S a példákat még sorolhatnám szégyenlősségünkről. Nemrég hallottam, hogy akinek tartásdíjat kell fizetnie, de nem teszi, annak a neve akár hirdetésként is olvasható a pizzás dobozokon – no nem nálunk, hanem Írországban. Magyarországon viszont azt sem tudja az egyik kéz, mit csinál a másik. Az elmúlt héten riportot írtam arról, hogy egy asszony azért tüntetett a Szociális és Munkaügyi Minisztérium előtt, mert a férje ki tud bújni a tartásdíj fizetése alól. Mit olvasok a minisztérium sajtótitkársága által kiadott levélben? „Szűcs Erika szociális és munkaügyi miniszter szívesen csatlakozna egy olyan demonstrációhoz, amelyet Major Éva férjének háza előtt tartanának.” Attól az apróságtól eltekintve, hogy Major Évának nincs férje – mert ha nem vált volna el, a tartásdíjat sem igényelhetné gyermekei apjától –, másról is megfeledkezik a levél fogalmazója: nevezetesen arról, hogy a volt férjnek nincs háza. A miniszterhez is eljuttatott bírósági ítéletekből kiolvasható – de Major Éva személyesen is elmondta volna Szűcs Erikának, ha fogadja –, hogy a volt férj vagyontalan. Hiszen ha nem volna az, a tartásdíj fizetésére kötelező, jogerős bírósági ítélet végrehajtható volna. De tekintsünk el még ettől a bakitól is. Az viszont már nem baki, hanem alapvető koncepcionális kérdés, hogy szerintem egy miniszternek, a végrehajtói hatalom képviselőjének nem a tüntetés a dolga. Neki az a feladata, hogy bölcs döntéseivel szolgálja a társadalom együttélését. S ha ezt nem jól teszi, akkor tüntet – az állampolgár.

S ha már a tüntetéseknél tartok, a hétvégén volt benne részünk, nem is egyben, s szégyenszemre most is repültek a kockakövek. Erős Ferenc szociálpszichológus nagyon okos mondatai jutnak eszembe azokról a kísérletekről, amelyek megmutatják azt az utat, hogy miképpen válhat akár a legtisztességesebb emberből is gazember. Hangot ad a tudós a félelmének is, amely szerint ma a magyar államnak nincsenek meg az eszközei a szélsőjobb visszaszorításához. Még ebben is igaza van – ám itt némi hiányosságot érzek a gondolatmenetében. Nem csak a néhány száz – néhány ezer? – szélsőjobbosnak a randalírozását kellene megakadályozni, hanem egyéb rendetlenségeket is fel kellene végre számolnia az államnak. Olyan évtizedes visszásságokra gondolok, mint egyes kínai piacokon folyó törvénytelenségek, a színesfémlopások, az uzsorázás és még sorolhatnám. Ha ezeken úrrá lenne az államhatalom, a Magyar Gárda felvonulását nem tapssal fogadnák egy-egy településen, hanem mosolyognának rajta, mint valami bohóctréfán. S akkor fel sem kellene számolni a szervezetet, mert magától kimúlna.

Nevezetes nap volt idén szeptember 23-a. Eddig a napig élte fel az emberiség a Föld idei eltartó képességét. Amit az év hátralévő részében fogyasztunk, azt már a jövő terhére tesszük. Az emberiség mostani létszámához és életmódjához most 1,4-del nagyobb Földre volna szükség. Ezt azonban még mindig nem hajlandó tudomásul venni a termelés fokozásának bűvöletében gondolkodó ember. Pedig a jövőnk felélése mellett minden gond eltörpül – s annak csupán hordaléka.

Hardi Péter

www.szabadfold.hu/cikk.php