Új bejegyzés Frissítés

2007.07.20. 21:03

Hölgyeim, köszönöm a hozzámszólásokat, de nem szeretnék csatlakozni, és én lezártam a múltat, tehát semmi esetre sem szeretném jogban, és bíróságon keresni az igazamat. Egész egyszerű oka van ennek. A történtek után, újabb párkapcsolatot alakítottam ki, és amikor komolyabbra fordult a dolog, a barátnőm gyerekvágyát kezdte emlegetni, én a szó fizikai értelmében impotens lettem. Néhány hónapig pszichológushoz jártam, ő segítette ezt végleg lezárni, ma már semmi bajom. A történetnek persze számos tanulsága van, ami számomra igen fontos ebből, és amiért írtam ide, az, hogy a férfiaknak semmi joguk eldönteni azt, akarnak e gyereket vagy sem, ám Önök, akik döntenek az ügyben a következményeket szívesen testálják ránk. Itt lentebb is olvastam egy hölgyet, akit felpofoztak, és megfenyegették a születendő gyerek miatt. Én azt hiszem a nem akarás kinyilvánításának ez már a durva módja, amiből nem értett, de most itt kesereg, hogy nem elég a gyt. és erre nincs törvény, hogy apuka eltartsa a gyerekkel együtt. De ha apuka már ilyen módon adja tudtára, nem kívánja a génjeit az övéivel keverni, őt mi védi meg attól, hogy a következményeket a nyakába varrják? Kedves Másik Éva. Semmilyen körülmények között nem érzem, hogy a gyerekem apa nélküli felnövése, az én felelősségem volna. Ami tőlem telt, megtettem, nem rajtam múlott. Számomra egyáltalán nem mellékes, egy gyerek milyen körülmények között lett az enyém, ezért nem is érzem enyémnek. Képzelje el, ha a maga hátára ragasztanék egy púpot, hogy mától viselnie kell, ha tetszik, ha nem. Magáénak érezné attól a púpot, és szívesen hordaná? Ami a jogot és bíróságot illeti, és az önök törekvéseit, a szerint én vagyok a családot elhagyó, és szemét apa, aki kicentizi a gyt-t, és három éve nem él a láthatással sem. azt azonban még egyiküktől sem olvastam vajon miért van ez így? Önök mindig minden körülmények között korrekt módon viselkedtek? És tőlem sem kérdezné senki, miért történt ez. A bíróság tények alapján dönt, és nem az érzelmi életem érdekli. A feleségem aljasságát, pedig nemlehet bizonyítani, ezt Önök is jól tudják. Azt gondolom, hogy az Önök törekvéseit, nem ártana kiegészíteni az apa döntési jogával a gyerek születése előtt. Ha mondjuk valaki már felpofozza a nőt, annyira nem akar tőle gyereket, akkor mentsék már ugyan fel az alól, hogy élete végéig vakond módjára kelljen élnie, ha nem akarja a gatyáját is rájuk költeni, és minden egyéb életcélt törölnie kelljen e miatt. Továbbiakban is hódolattal László

2007.07.20. 14:09

jah, most látom, 33 éves lehetsz. én 34:-))) üdv Kristine

2007.07.20. 14:08

Kedves László! nem tudom, hány éves vagy, én már elég öreg, meg nő is, így tegeződjünk, ha nem bánod. nem vagyunk mi hárpiák ám!!!kaptunk is a fejünkre egy iországos szervezettől, hogy nincs benne a nevünkben az, hogy nők. nem is lesz!!!!apa is kerülhet ilyen helyzetbe, nem csak anya. Másik Évi tanácsát fogadd meg, keresd meg őt, nagyon sokat tud segíteni. úgy gondolom, nagyon sokat tűrtél az exnejtől és családjától. szép tőled, hogy elsőre nem tetted azt, amit sokadszorra már kényszerűségből meg kellett tenned. ebben a helyzetben ez nem elítélendő, hisz a leírtakból úgy látom, nagyon sokat próbálkoztál, hogy a kislányod normális anyagi körülmények közt nőjön fel. szeretném, ha nem felejtenéd el őt, hosz szüksége van-lesz rád(imádom az apámat, talán ezért is mondom...). sajnos, vannak ilyen pióca jellegű emberek is, akik a jóindulatot maximálisan kihasználják, és azt is, hogy valaki szereti őket. nem minden nő ilyen(mint ahogy nem minden férfi disznó, csak mi fogtuk ki őket, igaz, Viri????). szóval ne add fel, ne gubózz be. a legmélyebb gödörből is ki kell tudni mászni, első lépésként abba kell hagyni az ásást, utána könnyebb lesz. köszönjük, hogy megosztottad velünk a történetedet, keress minket máskor is, ha segítség kell, vagy csak mesélni szeretnél. Kristine(Bp. régió elnöke)

2007.07.20. 11:18

Kedves László! Ez tulajdonképpen tipikusan olyan eset, amikor egy ember valamilyen formában visszaél a joggal. Sajnos a multtal semmit nem lehet csinálni. A kislánnyal való kapcsolattartás azonban már egészen más tészta.Úgy gondolom, hogy a gyerek, aki a tied is, semmi, a felnőttek világába tartozó ármánykodásról nem tehet.TE viszont szerintem igenis tehetsz arról, ha ez a kislány apa nélkül nő fel. Ha majd megismersz, nem gondolod azt, hogy hazabeszélek. De tapasztalataim szerint egy gyerekelhelyezési  esetenként válóperi eljárásban jpbb, ha az embernek nem férfi ügyvédje van, mindegy, hogy alperesi v. felperesi poziciban van. Nem véletlen, hogy a férfi ügyvédek kiváló büntetőjogászok, és ettől híresek. Eztekben a családjogi ügyekben kell egy jó adag empátia az ügyfél problémáival való együttérzés., és ehhez a nők jobban értenek. Ahogy a történeted olvastam, arra a meggyőződésre jutottam, hogy közöttünk a helyed,.De azért szívesen kifejteném a véleményem arról, hol is kellene ennek a gyereknek biztonságban és szeretetben élni. Azt gondolom, hogy csak néhány nap kérdésre az egész, ha hosszabb időt töltenétek együtt, a gyerek pillanatokon belül apaimádó lenne.Te pedig nem csak feloldódnál, hanem kapnál egy családot, aki az életed része. Akármilyen körülmények között fogant ez a kislány a világra, a tied is. Meg a gondoskodás egy része is a tied. Ugye nem mondod komolyan, hogy egy ereje teljében levő fiatalember lemondott örökre a boldogságról, csak azért, mert egyszer rosszul választott. Biztos vagyok abban, hogy megtalálod az igazit, akivel szép családot alapíthatsz.Egy olyan társat, aki elfogadja a kislányodat is. Amit leírtál, annak alapján én nyugodt szívvel elperelném anyucitól a gyereket.A kislánynak a jövője nem egy ilyen labilis családban van, hanem ott aol sok szeretet veszi körül és nem azt nézik, hoigyan lehet a gyerek vállán még többet kicsikarni a másik félből. Elsőre ennyi, és szívesen beszélgetnék a témáról veled. Éva voltam a MÁsik.

2007.07.20. 09:34

Kedves László! Megköszönöm, hogy hozzánk fordultál problémáddal, és megosztottad történeted velünk. Olvasatom szerint úgy érzed, Te a másik oldalon állsz. Viszont én úgy érzem, köztünk a helyed! Ha elolvastad a honlapon közzétett történeteket, láthatod, nem az a cél vezérel bennünket, hogy a tisztesség égisze alatt kiforgassuk anyagi javaikból a családot elhagyó szülőt, vagy érzelmeket próbáljunk ott csiholni, ahol ennek csírája sincs. Egyesületünk azért alakult, hogy a válás utáni lehetetlen jogi eljárásokra, megdöbbentő határozatokra, ítéletekre felhívjuk a törvényhozók figyelmét. Élő példája vagy annak, hogyan lehet visszaélni a gyermekkel, hogyan lehet tönkre tenni a gyermek kapcsolatát a családból kilépő szülővel. Elfogadtál, fizettél, láthatásra jártál, s mindez kevés volt. Őszinte dühöt éreztem volt feleségeddel szemben, és a történet végén azt mondtam: igazad van. Számodra is ismertté vált, milyen megalázó, lehetetlen helyzetbe kerülhet az ember, ha nincs rendezve minden olyan jogszabály, amiről történeteink mesélnek. Nincs olyan tagunk, és érdeklődőnk sem, aki, ha egy olyan párt talált volna, mint amilyen Te voltál a kapcsolatotokban, ne adott volna hálát a sorsnak. Azonban az itt felsorolt történetek pont arról szólnak, hogy társaim is pont úgy gondolkodnak, mint ahogy Te, egy különbséggel, hogy a gyermeket mi neveljük. Nekünk nem adatott meg az, hogy lássuk, a másik szülő igenis szívén viseli a gyermeke sorsát, felelőséget érez iránta, látni akarja, tartásába besegít. Célunk egy olyan konszenzus kidolgozása, ahol nincs diszkriminálva sem anya, sem apa, ahol nem lehet eszköz a gyermek egyik szülő kezében sem. Nem lesz egyszerü rendet tenni az emberek fejében, nem lesz könnyű a düh és a csalódottság okozta érzelmeken túlléptetni az embereket, de megpróbálunk mindent, - ami lehetőségünk adódik - kihasználni. Ha teheted, segítsd munkánkat ötletekkel, javaslatokkal, állj be a sorba, harcolj velünk azért a célért, amiért megalakultunk. Baráti üdvözlettel: Major Éva az egyesület elnöke

2007.07.20. 01:08

Ja bocsánat Hölgyeim, a nevem lemaradt. László vagyok, de nagyon titokban:)

2007.07.20. 00:55

Hölgyeim! egy ismerősöm hívta fel figyelmemet az oldalukra, ivararány javítása céljából. Férfi vagyok, de kérem ne kövezzenek meg egyből. Azért mesélem el a történetemet, hogy lássák az érem másik oldalát is, és azt, hogy a családot elhagyó, adott esetben pont olyan tehetetlen, és védtelen,mint Önök, a gyerektartási hercehurcájukkal, láthatásaikkal. 10 éve, 23évesen ismerkedtem meg a volt feleségemmel, és egy év múlva összeházasodtunk. A házasságkötés után mind erőteljesebben, és agresszívan nyomult életünkbe a feleségem családja, és egészen az intim szféránkig mindenbe bele ütötték az orrukat. Albérletben laktunk, bár a szüleim tehetős emberek, nem akartam tőlük segítséget elfogadni, mert én a saját erőmből szeretném elérni amit ők, a hosszú évek alatt. Többször ajánlották fel, hogy lakást vesznek nekünk, aminek a feleségem mindig nagyon örült, és én mindannyiszor lebeszéltem őket. Két év alatt rájöttem, a feleségemmel önmagában együtt tudok élni, a családja viszont kiborított. Az apja erőst italozó egyén volt, az anyja meg szó szerint idegbeteg, örökké depressziós, koszos és házsártos vénasszony. Arra kértem a feleségemet, szabjunk valami határt az életünkbe való ki be járásnak általuk. Szégyeltem felhívni hozzánk a barátaimat, kollégáimat, mert az apósom, teljesen váratlan időpontokba ugrott fel, spiccesen, majd – nekem ugyan nem kellett soha, de neki bepakolta a hűtőnkbe a feleségem a söröket- a mi hűtönkből rúgott be, elterült a fotelünkbe a nappaliban, és békésen aludt reggelig. A feleségemnek mindez teljesen term,észetes volt. A család leépítést nem értette., és hetekig tartó veszekedés lett belőle, mint még soha, ismeretségünk óta. Válaszút elé állítottam, vagy kettőnk, vagy a családja. Nem voltam hajlandó tovább lemondani a fotelemről, tv-mről, magánéletemről. A feleségem összepakolt, és hazaköltözött a szüleihez. Egy hónap múlva visszajött, hogy igazam van, és teljesíti a kérésemet, úgymont fogadó órát nyit a családjának, cserébe viszont gyereket akar. Én többször hangoztattam addig, amíg albérletben lakunk, és nem stabil a megélhetésünk, nem is akarok gyereket, mert szeretném legalább azt megadni a gyerekemnek, amit nekem a szüleim. A feleségem családjában persze ez mindig közfelháborodást keltett, mert négyen voltak testvérek, jószerivel az állam nevelte fel őket segélyekből éltek, a feleségemet pld én beszélnem rá, hogy érettségizzen le, és tanuljon valami szakmát. Korábban abbahagyta az iskolát, mert a fizetésére szükség volt otthon. Mindig azt mondták, ahova az Isten nyulat adott, oda káposztát is ad. Most sem akartam gyereket, így az alkut nem fogadtam el, ragaszkodtam a magánéletünkhöz, és ahhoz, hogy amikor mindeketten elértünk valamit, akkor legyen gyerekünk. A feleségem ismét elköltözött. Egy hónap múlva ismét visszajött, igazat adott, és fogadó óra volt a családnak. Már épp kezdtem boldog lenni, amikor egy nap azzal jött haza, hogy kivizsgálásra kell mennie a nőgyógyászatra,mert a felfázása mögött nőgyógyászati problémát gyanítanak. Befekündt két napra, majd egy pici lyukkal a hasán, sírva ríva vittem haza, mert állítólag az orvosa azt mondta, hogy neki soha nem lehet gyereke, olyan nőgyógyászati problémája van.erről leletet is mutatott, bár én nem értettem abból egy kukkot sem. El akartam vinni másik orvoshoz, hátha tévedtek, esetleg van más megoldás, amiről a feleségem hallani sem akart. Némán szenvedett egy hónapig, és nem mozdult ki a lakásból sem. a fogadó óra rendje persze felborult, így én gyakran mentem a szüleimhez esténként. Ma már ki merem mondani, utáltam az anyósomat, apósomat, és az összes testvérét a feleségemnek. A feleségemet továbbra is szerettem. Újabb egy hónap mulva helyre állt a rend, a feleségem megnyugodott, és úg y látszott beletörődött. Többször ajánlotta fel, váljunk el, mert én egyszer majd biztosan akarok gyereket. Megnyugtattam, ezért, soha nem fogom elhagyni, legfeljebb ha mátr nagyon akarjuk, örökbe fogadunk egyet. Ennek értelmében a gyógyszert sem szedte tovább, és két hónap múlva a házaséletünk is rendbe jött. Majd egyszer közölte, én vagyok a világ legnagyobb csődöre, mert teherbe ejtettem egy orvoilag meddővé nyilvánított nőt. Nekem egyből inkább egy címeres ökör jutott eszembe, és éreztem, hogy átvertek. De nem tudtam bizonyítani. Nem akartam gyereket! A gyerek elvetetése mellett szavaztam. A feleségem hallani sem akart róla, lépten nyomon a azt hangoztatta mekkora csődör vagyok. Én továbbra sem akartam gyereket. A család persze nálunk ünnepelt, megszokott módon, és törlődött a fogadó óra. Az apósom ismét a fotelembe szenderült álomra, sörszaggal a tv-m előtt. Nem bírtam elképzelni sem, hogy fog ilyen légkörebn felnőni a gyerekem, iszonyodtam annak a képnek a gondolatától is, hogy az épp kúszó mászó gyerekem, az apósom nyitott slicce előtt tanuljon meg felállni a fotel mellett. Tehetetlen voltam azonban a baba születése ellen. Most én költöztem el, és azt mondtam, addig nem megyek vissza, míg el nem veteti a babát. Nem akarok tőle gyereket és kész! Nem hatott, a feleségem nem jelentkezett, pedig időközben betöltötte a kritikus 12.hetet. az albérletünket időközben felmondták, ugyanis annak díját sem voltam hajlandó fizetni, a feleségem meg azonnal táppénzre vetette magát, így abból nem tudta finaszírozni, hazaköltözött a szüleihez. A szüleim segítettek kiköltözni, és édesanyám találta meg az egykori nőgyógyászati zárójelentést, amit aztán lefordíttatunk, és kiderült a feleségemnek valóban volt egy nőgyógyászati problémája, el volt záródva mindkét petevezetéke, és az akkori kivizsgálás arról szólt, hogy ezt a problémát, egy apró műtéttel megszüntették. Felkerestem egy ügyvédet, aki azt mondta, ez senkit nem fog érdekelni. Ha én vagyok az apja, tök mindegy milyen úton jutott hozzá a nejem, nekem kell gyt-t fizetnem, és gondoskodnom róla. Ekkor úgy gondoltam, elperelem a feleségemtől a gyereket, ám az ügyvédem azt mondta, erre nincs sok esélyem, mert a nagypapa alkoholizmusa, nyitott slicce, és az anyósom higiéniával való viszonya, nem ok arra, hogy az anyjától elvegyék a gyereket. Megadtam magam, lakást kerestem, és megint összeköltöztünk. Megszületett a lányom. Édes kis apróság volt. A feleségem viszont depressziós lett. Ennek kezelésére, gyakorlatilag nálunk lakott az anyósom, vasalta az én gatyámat, ingemet, ette az én „kenyeremet”, és naponta felhántorgatta, ha már gyereket csináltam a lányának ideje lenne fedelet venni a feje fölé. Végül a szüleim sokalltak be, és vettek egy lakást a saját nevükre, A feleségemnek azt mondták, a lakás az én nevemen van. Ehhez a szüleim ragaszkodtak, akkor még nem értettem miért. A feleségem meg is haragudott rájuk, amiért nem ketten kaptuk, és megvonta a szüleim gyereklátogatási lehetőségét. Egész egyszerűen, nem nyitott nekik ajtót, ha nem voltam otthon. Ha meg otthon voltam, érkeztükre elviharzott a gyerekkel a szüleihez. Beköltözésünket követő hónapban, a feleségem egy este kipakolta a holmimat a lakás elé, és közölte beadta a válópert, mondván célját elérte, gyereke lett, a lakást neki ítéli a bíróság a gyerek miatt, a fizetésem is elég jó lett időközben, hogy a harmadából megéljen. A gyereket majd láthatom, ahogy a bíróság megítélte, a zárat pedig lecserélte. A szüleim, hamarabb láthatták ezt a célt. Közös megegyezéssel váltunk, a gyereket neki ítélték, nekem kétheti láthatást, a „saját” lakásomban, mert a gyerek még pici volt, és hosszabb időre nem vihettem el. A szüleim, gyakorlatilag alig látták a kicsit, én pedig bevallom kezdetektől nem éreztem semmi apait a gyerekemmel szemben, csupán egy édes csöppség maradt. Gyakorlatilag ugyanis rámerőszakolták, és a mai napig nem tudok ezen felülkerekedni. A vagyon megosztásnál sajnos csúful hoppon maradt a család, mert az elsietett válóper beadása előtt elfelejtettek utána járni a tulajdonviszonyoknak a lakást a gyereknek akarták ítéltetni. Óriási és alpári veszekedést kezdtek a bíróság folyosóján, miszerint a szüleim átverték őket, amiért meg fognak fizetni. a gyt-ben úgy állapodtunk meg, hogy annak fejében lakhatnak a lakásban. A szüleimet, többször jelentették fel az adóhivatalnál, átlag évente két adóellenőrzése volt a cégüknek. Engem, sikeresen kirugattak a munkahelyemről, és több hónapig munkanélküli voltam, mire munkát találtam ismét. többször jelentettek fel szolgáltatóknál, hogy lopjuk az áramot, gázt, amit minden esetben kivizsgáltak. Ők évente gyt. Emelést kértek, a szüleim évente emeltek a lakás bérleti díján, így nem fizettem semmit. Ocsmány áskálódás folyt ellenem és a szüleim ellen a barátaink körében hosszú éveken keresztül, aminek az vetett véget, hogy néhány közös ismerőst kényszerűen kiiktattunk a baráti körünkből, így információ forrás hiányában nem volt mit kiforgatva visszajuttatni köreinkbe. Az első évben, rendszeresen éltem a láthatással, ami leginkább arról szólt, hogy a gyerek aludt, én meg elmentem bevásárolni, hogy legyen mit enniük. A volt feleségemmel mindössze arról lehetett beszélni, hogy milyen sok a lakás rezsije, a gyerek pelenkája, és így hogy megállapodás alapján nem kap gyerektartást, semmilyen segélyt nem tud igénybe venni, mert a megállapodás összege, meghaladja azt amiért már segélyt adnak. Átvállaltam a rezsi fizetést, önszántamból. Tettem ezt mindaddig, míg egy láthatás alkalmával az anyósom képen nem vigyorgott, miszerint hiába feszülök, tudta ő jó helyre megy a lánya férjhez, fogok én még örökölni is a gazdag apucitól. Ekkor teljesen letisztult a kép, és ráébredtem az a gyerek, ártatlanul egy eszköz volt mindvégig a szüleim vagyonához. Amit nem neveznék hatalmasnak, inkább csak amit két szorgalmas ember el akart és tudott érni életében, önerőből. Van egy időközben jó hellyé vált külvárosi családi házuk, egy nyaralójuk, egy kiadott garzon lakásuk, meg amibe a volt feleségem lakik. Egy stabilan és jól működő vállalkozásuk, és egy autójuk. Ám kívülről, olyan embereknek, akik egész életükben segélyért jártak, ez Dárius szerű kincs lehet. Nem éltem a láthatással közel fél évig. Ekkor kaptam egy ügyvédi felszólítást, hogy szíveskedjek élni vele. Éltem vele, ami ismét bevásárlásból állt, a rezsit nem fizettem ki. A gyereket ébren, jószerivel nem láttam. A feleségem és anyósom, külön gyerektartást akartak kicsikarni, sikertelenül. Nem voltam, és nem vagyok ma sem hajlandó többet fizetni. mindaddig bevásároltam, míg a pici ovis korú nem lett, és anyukája vissza nem tudott menni dolgozni. Ekkor megvontam a bevásárlást, és kértem a láthatás lakásom kívül helyezését is. Nem kívántam többé találkozni az anyósommal, apósommal, sőt már a volt feleségemmel sem. igazából, a gyerekkel sem sikerült apai kapcsolatot kialakítanom, és nem éreztem, amit úgy érzek kellene egy apának. Azt az örömöt például, amiről a szüleim meséltek, amikor megtudták, hogy útban vagyok. Vagy azt, ahogy része voltam én és az öcsém is az életüknek, születésemtől fogva, hogy mindig a biztonságot jelentették nekünk, bármi történjen. A lakáson kívüli láthatást megítélték, így minden második hétvége az enyém volt, plusz a nyáron két hét egyfolytában. Ezzel két hétvégén sikerült élnem, ugyanis a bevásárlást nem finanszíroztam, ajándékot nem vittem, a gyereket másnap ugyan abban a ruhában vittem vissza, amiben elvittem, és ebből az anyósom arra következtetett, hogy „retekbe” vittem a gyereket, ha két napig abban a ruhában volt. Másikat ugyan nem adtak, de vettünk neki váltó ruhát. Harmadjára nem nyitottak ajtót. Negyedik alkalommal, ovis babazsúrra való hivatkozással maradt el. Az ügyvédem tanácsára, tanukkal mentem érte legközelebb, ekkor a gyerek beteg volt azért nem vihettem el. Legközelebb ismét tanukkal nem tudtam elhozni, mert akkor meg ott volt baba-zsúr. És ez így folytatódott hónapokon keresztül. Feladtam. pár hónap múlva a bíróság értesített, hogy a volt feleségem kiköltözött a lakásból, fel kívánja bontani a megállapodást, és a jövedelmem szerinti gyt-akarja. Megítélték, és egyből vonták is. Dacára, hogy időközben én lakáshitelt vettem fel, és a fizetésem majdnem fele, a törlesztésre ment el. A szüleim felújították a lakást, mire befejezték, a volt feleségem visszaköltözött a gyerekkel, mondván meggondolta magát, a megállapodás visszaállítását én kértem, amit nem fogadott el. Tehát vonták a gyt- és lakott a lakásba ingyen, ahonnan nem tehettem ki. Ekkor felmondtam a munkahelyemen, és nyolc hónapomba került visszaállítani a megállapodást, és leállítani visszamenőleg is a letiltást. Ma már, megtaláltam a módját, hogy ne legyek letiltható, és a szüleim, még éltükben mindent az öcsémre írattak, így örökölni sem fogok. Az utolsó láthatási próbálkozásomkor, közöltem ezt az anyósommal, aki leköpött, és azt mondta, majd ő tesz róla, hogy a gyereké legyen az utolsó fogpiszkálóm is, és amíg él, ezért fog küzdeni… .Ma már fogpiszkálót sem veszek, tulajdonom nincs, és nem is lesz, a „gyerekemet” nem ismertem meg, és most már nem is akarom, bejelentett lakcímem sincs, és hivatalos, letiltható munkahelyem se. Az öcsém, az ajándékba kapott lakásban, bérleti díjat szabott ki a volt feleségemnek. Én kértem a gyt-újbóli megállapítását, a megállapodás eltörlését, és a bíróság által megítélt minimális összeget, minden hónapban pontosan, a volt nejem számlájára befizetek. Ebből sajnos nem futja albérletre, ő maga pedig egy munkahelyen sem tud beilleszkedni, és átlag háromhavonta lapátra kerül valahonnan, vagy a depressziójával táppénzeskedik a friss munkáltatónál, így két hónap múlva ügyvédi felszólításra kiköltözött a lakásból, vissza a szüleihez.

2007.07.19. 12:02

Én azt hiszem kár lenne felelősöket keresni utólag, hogy ki a "hibás" a gyermek megszületéséért. És a családot elhagyó szülőnek minden esetben kötelessége gondoskodni a gyerekeiről, függetlenül attól, hogy a házasság mely időszakában született. Ez meddő és felettébb ostoba vita, már megbocsáss. Szerintem zárjuk le a témát, mielőtt komolyan megbántanánk egymást, vagy bárkit, hiszen a céljaink ugyanazok. Erről szól az egyesület munkája. Nem igaz?! Üdv Kitty

2007.07.19. 10:29

Kitti, ez a kétélű kés, amiről beszéltem.... Nagyon nehéz eldönteni bárkinek is, mi a jogos panasz, és mi a nem, bár mindenképp a gyerek issza a levét. Akkor is, ha úgy tűnik nem sínyli a gyerek, hogy egyedül van nevelve, függetlenül attól, hogy a másik szülő mit fizet mit nem fizet. és akkor is, ha egy olyan apa mellet családban marad. Mert ugye, ha gyerekekről beszélünk, akkor azoknak fontos lenne a biztonság, a szeretetteljes családi légkör, az anyagi jobblét, anyu apu, nagyszülők és a hörcsög meg a macska egyben. De ha már helyből nincs?Csak a reménykedő anyu, aki arra vár, hogy apu majd megváltozik, a következő gyerektől...

2007.07.19. 09:58

Kedves Seherezád! Akkor lássuk a gondolatmenetet. Tegyük fel, a házasság elején, amikor nagy a szerelem és mindenki igyekszik megfelelni a másiknak születeik egy gyerek, majd mikor már nem minden fenékig tejfel születik még egy. Az első gyermek kiváltságokat élvezhet, mondván anyuka akkor még nem számított felelőtlennek, a másodiknak viszont semmi sem jár, mert ő egy felelőtlen emberi döntés következménye csupán. Ki lenne, aki ezt eldönti? Melyik bíró az, aki lelkiismeretesen és megalapozottan el tudná dönteni, hogy anyuka még bízott e az újrakezdésben, vagy ostoba módon, csak magának szülte azt a gyereket. És ha igen, akkor apukának ne legyen kötelessége csak egy után fizetni a gyerektartást és a kisebbik esetleg ne is járjon főiskolára, mert neki már megszületni sem lett volna szabad? Mi az a határ, amíg még anyuka felelősségteljes? Ezt esetleg egy grafikonon le lehetne mérni? Üdv, Kitty

2007.07.19. 08:54

Kedves Erzsébet! Ebben többek között az a legszomorúbb, hogy én ismerek olyan 1 gyerekes, élettársi viszonyban élő (amit letagad) anyukát, akinek 3hónapjába került Önkormányzati lakáshoz jutni. Te ráadásul "többgyerekes, egyedülálló szülő" vagy, aki gyerektartást sem kapsz, tehát ténylegesen egyedül neveled a gyermekeid! Önkormányzatok, nyissátok már ki a szemeteket!!! EmeseRéka

2007.07.18. 19:39

Üdvözlök mindenkit. Szőke Erzsébet vagyok/az asszony nevemet nem szeretem leirni/ Három fiu gyermekem van. Az előző házasságomból kettő, és a kicsi a másodikházasságomból van. A két nagyobbat is tartásdij nélkül neveltem fel segitség nélkül, mert a második férjem a kicsi születése után keményem inni kezdett. Három gyerekről kellett gondoskodnom, és persze alkalmi munkába járnom hajnali 3 órára, hogy legyen mit enni a gyerekeknek. Lassan csusztunk egyre lejjebb és lejjeb .Gázt kikapcsolták meg még sorolhatnám. Neki mindene megvolt mert ellpott mindent tőlünk amit csak tudott ,ennivalót, a nehezen megkeresett pénzemet. Nem számitott neki semmi csak az alkoholra legyen pénze és ezért mindent meg is tett.1996 óta egy pénztárcából neveltem a gyerekeket. 2001 október 01 -én végleg elköltöztünk albérletbe, és azóta is ott élünk. Persze ez sajnos sok költözéssel jár, mert ha a tulaj elakarja adni az ingatlant akkor menni kell.Az önkormányzathoz hiába adom be a lakásigénylést nem tudnak segiteni mert a sokgyerekeseknek utlják ki, ami érthető is. Igy marad a nehezen fizethető albérlet. Napi 10-12 órát dolgozom, hogy fenntudjam magunkat tartani. Egyre nehezebben.Tudni kell, hogy én már 54 é.vagyok A kicsi most kezdi a rendészeti gimnáziumot, nagyon jó tanuló. Szeretném ha tovább tanulna. De igy ilyen kilátástalan körülmények között hogyan?? Amit most leirtam csak a szebbik oldala.Üdvözlettel Szőke Erzsébet. /szoke.erzsebet@citromail.hu/

2007.07.18. 16:00

Bocs Seherezád, de kérdést nem vettem ki a soraidból, csak a neheztelést, a kissé bántó szándékot, a számonkérést. És ne haragudj, ha nem veszem magam egy kalap alá veled, én ugyanis 3 gyereket nevelek egyedül, nem egyet. És már 10 éve vagyok egyedül, minden külső segítség nélkül. És képeslapok nélkül.... Azért az nem ugyanaz. Na jó, tényleg befejeztem, mert csak belelovallom magam a mérglődésbe, pedig most arra aztán végképp nincs szükségem, hogy más valaki miatt felhúzzam magam. Zs

2007.07.18. 15:58

spec nem érzem magam felelőtlennek, amiért nem öltem meg egy egészséges gyereket, csak azért, mert olyan apja van amilyen, és hogy nekem könnyebb életem legyen - nem felelőtlen vagyok, hanem büszke a fiaimra! és részemről a vita lezárva... Zsuzsa

2007.07.18. 10:52

Ja, és gyerektartási pert sem indítottam volna, hanem peren kívül megegyezek, csupán viszontkeresetként adtam be az emelés iránti kérelemem, egy olyan perben, amit ő indított. Mellesleg ez az "ingyen" per 100.000Ft-jába került a családomnak. EmeseRéka

2007.07.18. 09:07

Kedves Seherezad! Igen. Lehet, hogy felelőtlenül döntöttem akkor, amikor a második gyermekemmel teherbe estem, és megajándékoztam vele egy olyan embert, aki akkor nem volt rá méltó. De! Az ember első sorban ösztön lény, és sajnos sokszor megggondolatlan. Bár ha figyelmesen olvastad a soraim, láthattad, hogy soha nem kértem a gyerektartás állam által történő megelőlegezését. Ezután sem fogom kérni. Naivitásom eredménye, hogy két gyermek után váltam csak el. Ugyanennek a naivitásnak köszönhető az is, hogy én elsősorban a különélő szülők gondolkodásán szeretnék változtatni. Talán ha olvassák a sorainkat és szembesülnek tetteik következményeivel, képesek lesznek majd változtatni. Talán ha előről kezdeném, ma már nem így cselekednék. Hozzáteszem soha egy percig nem bántam meg, hogy 2 gyermekem is született abból a házasságból. Azzal, hogy a gyermekei miatt felvállalta az alkoholizmusát és változtatni kíván ezen, azt hiszem azt bizonyítja, hogy igenis jó apa. Sajnos ez későn történt meg, de bármi történt, én akkor is akarok adni neki még egy esélyt apaként, mert az mindenkinek jár. Ráadásul igenis büszke vagyok rá, mert nagy bátorság kellett ahhoz, hogy odaálljon akár elénk is és azt mondja alkoholista vagyok és segítségre szorulok. Egyébként alapvetően egyetértek veled, ezért nem kérek állami megelőlegezést, illetve nem csukattam börtönbe. A bosszú nem az én asztalom. Szeretettel EmeseRéka

2007.07.17. 21:47

Na! Azt hiszem valami félreértés történt...bocsánat! Nem ítélkeztem.Felmerült bennem egy kérdés, biztosan minden esetben jogos-e az, hogy kiálljanak érte és segítsék azt, aki amúgy jól láthatóan, felelőtlenül cselekszik. Ezt a fogalmat a magyar és nemzetközi jog is ismeri, sőt bünteti is alkalomadtán. Ha valaki, annak tudatában cselekszik, hogy cselekvése következményei beláthatóan valakinek, vagy valaminek a rovására írhatóak majd, de ennek ellenére megteszi, akkor azt felelőtlenségnek hívják. Ha azt látom, hogy egyedül maradok a gyerekemmel, ennek ellenére másikat szülök, hogy kettővel maradjak egyedül???Akkor az mi? Zsuzsa: az állam által kifizetett összegek, bármire is, mindíg az adóforintjainkról szólnak. Az is arról szól, hogy összeüljön egy bíróság, és megemelje a gyt-t. Ettől függetlenül nem a gyerekeidtől sajnálom az adóforintokat. A felelőtlenségről szóltam, és abból adódott a kérdésem is, ha félreérthető volt, elnézést, bár szóltam lentebb, senkit nem bántani szeretnék ezzel. AMi azt illeti Zsuzsa, én is nevelem 12 éve egyedül a gyerekemet, én is aggódtam az egészségéért, fejlődéséért, túl vagyunk néhány tanévkezdésen is, és apuka 12 éve egy képeslapra sem méltatja a gyerekét, nemhogy gyt-ra, csokira, egyebekre, ergo nem kell felvilágosítani az életformáról. Az egyesület munkáját is segítettem, tehát nem a kezdeményezés ellen szóltam. Legyenek törvények, hatékonyak, amik segítsék az egyedül maradt szülőket...ám mivel 12 éve áskálódok a témában, sajnos bármilyen törvénnyel egy kétélű kést faragnak..de ez egy másik történet. Úgyhogy bocsánat csajok, nem bántani akartam, nem is ítélkeztem! Kérdeztem...bár válasz nem kaptam:)

2007.07.17. 19:26

Kedves Seherezád! Spec én jómagam tudtam, hogy egyedül fogok maradni a gyereknevelésre, de ha már megfogant a gyermekem (egyébként hozzáteszem, gyógyszerszedés mellett!), nem fogom megölni! Ha már a hasamban növekszik, akkor vállalom a felelősséget érte, akárhogyan is. És ha a gyerektartásról van szó, az állami megelőlegezés nem a te adóforintjaidról szól, hanem arról, hogy a ma érvényes jogszabályok megengedik a gyerekek kárára, hogy a családból kilépő szülő egész egyszerűen hátat fordítson a felelősségnek. Ezt kellene megváltoztatni, és mindjárt nem kellenének a te adóforintjaid. Kívánom, hogy neked ne kelljen átélned az alkoholtól agresszívvá vált férj ütéseit, az aggódás a gyermeked egészségéért, és azt a tudatot, hogy itt a tanévkezdés, és az embernek a leghalványabb fogalma sincs, hogy miből vesz a gyerekeknek füzetet, tollat, tornacipőt, mert senki az ég egy adta világon nem segít az egyedül marad szülőnek. Szó szerint senki! "egye meg amit főzött" címen.... Üdv. Zsuzsa

2007.07.17. 18:53

Kedves Seherezád! Nem érzem érintettnek az egyesületünket azokban a dolgokban, amikkel "vádolod" társaimat. Tény, körültekintőbben kell házasságot kötni. Kérlek segítsd javaslataiddal, ötleteiddel azokat, akik házasság előtt állnak, nehogy úgy járjanak, mint sorstársaim vagy én. Nem gúnyolódni akarok, kérlek, soraimat ne értsd félre, de! Tévúton jársz, ha azt hiszed, az elrontott életünket szeretnénk bárkin számon kérni. Nem erről van szó. Azt mindenki kérje saját magán számon. Viszont ahol a gyermekek közös akarattal, szerelemben fogantak, azokkal szemben igen is a családot elhagyó szülő is felelős. S itt lép be egyesületünk eszmeisége. Nem a Te adóforintjaidat szeretnénk a gyermekeink eltartásra fordítani, hanem kikényszerítő intézkedéseket szeretnénk szorgalmazni arra, hogy a családot elhagyó szülő számára ne csak erkölcsi, hanem büntető (tényleges büntető) felelőség kérdése legyen a gyermek. Mert ugye azt Te is elismered, mint gyermeket egyedül nevelő szülő, hogy párban könnyebb lenne Neked is. Nem szeretnék belemenni holmi vitákba, de arra azért szeretnék választ kapni, szívesebben állnál sorba segélyekért, megalázottan( amit adóforintokból utalnak ki), vagy békés, nyugodt életet élnél gyermekeddel úgy, hogy tudod, volt párod CSAK Veled szakított, azonban gyermeke nevelésében, eltartásában aktívan részt vesz. Kérlek, ne ítélj, hogy ne ítéltess. Továbbra is szívesen olvasom blogodat, továbbra is köszönöm segítséged, és továbbra is szeretettel gonolok Rád baráti üdvözlettel Major Éva az egyesület elnöke

2007.07.17. 16:48

Kedves Idelátogatók! Nagyszerűnek tartom a kezdeményezést, - már többedjére-, ami ezzel az egyesülettel elindult, szerintem minden történetet végig olvastam már, és most ismét felmerült bennem egy kérdés, amit szeretnék feltenni. Bár biztosan sokan fel fognak hörrenni, és távol álljon tőlem, hogy bárkit bántani akarjak, de nem értem, ha magam maradok se…. Az rendben van, hogy néhány év házasság után, a felek elválnak, marad egy-két-több gyerek, akiket nem véd törvény valóban, csak a lelkiismeretre lehet apellálni, ivadékgondozás gyanánt. Az is rendben van, hogy dolgos hétköznapok között, az elmúló szerelem után, bele telik néhány év, mire rájönnek a felek, kihez is mentek, és ki is gyerekei apja, anyja, és nincs rá törvény, ami védené a gyerekeket. Az is rendben van, hogy mondjuk 3 gyerek után, az egyik fél soknak találja a családot, lelécel, és nincs törvény ami védené szintén a gyerekeket. És ezer féle módon véget érhet egy házasság, aminek következményeit legtöbb esetben a gyerekek szenvedik el, valamilyen formában. Azt azonban, nem értem, - és én a magam részéről az ilyen esetekben a bíróság helyében egy tollvonást sem tennék, - amikor apuka (mint a legutóbbi történet író mesélte) kezdetektől iszik mint a kefekötő, játékgépezik, számtalan módon galád és felelőtlen módon cselekszik, és erre a biztonságos, gyereknek való, szeretetteljes életre, anyuka, rögvest két gyereket is szül neki. Nem firtatható e vajon ilyen esetben anyuka felelőtlensége? Mert ha addig sem gondoskodott a családról, válás után, vajon mit remélt? Már bocsánat? Miért kell egy ilyen embernek két gyereket szülni? És ezt, amikor mondjuk állami megelőlegezésről van szó, amit ugye mindenki befizetett adójából előlegeznek meg, miért kell tolerálnom nekem például, aki szintén egyedül nevelem az egy gyerekemet? Mert az én gyerekem apja is ivott, gépezett, ami sajnos a gyerek születése után derült ki, de eszembe nem jutott másikat szülni egy olyan embernek, aki fizetésnapkor merev részegen kúszott be a küszöb alatt, és ezen nem láttam hogy kíván változtatni. És bár én megértem azt is, hogy a remény hal meg utoljára, azt is, hogy apuka és anyuka felelőtlenségéről nem a gyerekek tehetnek, de ők kénytelenek elszenvedni mindazt ami ebből ered. De könyörgöm! Az Isten állítólag azé különböztetett meg minket az állatoktól, mert gondolkodni, érezni vagyunk képesek…tán ilyen esetekben itt kellene keresni a megoldás kulcsát, és nem a törvényekben…Vagy rosszul gondolom???? Seherezad

[Friss hozzászólások] [586-567] [566-547] [546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]