Tisztelt Elnök Asszony, Elnök Úr, Miniszterelnök Úr és tisztelt Mindenki!

Tisztelettel köszöntöm Önöket!

Rugyainé Major Éva vagyok, a Figyelj Ránk Egyesület alapítója, elnöke, valamint a Magyar Szegénységellenes Hálózat Nyugat-magyarországi regionális koordinátora, s nem utolsó sorban 3 gyermeket egyedül felnevelő édesanya.

Hírt hoztam…

Hírt hoztam azokról a gyermekekről és szüleikről, akikről nem divat beszélni, akikről a legkevesebbet tudunk, mert elszigetelten, magányosan és sokszor szégyenkezve élik meg mindennapjaikat:     az egyszülős családokról.

Ma Magyarországon megközelítőleg 6-700 ezer gyermek él egyszülős családban, s így szüleikkel együtt Magyarország legnagyobb kisebbségét képezik.

A mai nap témája az egészséges ifjúság….

De! Lehet-e beszélni egészséges ifjúságról mentális egészség nélkül?

Létezik a „Legyen jobb a Gyermekeknek” nemzeti alapprogram, melynek első monitorozása a Magyar Szegénységellenes Hálózat komoly munkájának eredménye.

A monitoring kimutatása szerint egyszülős családok szegénységi mutatója majdnem 39 %.

Miért mondom el mindezeket?

Mert amíg nincs lehetőség arra, hogy figyelembe vegyük e réteg elszegényedésének miértjeit, addig nem is beszélhetünk egyöntetűen az ifjúság testi és lelki egészségéről.

Szükségünk lenne arra, hogy Önök, mint törvényhozók is segítsék munkánkat, mellénk álljanak, hathatós intézkedésekkel és odafigyeléssel állítsák meg elszegényedésüket.

Amíg két kereső van a családban, addig, ha nem is mindenhol, de megpróbálják a szülők a gyermekeket egészségesen nevelni.

Amikor a szülő magára marad, sikerül oly sok esetben kirekesztenie magát a munkaerő piacról, sikerül megtanulnia, hogyan töltheti meg a pocakját gyermekének minél kevesebb pénzből, sikerült – szégyenkezve – nemet mondania a táborozásra, az új cipőre és még oly sok mindenre.

Szeretném, ha megérintené Önöket ezeknek az embereknek a sorsa, hiszen számos tagja van az egyesületnek, ahol a családot elhagyó szülő anyagilag is kilép a családból, s volt társát magára hagyja 1-2-3 gyermekkel, s erre törvényi szankcionálás csak papíron létezik.

Példaként,

s bocsánat, hogy a saját történetemmel traktálom Önöket, de volt férjem az egyik gyermekünket szexuálisan zaklatta, amiért börtönbe került. De a bírói ítélet egyik részében bűnösnek mondták ki, a második részében pedig a bíróság enyhítő körülményként értékelte a vádlott családos állapotát, mert a gyermekeiről neki is gondoskodnia kell. Tehát a gyermek, akivel szemben a bűncselekményt elkövették, enyhítő körülmény volt… Nos, azóta sem gondoskodik gyermekeiről, soha semmiféle bíróság nem ellenőrizte, gondoskodik-e gyermekeiről, minket pedig kilakoltattak 150.000.- ft-ért, holott kintlévőségünk 1.800.000.- ft jelenleg. Hiába járom a bíróságokat, hiába kértem segítséget, csak megalázást, kilakoltatást kaptunk.

A saját szükségleteimről is lemondva próbáltam gyermekeimnek megadni mindent, ami az egészséges fejlődésükhöz szükséges, de emelt fővel csak az egészséges értékrendről beszélhetek.

Summa summárum, véleményem szerint addig nem beszélhetünk egészséges ifjúságról, amíg a mélyben nem kezdünk kotorászni, s az ott megoldandó problémákat nem hozzuk a felszínre.

De ezt talán nem úgy lehet, mint ahogy az Igazságügyi és Rendészeti Minisztériumtól kaptam egy törvénymódosítási javaslatomra, miszerint: az apa nem kötelezhető munkára, amennyiben hiányzik a családik költségvetésből a gyermektartás összege, úgy küldjem el gyermekeimet diákmunkára, vegyenek fel diákhitelt, alkalmasint én is elmehetek főállásom mellett alkalmi munkára, hogy élhetőbb életet élhessünk.

Véleményem szerint ez a hozzáállás nem az egészséges ifjúság érdekeit védi, hanem alkalmat ad arra, hogy a családot elhagyó szülők ne vegyék komolyan kötelességeiket, hiszen a törvény is ebben segíti Őket, a gyermekek mindenek felett álló érdekével szemben.

Kérjük Önöket – törvényhozókat, szakembereket és laikusokat, hogy az egyszülős családokban kialakult gyermekszegénységet  kiemelt figyelemmel, törődéssel, jogszabályi változtatások segítségével és nem utolsó sorban empátiával kezeljék, mert ténylegesen 600.000 gyermek és szüleik  sorsát nem lehet egy kézmozdulattal a szőnyeg alá seperni.
 

Köszönöm, hogy lehetőséget adtak arra, hogy mindezt elmondhassam.

Major Éva