugyan, hogy a tartásdíj összegét az infláció vagy az öregségi nyugdíj változásával arányosan automatikusan emelni kell, de ha a pénzt nem lehet behajtani, akkor ez nem segít.

Major Éva sorstársaival szeptember 13-án a Parlament előtt tüntet a jogszabályok módosításáért. Ha ez nem jár sikerrel, akkor Brüsszelbe megy demonstrálni.

Most még szabadnapjain a magyar szakminisztérium előtt ül, és azt mondja az őt kérdezgetőknek: "Van pénzem, csak nem jutok hozzá."

www.nol.hu/cikk/505701/