Szilvi pontosan 30 éves, szőke, telt, csupa élet is lehetne, de nem ragyog a szeme, és a szája köré már most keserű ráncokat véstek a szűkölködő mindennapok. Két éve él egyedül, pontosabban két és fél éves kisfiával, Milánnal. A kisfiú édesapját ő küldte el, de azt mondja, nem bánja a döntését. Könnyebb egyedül, mert a férfi úgyis csak magára költötte azt, amit keresett.

- Egyszerűen éretlen volt arra, hogy férj, hogy családfenntartó, hogy apa legyen. Minden fontosabb volt számára a gyereknél: a haverok, a motorja, a számítógépe, még az édesség is. Akkor telt be a pohár, amikor az utolsó, a kicsinek tápszerre félretett kétezresünkből csokoládét vett magának. Kölcsön kellett kérnem, hogy meg tudjam etetni a babánkat, miközben ő majszolta az édességet.

Aznap este raktam ki a szűrét. Nem ivott - és ezt olykor a szememre hányják, mert tényleg nem ivott -, de alkohol nélkül is önző, csak magával foglalkozó ember volt. Szilvi egyedül maradt egy háromnegyedrészig kész házban - ezt együtt építették - az akkor féléves kisfiával és az építkezésre felvett kölcsönnel.

- Az első évben a szüleim nélkül éhen haltam volna. Amíg a kicsit bölcsődébe nem tudtam adni, szó szerint a szüleim etettek minket. A gyedből, a családi pótlékból és a volt férjem által fizetett gyerektartási díjból egyszerűen nem volt módom élelmet venni. Elment a számlákra és a törlesztésre.

33 550 forintból egy hónapon át

Szilvi egy Balaton-parti kisváros egyik forgalmas hivatalában dolgozik, két műszakban. Ha reggelre megy, apukája viszi a bölcsődébe a kicsit, mert a fél hatos kezdés túl korai a kisfiúnak. Ha délutános, este kilencre ér haza. A két műszak ellenére mindössze egy kicsivel keres többet, mint a minimálbér - abból kell megoldania a számlákat, továbbá a saját és gyermeke élelmezését. Májusban figyelemmel követtük, hogyan is zsonglőrködik azzal a kevés pénzzel, amelyből még számtalan egyedülálló anyának kell megélnie ma Magyarországon.

Bevételei:

- 100 000 forint - fizetés
- 13 700 forint - családi pótlék egy gyerekre, egyedülállóként
- 15 000 forint - gyerektartási díj

Összesen: 128 700 forint.

Kiadásai:

- 35 000 forint - a hitel egyhavi törlesztőrészlete
- 10 000 forint - a kölcsön miatt a házra kötelezően fizetendő biztosítás
- 20 000 forint - gázszámla
- 4500 forint - vízdíj
- 4000 forint - villanyszámla
- 3000 forint - telefonszámla
- 2700 forint - bölcsődei étkezés díja
- 20 000 forint - APEH-tartozás (még három hónapig)

Összesen: 95 250 forint.

A maradék összeg, amelyből az étkezést, a ruházkodást és tulajdonképpen az egész életet meg kell oldania, május hónapban: 33 550 forint.
Két emberre, napi szintre lebontva ez azt jelenti, hogy fejenként 550 forintból kell a szükséges élelmet megvásárolni. És ha baj van - ennél az összegnél már baj lehet egy egyszerű nátha is -, akkor a gyógyszert, vagy bármilyen más, előre nem látható kiadást is ebből az összegből kell fedeznie.

- A valamivel több mint 30 000 forintot nem költhetem "csak" élelmiszerre, mert ebből az összegből kell kigazdálkodnom a szükséges ruhákat, az esetleges közlekedést, és minden, Milánnal kapcsolatos egyéb kiadást. Május hónapban például két olyan helyzet is adódott, ami miatt még szűkebbre kellett húzni a nadrágszíjat. Kinőtte a cipőjét, és bármennyire is fájlaltam a dolgot, vennem kellett egy újat neki, valamint fényképész jött a bölcsibe. Nekem nincs fényképezőgépem, és a telefonom se tud fotózni... És amúgy is, valahogy olyan kínos lenne a bölcsődében azt mondani, hogy bocs, de nekem erre nem telik. Nem mintha nem tudnák, vagy nem látnák harminc másik családon is, hogy napról napra élnek...
Egy éve dolgozom, de tulajdonképpen én magam csodálkozom, hogy talpon maradunk a fizetésemből. Valahogy olyan valószínűtlen az egész, hogy ennyire kevés pénzből úgy tartom el a kicsit, hogy nem halmozok fel - nagy - adósságokat. Egy idő óta arra törekszem, hogy a nincsnél is kevesebből rakjak félre váratlan dolgokra. Tudom, hogy még három hónapig az APEH-tartozás miatt csak 33 700 forintom lesz, ami elkölthető, így ebből eleve 10 000 forintot félreteszek, és a maradék 27 700 forintból gazdálkodom. Az a konyhapénz, és persze a mosóport, a fogkrémet is ebből veszem. Hogy mire elég? Két embernek? Egy kisgyereknek, akinek vitaminokra, normális étkezésre lenne szüksége? Semmire. Mindenre.

Te meg tudnál élni 33 500 forintból egy hónapig? - Ennyi marad a minimálbérből egy anyának

Szilvi pontosan 30 éves, szőke, telt, csupa élet is lehetne, de nem ragyog a szeme, és a szája köré már most keserű ráncokat véstek a szűkölködő mindennapok. Két éve él egyedül, pontosabban két és fél éves kisfiával, Milánnal. A kisfiú édesapját ő küldte el, de azt mondja, nem bánja a döntését. Könnyebb egyedül, mert a férfi úgyis csak magára költötte azt, amit keresett.

- Egyszerűen éretlen volt arra, hogy férj, hogy családfenntartó, hogy apa legyen. Minden fontosabb volt számára a gyereknél: a haverok, a motorja, a számítógépe, még az édesség is. Akkor telt be a pohár, amikor az utolsó, a kicsinek tápszerre félretett kétezresünkből csokoládét vett magának. Kölcsön kellett kérnem, hogy meg tudjam etetni a babánkat, miközben ő majszolta az édességet.

A kép illusztráció

Aznap este raktam ki a szűrét. Nem ivott - és ezt olykor a szememre hányják, mert tényleg nem ivott -, de alkohol nélkül is önző, csak magával foglalkozó ember volt. Szilvi egyedül maradt egy háromnegyedrészig kész házban - ezt együtt építették - az akkor féléves kisfiával és az építkezésre felvett kölcsönnel.

- Az első évben a szüleim nélkül éhen haltam volna. Amíg a kicsit bölcsődébe nem tudtam adni, szó szerint a szüleim etettek minket. A gyedből, a családi pótlékból és a volt férjem által fizetett gyerektartási díjból egyszerűen nem volt módom élelmet venni. Elment a számlákra és a törlesztésre.

33 550 forintból egy hónapon át

Szilvi egy Balaton-parti kisváros egyik forgalmas hivatalában dolgozik, két műszakban. Ha reggelre megy, apukája viszi a bölcsődébe a kicsit, mert a fél hatos kezdés túl korai a kisfiúnak. Ha délutános, este kilencre ér haza. A két műszak ellenére mindössze egy kicsivel keres többet, mint a minimálbér - abból kell megoldania a számlákat, továbbá a saját és gyermeke élelmezését. Májusban figyelemmel követtük, hogyan is zsonglőrködik azzal a kevés pénzzel, amelyből még számtalan egyedülálló anyának kell megélnie ma Magyarországon.

Bevételei:

- 100 000 forint - fizetés
- 13 700 forint - családi pótlék egy gyerekre, egyedülállóként
- 15 000 forint - gyerektartási díj

Összesen: 128 700 forint.

Kiadásai:

- 35 000 forint - a hitel egyhavi törlesztőrészlete
- 10 000 forint - a kölcsön miatt a házra kötelezően fizetendő biztosítás
- 20 000 forint - gázszámla
- 4500 forint - vízdíj
- 4000 forint - villanyszámla
- 3000 forint - telefonszámla
- 2700 forint - bölcsődei étkezés díja
- 20 000 forint - APEH-tartozás (még három hónapig)

Összesen: 95 250 forint.

A maradék összeg, amelyből az étkezést, a ruházkodást és tulajdonképpen az egész életet meg kell oldania, május hónapban: 33 550 forint.
Két emberre, napi szintre lebontva ez azt jelenti, hogy fejenként 550 forintból kell a szükséges élelmet megvásárolni. És ha baj van - ennél az összegnél már baj lehet egy egyszerű nátha is -, akkor a gyógyszert, vagy bármilyen más, előre nem látható kiadást is ebből az összegből kell fedeznie.

- A valamivel több mint 30 000 forintot nem költhetem "csak" élelmiszerre, mert ebből az összegből kell kigazdálkodnom a szükséges ruhákat, az esetleges közlekedést, és minden, Milánnal kapcsolatos egyéb kiadást. Május hónapban például két olyan helyzet is adódott, ami miatt még szűkebbre kellett húzni a nadrágszíjat. Kinőtte a cipőjét, és bármennyire is fájlaltam a dolgot, vennem kellett egy újat neki, valamint fényképész jött a bölcsibe. Nekem nincs fényképezőgépem, és a telefonom se tud fotózni... És amúgy is, valahogy olyan kínos lenne a bölcsődében azt mondani, hogy bocs, de nekem erre nem telik. Nem mintha nem tudnák, vagy nem látnák harminc másik családon is, hogy napról napra élnek...
Egy éve dolgozom, de tulajdonképpen én magam csodálkozom, hogy talpon maradunk a fizetésemből. Valahogy olyan valószínűtlen az egész, hogy ennyire kevés pénzből úgy tartom el a kicsit, hogy nem halmozok fel - nagy - adósságokat. Egy idő óta arra törekszem, hogy a nincsnél is kevesebből rakjak félre váratlan dolgokra. Tudom, hogy még három hónapig az APEH-tartozás miatt csak 33 700 forintom lesz, ami elkölthető, így ebből eleve 10 000 forintot félreteszek, és a maradék 27 700 forintból gazdálkodom. Az a konyhapénz, és persze a mosóport, a fogkrémet is ebből veszem. Hogy mire elég? Két embernek? Egy kisgyereknek, akinek vitaminokra, normális étkezésre lenne szüksége? Semmire. Mindenre.


Kétheti menü az áruházak akciói alapján

Szilvi kétheti menü szerint főz otthon, mert így jobban, ésszerűbben tudja beosztani a pénzt. A menü alapján vásárol hét elején, illetve figyeli az akciókat a nagy élelmiszer-áruházban - egy ilyen elérhető csak számára, gyalog az is három kilométerre van. Buszra nem futja, így marad a szaladás és a cipekedés, általában Milánnal együtt. Igyekszik olyan dolgokat főzni, amilyeneket a kicsi szeret, így biztosan nem megy kárba az étel. A tejtermékekre és az azokból készült ételekre helyezi a hangsúlyt. Húsfélékkel pedig néha kisegítik a szülei, akik otthon, munka mellett állatokat tartanak - csirkét, malacot. Mivel azonban Szilvinek három testvére van, akiket szintén segíteni kell, a szülők által fenntartott éléskamrából éppen csak csurran-cseppen. De azért néha kerül tojás, hús, kis zöldség és befőtt is az asztalra. Meg bodzaszörp, azért rajong a kicsi. Egy barát mézzel, a nagybátyja, aki szenvedélyes horgász, hallal támogatja őket. Hétköznap Milán a bölcsiben ebédel, de otthon reggelizik és vacsorázik. Szilvi naponta-kétnaponta főz, és takarosan dobozolva viszi magával a munkahelyére az ebédet, vacsorát.

Szilvi kétheti menüje

A heti menü persze az akciók mentén változhat, akár gazdagodhat is, hiszen, ha olcsóbb a sajt, akkor akár hetente többször is kerülhet Milán tányérjára belőle a sima vajas, pontosabban margarinos kenyér mellé, és a húsfélék vásárlása is az akciók mentén történik: ha elég nagy az engedmény, akkor akár egy egész hónapra is megveszi előre a húst - csirkeszárnyat, mellet, combot. De mivel nincs előre befektethető nagyobb összeg "élelmiszertőkére", így ennél ésszerűbben vásárolni előre nem lehet.

Pékáruk - délután, féláron

- A pékáruk vásárlásánál van nagyobb mozgásterem, mert van egy pékség a munkahelyem közelében, ahol este hat után minden megmaradt terméket féláron lehet megvenni. Ha délutános vagyok, és a megértőbb főnökömmel dolgozom együtt, akkor tíz percre kiszaladhatok a pékségbe. Olyankor kerülhet vacsorára, másnap reggelre is valami finom, valami különleges az asztalra.

Túrósrétes, pudinggal töltött kosárka, diós patkó, ilyesmi. Milán imádja ezeket az édes péksütiket. A konzerveket vehetném meg még olcsóbban, valahogy azon a területen gyakrabban akcióznak, de nem akarok sok tartósított élelmiszert tenni Milán tányérjára.
Máskor a hús maradhat a következő hétre a fagyasztóban, mert esetleg becsönget a nagybácsi egy kis hallal, vagy a szülők hoznak egy csirkét, kevés füstölt sonkát. De Szilvi, ha el is fogadja a segítséget, lelkileg lassan belefárad a helyzetbe.

- Lázad a lelkem, mert tudom, hogy segítség nélkül egyszerűen nem boldogulnék. Hiába osztok, szorzok, és figyelem lázasan az akciókat, egyre kevesebb, egyre rosszabb minőség kerül az asztalra. És persze félek, hogy Milán lesz az, aki megsínyli ezt a dolgot, mert rajta nem lenne szabad spórolni. Én szinte már mindenről lemondtam, ami valaha gasztronómiai öröm volt számomra. Nem kávézok és a kakaót, tejet is Milánnak tartogatom. A kávé drága mulatság, de néha érzem, hogy friss gyümölcslére, több gyümölcsre, zöldségre viszont szükségünk lenne. És az is bánt, hogy minden élelmiszerből az alacsony kategóriásat tudom csak megvenni: olcsó csirkét, mócsingosabb sertést. És a sajtok is... Néha csak azt mondom a kicsinek, hogy amit eszik, az sajt. De én magam is tudom, hogy a növényi alapanyagból készült "tömböknek" semmi köze a valódi sajthoz.

Két államvizsgával a megélhetésért aggódva 

Szilvi évek óta nem vett magának ruhát, a lánykori gönceit viseli. Két sikeres államvizsgán van túl, de a nyelvvizsgára évek óta nem tud felkészülni, nincs pénze órákra. Az utóbbi fél évben allergiás tünetei vannak, és asztmát is megállapítottak nála. Utóbbi drága betegség, azt mondja, erre neki nem telik, hát nem is veszi meg a gyógyszert. Egyébként is meggyőződése, hogy a betegsége lelki eredetű.
- Mitől alakulna ki asztma egy jó levegőjű lakásban, ha nem az állandó szorongástól?

Mert Szilvi szorong, hogy mi lesz holnap, és azután. Hogy lesz-e pénz cipőre a gyereknek, és néha, hetente egyszer túrórudira. És hogy ne legyen beteg a kicsi, mert hogyan gazdálkodja ki a lázcsillapító árát? És szorong, mert ilyen feltételek mellett a párkeresés is szinte lehetetlen. Nincs ideje ezzel foglalkozni, és különben is, a társkeresés pénzbe kerül. Az interneten is, arról nem beszélve, hogy a randevúkon csinosan kellene megjelennie - sminkben, szép ruhában, szép cipőben.

Az utolsó találkozásnál, május 29-én, már csak ezer forintja volt. Még két nap volt hátra a hónapból. Kenyérre, tejre talán elég. Egy cukrászdában találkoztunk. Az üvegek mögött ínycsiklandó finomságok, de Szilvi nem kért süteményt. És az általa megrendelt szódavizet maga fizette ki.

http://www.life.hu/anyaskodj/20110531-te-meg-tudnal-elni-33-ezer-forintbol-egy-honapig-.html