Évtizedek óta töretlen az a tendencia, miszerint a házasságkötések háttérbe szorulnak az élettársi kapcsolatokkal szemben. Az együttélést, élettársi kapcsolatot pártolók álláspontja szerint ez azért is jó megoldás, mert később, ha mégis úgy alakulnak a dolgok, és a pár útjai elválnak, csak össze kell pakolni, költözni, és máris le van zárva az ügy: általában nem kell sem ügyvédhez, sem bíróságra járkálni. Egy hosszabb ideig tartó együttélés után viszont mégis előfordulhat, hogy a pulpitus előtt kötnek ki a felek. Ekkor döbbennek rá, hogy az osztozkodás akár még nehezebb is lehet.]Az osztozkodás nem felezést jelent

A közös háztartásban élő párokat számos társadalombiztosítási juttatás, illetve vagyoni jogosultság illetheti meg, ám helyzetük korántsem annyira szabályozott, mint a házasságban élők esetén. A jogalkotás éppen ezért célul tűzte ki "a gyengébb fél", azaz a kisebb keresettel rendelkező, háztartásban dolgozó, gyermeket nevelő élettárs fokozottabb védelmét, aki a kapcsolat felbomlásakor könnyen kiszolgáltatottá válhat.

Azt szinte mindenki tudja, hogy a házasság alatt szerzett vagyon (néhány kivétellel) fele-fele arányban oszlik meg a házastársak között. Ilyenkor teljesen mindegy, hogy akár a férj, akár a feleség mennyit keresett, illetve, hogy egyáltalán dolgozott-e vagy sem. Ezzel szemben az élettársaknál az együttélés alatt összeszedett vagyon a szerzésben való közreműködés arányában képez csak közös tulajdont. Magyarul, ha évekig éldegélünk egy jól szituált férfi oldalán úgy, hogy közben szinte csak kedvtelésből dolgozgatunk valahol, ne csodálkozzunk, ha az osztozkodásnál is alig kerül egy-két dolog a dobozainkba. Ha volt ugyan közreműködés, de annak az aránya, azaz, hogy ki, pontosan mennyit tett le a közös asztalra, nem állapítható meg, akkor itt is a fele-fele elv érvényesül.



A házassági szabályoktól eltérően az egyik fél különvagyonának (azaz, amit ő vitt be a kapcsolatba, netán örökölt vagy ajándékba kapott) a haszna nem tekinthető közösnek. Például, ha a párunk két lakással "érkezik" a kapcsolatba, amelyből az egyiket bérbe adja, akkor a befolyt bérleti díj egyedül az ő pénze, így az ebből vásárolt autó is kizárólag az ő tulajdona lesz.  

Fontos tudnivaló, hogy amennyiben mégis a bíróság előtt kötnének ki az élettársak az osztozkodás miatt, akkor a szerzési arányt a teljes együttélés idejére és a teljes vagyoni kört tekintve egységesen fogják megállapítani, mondjuk egynegyed-háromnegyed vagy kétötöd-háromötöd arányban. Magyarul a bíróság külön-külön nem vizsgálja, hogy az adott vagyontárgyat (pl. lakás, berendezési tárgy, autó, nyaraló) kinek a pénzéből vásárolták.

A család ellátását is számításba kell venni

A jogilag gyengébb fél, általában (de nem kizárólagosan) tehát a nők védelmét szolgálja az a törvényi előírás, amely a háztartásban végzett munkát is a közös szerzésben való közreműködésnek tekinti. A háztartási munka tehát, annak ellenére, hogy nem kapunk pénzt érte, az élettársak közötti osztozkodás során összegszerűsíthető és elszámolható. Mivel az élettársi együttélés a házasság alternatívája, az élettársi kapcsolatokban sokszor gyermekeket is vállalnak. Ilyenkor többnyire az anyuka az, aki hosszabb-rövidebb ideig otthon marad a gyerekekkel, amíg az apa tartja el az egész családot, tekintve, hogy a gyed és a gyes összege a létfenntartási költségek töredékét sem fedezi. Házasság esetén nincs is gond az ilyen esetekben, mivel minden közös, függetlenül attól, hogy ki, mennyit keres. Az élettársaknál viszont a fő szabály szerint a közreműködés, azaz a megszerzett jövedelem aránya határozza meg a részesedés mértékét. Méltánytalan lenne tehát, ha az anya, mivel ő évekig alig, vagy egyáltalán nem keresett, nem is részesedne az együttélés alatt szerzett dolgokból.   



A közreműködés arányának a meghatározásánál ezért nemcsak az elért jövedelmeket kell feltárni és egybevetni, hanem értékelni kell az egyéb tevékenységeket, így a háztartásban végzett munkát, a közös gyermekek gondozását, nevelését is. Persze ugyanez a helyzet akkor is, ha a kapcsolatból nem született gyerek. A háztartási munka, azaz a takarítás, mosás, vasalás, bevásárlás, főzés stb., a közös vagyon megszerzése kapcsán hozzájárulásként ilyenkor is elszámolható.

Élettársi nyilvántartás - könnyebb lesz a bizonyítás

A parlament előtt lévő tervezet szerinti, az Élettársi Nyilatkozatok Nyilvántartásának nevezett regiszter jövőbeli létrehozásával azt biztosítaná az állam, hogy a közjegyző előtt nyilatkozni lehessen a kapcsolat fennállásáról, illetve annak a megszűnéséről. Az előbbi bejelentést csak közösen lehet majd megtenni, az utóbbit ellenben akár egyénileg is. A nyilatkozatokat egy számítógépes adatbázisba jegyzik be. Akik a nyilvántartásban élettársakként szerepelnek, azokról - amíg mindkettőjük él vagy bármelyikük utóbb házasságot köt - vélelmezni kell, hogy egymással valóban ilyen kapcsolatban is állnak.

www.noilapozo.hu/20090402/a_hazimunka_is_elszamolhato_az_elettarsi_viszony_felszamolasakor