Új bejegyzés Frissítés

2007.11.08. 08:26

Seherezad, valóban néha okosabb, bölcsebb és olcsóbb engedni... erre már magam is rájöttem. Eszembe jutott egy történet, biztosan sokan ismeritek, csak nem jut eszembe sem a címe, stb. (ilyenkor szoktam megkapni azt hogy szedjek Cavintont :) Két anya azon vitatkozott kié a fiúcska. Nem tudták eldönteni, ezért a királyhoz mentek. Persze ott sem jutottak dűlőre, mert ott is állították, hogy övék a gyermek. Ekkor a király azt mondta, hogy szeljék ketté a fiúcskát, így mindkettőnek jut belőle. Ekkor az egyik anya megijedt és azt mondta, hogy legyen inkább a másik anyáért a gyermek. A király ezt hallván azt mondta, hogy ő az igazi anyja és ővé a gyermek. Lingitimi

2007.11.08. 08:06

Lingitimi! Én 5 éves koromban világgá akartam menni. Neki is kezdtem, csak az utca saroknál nem mertem tovább, mert egyedül annál tovább még sose mentem. Pedig mindkét szülőm meg volt. Jót mosolyogtak rajtam. Aztán 14 évesen, szintén el akartam hurcolkodni, mert nálunk igen nagy volt az anyai szigor. De csak nekem mint lánynak. De csak az össze pakolásig jutottam. Amikor azt láttam, hogy nem akar itt nekem senki ellenálni, hogy ugyan ne menjek már, vagy engedni a szigorból, akkor vissza csomagoltam. Azt mondta az anyám,ha úgy érzem, ennek a problémának ez a megoldása, hát menjek. De azt tudnom kell, az ajtón bőrönddel csak kifele van, befele nincs. Ha elmegyek, aztán azt csinálok amit akarok. Ekkor is két szülőm volt. Ha belegondolok, hogy ha akkor pánikba esnek, és kézzel lábbal, rendőrséggel, bírósággal akartak volna visszatartani, valószínű most nem pötyögném itt ezt a gépbe, mert dacból, juszt is elmentem volna, s ki tudja mi lett volna a vége a menésnek, 14 évesen. Az én lányom is akart már költözni 14 évesen, a 12 éve nem látott apjához. A címet is megadtam neki, vonatjegyre valót is. Végül nem ment el. Eszébe sincs. Ezek a gyerekek nem hülyék, lássuk be. Viszont kamasz kor körül minnél nagyobb ellenálásba ütköznek, annál dacosabban ragaszkodnak a saját, vagy valaki által lovalt elképzelésekhez. Ebben igazat adok a V. Tamásnak. Had próbálja ki aha akarja. Ez persze a két szülő harca,a gyereken keresztül, ez átlátható. De ahogy a felek mondjuk évekig válnak, és egyik sem akar engedni, egy gyerek költözik, nem költözik szintén eltarthat évekig, aminek a gyerek issza a levét nem más. Nekem volt egy kedvenc tanárom, aki minden gyerek veszekedést, mosolyogva azzal zárt le, "Okos enged, szamár szenved". Mindig megvolt az okosabb fél:) Ezen, néhány év gyerek elhelyezési per után, azért inkább elgondolkoznék, mint a jogrendszer vagy a bíróság munkájának kritikáján. A bíróság ugye azért van, hogy egy törvényhalmaz nyelvére, lefordítsa adott problémát, majd a paragrafusok mentén, hozzon egy döntést, aminek lesz egy vesztes és győztes fele. Sajnos a törvények nem személyre szabottak, hanem általánosítanak. Így is van belőlük több tízezer, ha ezt 10 millió lakosra szabnák személyre, mi lenne abból???Tudom, hogy nem egyszerű ilyen döntést hozni, de minden hozzászólónak aki ilyen gondokkal küzd, csak azt tudom mondani, próbálja ki, és legyen okosabb. Hagyja a fenébe a gyh, bíróság döntését, hatáskörét, és nézzen bele a problémába, az emberi oldaláról. Higyjétek el sokkal egyszerűbb lesz:) És olcsóbb;) Seherezad

2007.11.08. 07:36

Mary nagyon sajnálom tisztaszívemből, nem tudok tanácsot adni, mert nem voltam még ilyen szituációban, de bevallom, fogalmam sincs hogy reagálnék ha az én gyerekem is így döntene. Talán reménykedhetünk abban, hogy a gyerekek apja rádöbben mégsem olyan fenékig tejfel két kamaszt nevelni, talán a jelenlegi barátnője megelégeli a kamaszok életkorából adódó szemtelenségét, nem is emlékszem hogy említetted volna: a barátnőnek van gyerekeke? Vagy esetleg közös gyerekük? A barátnő hány éves? És talán a kamaszoknak is megjön az esze, rádöbbennek, hogy ott is vannak szabályok. A kamaszokkal szinte mindennapos szinten kialakulnak konfliktushelyzetek, és nem mindíg tudjuk sikeresen megoldani őket. Sajnos már láttuk a történelemben, hogy a jogszabályok betartása egyesek számára "nem kötelező", és sokan saját kénye-kedvük szerint tehetnek, önbíráskodnak. Beleborzongok, ha arra gondolok, min mehetsz most keresztül. Üdv. Lingitimi Apropó: mit szóltok a rádióban elhangzott riporthoz?

2007.11.07. 22:58

Sziasztok! Ma voltak reggel a Bíróságon...14 évesem bejött a mh-emre, közölte, hogy a 17 évesem elköltözhet minden engedély nélkül, de őt nem viheti el az apja, mert az bűncselekmény(!), de ha ő elpakol, akkor nem kell tőlük elküldenie, és ha hazamegyek, ne lepődjek meg, mert már fele cuccát elpakolta (14), és más megy a cuccáért, nem az apjáék! Nekem ez nagyon nem tetszett, én is bementem...kérdeztem, hogy pakolhatott el a 14 éves gyerekem, mire az úr meglepetten visszakérdezett, hogy elpakolt? Ő nem mondott olyat, hogy elköltözhet, hanem, hogy be kell tartani a határozatot, amíg nincs ítélet! Láthatásra mehet, de addig nem költözhet, csak ha én beleegyezek! És meglepődtem, amikor azt mondta, hogy a 17 évesem is ott volt, uis előző este még azt mondta, hogy ő nem megy! Hazaérve a 14 évesem épp a lh mögül futott be, megnéztem, ugyan mit keresett ott...az ex élettársa ott beszélgetett egy illetővel. Nem beszéltem vele már kb. 5 éve, de most odamentem, és közöltem, hogy pakolja vissza a cuccokat, mert még nem mehet el! Persze ő nem vitt el semmit eddig sem, és én tehetek róla, hogy eddig fajultak a dolgok! Mondtam, hogy a sz.rt ők keverik, nem én, és otthagytam. Bent már minden fel volt forgatva,pakoltak..közöltem, amit a bíróságon mondtak. Reagálás: nekik nem ezt mondták, és felhívta az apját, aztán az apja engem, hogy biztos, hogy elmehet, mert nekik azt mondták, ha elszökik hozzá, nem kell elküldenie, de akkor majd holnap nem jön haza az iskolából, és úgyis ottmarad. Telefon a Gyh-ba, Bíróságra...jól értettem...nem mehet engedélyem nélkül, amíg nincs ítélet,de ha "elszökik" és mivel addig itt kell laknia, ha érte megyek, köteles hazaadni!!! Mire közölte, hogy nem fog ajtót nyitni! Mondtam, hogy akkor majd megbüntetik. Azt mondta, hogy bemegy ideiglenes intézkedést kérni. Persze ő mindig a gyerek érdekeit nézi, és én mért nem engedem el, ha nem akar velem maradni...megkérdeztem, hogy akkor miért nem arra tanítja, hogy nem tehet mindig azt, amit akar és hogy maradnia kell, amíg nincs ítélet?! Helyzet: 17 évesem elköltözött, 14 évesem egyelőre még itt van, de már mindenét elpakolta, amit legutóbb apja vitt el kocsival!!!...pedig ugye nem tehette volna, nem? Bocs, hogy ilyen hosszan írtam, de hátha segíthetek vele Valakinek. Mary U.i: köszönöm az aggódást! Szegény Anyukám is nagyon kiborult, többször is rosszul lett :(

2007.11.07. 19:35

nekem is mondta a kollégánőm, de sajnos nem hallottam, és nem találom. Visszajelzést, vagy mást a konferenciáról sem találok. Lányok mi újság, mindenki épségben hazaért? Kristine mi újság a gyerekkel? Mary hogy vagy? Sehrezád? Gerbera Évi? és elnézést akiket nem említettem. Üd. Lingitimi

2007.11.07. 17:51

A Slágerrádióban reggel 6-kor és fél 7-kor a hírekben megemlítették a tegnapi konferenciát! Sajnos én nem hallottam, nekem is úgy szóltak. Megpróbálok rákeresni a Bumeráng hírei között. Mártis

2007.11.07. 13:10

http://www.mr1-kossuth.hu/index.php/Szolgaltato-es-magazin/Elheto-vilag.html Milyen érdekes, hogy éppen ebben az esetben és ilyen gyorsan elsődlegesen a gyerekek szpichés károsodása miatt hoztak  íntézkedést. És az apa esete is figyelemfelkeltő! Milyen "gyors"an intézkedik a megyei gyh. Mire határozatot hoznak, addigra a gyerekek elfelejtik hogy néz ki az apjuk. HALLGASSÁTOK MEG!!!!!!!!!!! NAGYON ÉRDEKES! Üdv. Lingitimi

2007.11.07. 07:46

Kedves Mary! Válaszolva kérdésedre, hogy mit mondana Vekerdy Tamás arra hogy a gyerekek elköltöznek a másik szüleihez, a következő hagzott el: teljesen rendben van, és el kell engednünk őket. A kamaszok keresik a helyüket a világban, ki a akarnak próbálni mindent. Azt már tudja milyen az anyával élni, tudni akarja azt is, hogy milyen apával. De előbb utóbb rájön, hogy apánál is vannak szabályok, és visszavágyik a saját megszokott környezetébe. Egy felszólaló hölgy példaként megemlítette, hogy az ő fia is elment az apjához, de két nap múlva visszaköltözött. Én nagyon tisztelem Vekerdyt és mindíg örülök írásainak, illetve a mostani előadásai is számomra érdekes volt, és élvezetes, de azt kell hogy mondjam, engem nem tudott arról meggyőzni, hogy teljesen normális az, ha a kamasz el akar menni. Ő is elismerte egyébként, hogy vannak esetek, amikor nem lehet egyértelmű választ és megoldást találni.Üdv. Lingitimi

2007.11.06. 23:36

Köszi! Nekem a gyerekeim a legfontosabbak...lenne mire koncentrálni bőven, de az most nem megy...ki vagyok ütve a nyeregből :( Szép élmokat Nektek!

2007.11.06. 23:23

Mary! Kitartás!!! Tudom, hogy iszonyú - de legalább Te tudod mire készülnek. velem ezt úgy játszották el, hogy mindent a hátam mögött intéztek! Én úgy éreztem a hátamban forgatják a kést, amikor felhívtak és közölték velem be kell mennem a Gyh-ba. Azt sem tudtam mi történt! nem is akarok visszaemlékezni rá - még a mai napig ráz tőle a hideg! Próbáld meg eleterelni a figyelmed, lekötni magad valamilyen tevékenységgel - és reménykedj, egyszer majd rájön a gyermeked, hogy kitől kapott több törődést, szeretetet, megértést! (Legalábbis én ezt remélem!) M

2007.11.06. 23:11

Köszi Mindenkinek az együttérzést. Próbáltam ma még maradásra bírni, de menni akar :( reggel mennek a bíróságra :( Mary

2007.11.06. 21:16

Érdekes,hogy pont az adatnélküliséget emelték ki. :)

2007.11.06. 20:52

Sziasztok! Na mi volt? Sajnálom, hogy én sem tudtam menni... semmi baj nem lett volna, ha megnyerem a hétvégén a lottót, de mondjuk akkor is 138 ember megélhetéséről lett volna szó (a bérük ugye)... Szóval bocsi és várom a beszámolót. Viri

2007.11.06. 20:00

Azért figyelemreméltó hogy kinek a felszólalását emelte ki a Duna TV. Reméljük valóban lesz folytatás, és nagyobb teret kaphatnának a viták, és a kérdések-válaszok. Üdv. Lingitimi

2007.11.06. 19:53

http://www.dunatv.hu/eletmod/egyedulallo_szulo.html Ezt találtam lányok. üdv. Lingitimi

2007.11.06. 18:53

Szia Mindenkinek! Sajnálom,hogy nem lehettem ott veletek. Sajnos muszály volt dolgoznom,mert ha nem akkor tudjátok a következményeket. Üdv. mindenkinek.  Szőke Erzsébet.

2007.11.06. 18:24

LÁNYOK MOST VOLT A DUNA TV-N A 18 ÓRÁSI HIRADÓBAN A KONFERENCIÁRÓL NÉHÁNY MONDAT. LEHET HOGY A KÉSŐBBI HÍRADÓKBAN IS LESZ MÉG SZÓ. ÜDV. LINGITIMI Ui. örülök hogy megismerhettem azokat, akikkel még eddig nem találkoztam.

2007.11.06. 04:00

Lányok! Nálunk soha nem volt probléma a láthatás, érthető okokból, hiszen az "apuka" előszőr szégyelte magát a gyerekei előtt (ugye ott volt a szemérem elleni erőszak), majd megsértődött, hogy a börtön büntetése után nem fogadta vissza a család. Szerinte letöltötte a büntetését, és neki járt volna a családba való visszafogadás. A gyerekeim némán szemlélték az eseményeket, nem szóltak bele a döntésembe. Soha nem ejtettem ki a számon, hogy szeresd, vagy ne szeresd, soha nem minősítettem az apjukat előttük. Úgy éreztem, a gyereknek meg van, vagy meg lesz a kellő értékítélete, hogy eldöntse, akar-e az apjával közösséget vállalni vagy sem. Ma már fiatal felnőttek a gyermekeim, és úgy látom, helyesen tettem, hogy így viselkedtem. Ma már ha lehetőség van az apjukkal való találkozásra (tárgyaló termekben) és felajánlom a srácoknak, hogy találkozzanak, mind a hárman szinte egyszerre mondják, hogy : ugyan anya, mit tett Ő, hogy kiváncsiak legyünk Rá? Tehát nem volt másik szülő ráhatással a nevelkedésükre, és mégis, emlékeztek a kora nyári, majdnem tragédiába torkolló eseményre? Amikor fiam a veszprémi viaduktról akarta felvágott erekkel a mélybe vetni magát? Előtte hónapokig értetlenül néztem fiam átváltozását. Udvarolt egy kislánynak, akinek szülei full gazdagok. Fiam havonta egyszer-egyszer jött haza, akkor is csak pénzért. Ha kevesellte, amit adni tudtam, megpróbálta kisírni a többletet, vagy agresszíven próbálta kierőszakolni. Mivel következetesen visszautasítottam ezeket a próbálkozásokat, sértődött volt. Néha úgy éreztem, egy pénzeszsákot lát bennem, kritizált, hogy a kislány anyja mennyivel finomabbat főzött, nem vette fel az általam vásárolt ruhákat, mert nem volt "ára", mert a kislány X márka alatt már nem is nézte embernek. Majd vége szakadt a kapcsolatnak, és fiam úgy érezte, elvesztette a biztonságot. Rettegve vettem fel a telefonokat, magam okoltam, hogy idáig fajult a kapcsolat kettőnk között, hetekig ha találkoztunk, szinte csak ültünk egymás mellett, és nem tudtunk beszélgetni. Csendesen vártam, és közben a szívem majdnem megszakadt, mert nem tudtam, hogyan segítsek neki. Nem tudtam továbbra sem biztosítani azt az életszinvonalat, amit ott látott, és ezért Ő haragudott rám. Azóta hónapok teltek el. Merem állítani, hogy odafigyelésem, nem sürgetésem, szemrehányás nélküli ritka beszélgetéseink meghozták az eredményt. Ma már újra a régi a fiam. Segítőkész, eltünt az agresszivitás belőle, elfogadja az én értékrendem újra, és mostmár nyugodtabb vagyok. Miért mondtam el mindezt? Mert nehéz, nagyon nehéz akár a kiskamasszal, akár a fiatal felnőttel, ha valahol jobb körülményeket lát. De ki kell várni. Higyjétek el, az idő múlásával a gyerekekben is megérik az a magocska, amit az évek alatt elültettünk bennük, Rájönnek, ki az akire számíthatnak, ki az, aki feltétel nélkül elfogadja őket. Ez nem lehet más, csak az édesanya. (Ritka kivétellel, amikor az apa . autoriter szerepét felváltja a feltétel nélküli elfogadó anya szerepre). Lélekerő, bizalom és kitartás. Meghozza a gyümölcsét, higyjetek benne, ha rögös is az út odáig. Én szorítok nektek. majorévi

2007.11.05. 22:05

Sziasztok csajok! Én szerencsére kimaradtam ebből a huza-vonából, ami miatt most kinlódtok. Ilyenkor azért örülök neki. Sajnos tény, hogy kamasz koruk körül, kibillennek magukból a gyerekek, és furcsán viselkednek. Ha ehhez táptalajt kapnak a másik, külön élő szülőtől, és a két szülő folyamatos ellentmondása között ténferegnek, akkor nyilván oda fognak húzni, ahol kevesebb elvárásnak kell megfelelni. Ugyanis ebben a korban ezzel van gond. Nálunk is. Mostmár ideje maga után elpakolni, egyedül tanulni, bizonyos helyeken komolyabban viselkedni. Sajnos ilyenkor kell őket fogni, óvni a hülyeségektől, és szabályokra tanítani őket, amivel viszonylag zökkenőmentes felnőtt koruk lesz. Ha apunál mindent lehet, apunál nem kell tanulni, nyilván mert apu magasról letojja a gyerek jövőjét, akkor sokkal egyszerűbb odahurcolkodni. Ha ebben apuka partner, különösen. Na most, ismerettségi körömből, vannak néhányan, akik hasonló problémával küzdenek, és én azt látom emögött, hogy apukák, valami érdek nélkül, nem adnak ilyen dolgoknak táptalajt. A gyerek költözési mániáját, mindig megelőzte valami gyerektartás körüli ribillió. Pld. nem fizette csak hébe hóba, anyuka meg letiltatta a fizuból. Két héten belül apuka magához csalogatta a gyereket, és felfüggesztették a letiltást, mert akkor már apukánál volt a gyerek. Ami a szülő iránti tiszteletet illeti...sajnos ha az egyik szülőtől azt hallja, hogy anyád az a...vagy fordítva, akkor nehéz kialakítani a tisztelet tudást. Tisztelet tudó ember, nem mond olyat a gyereke előtt a másik szülőről, ami az sértő stb...És bár nem vagyok híve a verésnek, de Makarenkó bácsi után szabadon, egy kellő időben, kellő helyen eleresztett füles, még egy gyereknek sem ártott meg. Én is osztom azt a véleményt, amit egy korábbi hozzászóló mondott. Egy 14-17 éves gyereknek, még Én tudom mit lehet és mit nem. Ebből sajnos nálunk is sok konfliktus adódik, de rendre én győzök:) Még...Seherezad

2007.11.05. 21:52

Mary! Teljesen átérzem amin keresztül mégy, hisz ez játszódik le nálam is minden nap! Amit írtál, az mind, mind igaz a mi itthoni körülményeinkre is. Nekem is 1000x elmondta már a fiam, hogy neki jogai vannak....és háborog, mint a tenger, és a számítógépezésen kívül még az evésre sem jut ideje. Ha hozzá szólok robban, és az a stílus, amit előad! Felháborító! Iszonyú ez a kamasz kor, és sajnos hiába próbáltam már egész kis kortól következetesen nevelni fiam, most meg van kergülve! És sajnos az is igaz, amit a GYh-ban mondtak neked. Ha a fiad leírja, hogy nem akar veled lakni, akkor hiába van a bírósági papír a kezedben, nincs az a bíróság, aki erőszakkal neked ítéli a gyermeked! Inkább meggyőznek arról, hogy apánál jó helye van, és oda engedik, mint hogy aszisztáljanak ahhoz, hogy esetleg az utcán csavarogjon. Hiába tudod, hogy az apa esetleg nem foglalkozik majd a gyerekkel, ezek nem fognak számítani, mert a Te véleményed kevés a fiadéval szemben. Sajnos ez a keserű igazság, hidd el, én már 1x végig csináltam ezt és nagyon nagyon megviselt - talán még ma sem hevertem ki, pedig már régen történt! Sajnos sokkal könnyebb ötletet, tanácsot adni, mint ebben a helyzetben benne élni! És ahol nincs az anya mellett egy olyan társ, akit a gyermek elfogad, és egy picikét is tart tőle, akkor nem nagyon tudunk mit tenni, mint megvárni míg megnyugszanak. M

[Későbbi] [783-764] [763-744] [743-724] [723-704] [703-684] [683-664] [663-644] [643-624] [623-604] [603-584] [583-564] [563-544] [543-524] [523-504] [503-484] [483-464] [463-444] [443-424] [423-404] [403-384] [383-364] [363-344] [343-324] [323-304] [303-284] [283-264] [263-244] [243-224] [223-204] [203-184] [183-164] [163-144] [143-124] [123-104] [103-84] [83-64] [63-44] [43-24] [23-4] [3-1] [Archívum]