Új bejegyzés Frissítés

2007.07.17. 11:27

Szia Lilli! jó kis történet ez is... sima beadvány a bíróságra tartásdíj felemelése miatt. indoklás, stb. ez az egyszerű része, ügyvéd sem muszáj. az, hogy az ex mit szól, hááát...ha bántalmazna, akkor azonnal rendőrség!!!!!és annyiszor, ahányszor megteszi. ha csak fenyeget, akkor is. ha a szülei, akkor is. legyen nyoma mindennek. az én kisebbem apja nem úszta meg a fenyegetéseit, az ügyészség vádat emelt ellene. most más disznóságok miatt van börtönben, de ezért is kaphat-és tudod, mit? remélem, fog is, mert ne tudd meg(illetve biztos tudod:-() mit okozott nekem ezekkel a fenyegetőzésekkel hónapokon át! nálunk a nagyra 20 ezer ft van megítélve, most lesz okt-ben a büntetőper, mert nem fizet. ha kell, elmegyek bármeddig, hogy ez a hozzáállás mindenképp büntetetndő legyen. ezért is alapítottuk az egyesületet! Kristine

2007.07.17. 11:15

Nem tudom,hogy érdemes-e leírni az én történetemet.Nagy szerelem volt,legalább is az én részemről/azt hittem az övéről is/.Szülei tiltották,mondván,hogy idősebb vagyok.Én 29,ő 20 volt.Sajnos a végén kiderült,hogy rengeteg dologban hazudott,nekem,az én szüleimnek és a saját szüleinek is.Lényeg az,hogy terhes lettem.Szülei feljöttek az én szüleimhez,"természetesen",hogy vetessem el és közbe minden voltam,csak szűz lány nem.Mondtam nem létezik,hogy elvetessem,szüleim is támogattak ebben a döntésemben.Sajnos 5 hónaposan elvesztettem a babát.Fájt nagyon,akkor azt hittem neki is.Fél évig várni kellett,aztán újra teherbe estem/ismét tőle/,de hiszen kimástól is mikor olyan szerelmes voltam,mint az "ágyú". Elakart költözni otthonról/talált is szállást/és úgy "terveztük",hogy összeházasodunk.Mondtam neki,hogy ne szítsuk tovább a tüzet,inkább beszéljen otthon erről,aztán,ha rábólintanak akkor rendben.Nem akart!Ez egy szerdai napon volt.Pénteken jött a testvérem,hogy a páromnak új barátnője van.Gondoltam megnézem,ki az.Így is történt.Volt munkatársunk/hiszen ráadásul egy helyen dolgoztunk,még az apjával is/.Hozzátartozik a történethez,hogy mikor már tudtam,hogy terhes vagyok,még jártam dolgozni/6hetes voltam/és mentem a munkahelyemre,jöttek a szülei kocsival,kiszálltak és azt mondták,hogyha még egyszer megtudják,hogy terhes vagyok,kitapossák belőlem és,hogy nagyobb nyomatéka legyen felpofozott az apja.Mondom akkor már én tudtam,hogy terhes vagyok.Ilyen előzményekkel tartottam meg a babát és hordtam 9 hónapig.Közben fenyegettek telefonon,személyesen stb.A vége az lett,hogy mennem kellett a gyámhivatalba /apasági miatt/,voltunk Budapesten vérvizsgálaton/apasági/,bíróságon,mert nem akarta a gyereket elismerni.Az apasági vérvizsgálat eredménye: 99,95%-ban ő az apa.Természetesen ezt az anyja nem hitte el sok mindennel megvádolt,olyan dolgokkal,hogy a bíróság is csak mosolygott rajta.3200Ft gyermek tartást itéltek meg,ezelőtt 13 évvel.Meg tudtam,hogy azt fel is lehet emeltetni.Kb.5 évvel ezelőtt fel is emeltettem,nagy cirkuszok árán.Nekem kellett utána járni:hol dolgozik,hol lakik,mennyi a fizetése?Ezt mondjuk mind a mai napig nem értem,hogy miért én?A bíróságnak nem volna egyszerűbb,hivatalból kikérni ezeket az adatokat?Lényeg az,hogy felemelték 10.000Ft-ra.Na már most!Egy 13 éves fiúnak mire elég 10.000Ft?Csak a tankönyvek többe vannak,és akkor még másról nem is beszélve.Elkéne indulnom,megint felemeltetni,de már előre félek!Megint mindennek én járjak utána....?Az igazsághoz hozzátartozik,hogy a Fiam az apját életében nem látta,pedig 300 méterre lakik/lakott?/ az utcán is elfordította a fejét, az anyja a mai napig úgy néz rám/ránk/mint a véres rongyra. Ennyi dióhéjban a történetem! "Lilli"

2007.07.17. 10:11

Mártis! Nyugodtan tedd fel! Már csak azért is, mert tényleg büszke vagyok arra, hogy az apai szeretet végül felülemelkedett az alkoholizmuson. Talán sok apa, vagy anya, aki hasonló hibákat követ el, kicsit észhez tér. Kristine neked is köszönöm. EmeseRéka

2007.07.16. 22:01

Emeseréka! Ha megengeded a történeted kirakom a szégyentáblára. Nagyon sok erő kellett ahhoz, hogy az italozó párod mellett annyi mindent elviselj! Örülök, hogy legalább mostanában nyugalmatok van, és hogy az exednek talán megjött az esze. Mártis

2007.07.16. 19:40

EmeseRéka, részletekben már ismertem a történetedet, de ez...nincs rá szó! nagyon stramm csaj vagy, én nem hiszem, hogy ezt végig tudtam volna csinálni ilyen okosan és ép ésszel! gratulálok!!! többiek, nem szabad feladni! szól ez nekem is...:-(((( Kristine

2007.07.16. 11:29

Annyi mindent hallottam, olvastam már, és úgy látom az, hogy sorstársaim kiadhatták magukból a keserűségüket könnyített a lelkükön, Így ha nem bánjátok én is elmondanám az elejétől a végéig az egészet. 1995-ben kötöttem házasságot. Az első pár hónap meseszerűnek tűnt, bár lehet, hogy csak én láttam annak a nagy rózsaszín ködfelhőben. De egy év után már elegem lett az állandó kimaradozásaiból. A volt férjemnek mindig is voltak alkoholproblémái, de időszakosan pár hónapra le-leállt az ivással. Talán a szerelem miatt, talán mert szeretek bízni az emberekben, nem vettem az alkoholizmusát komolyan. Egy év után különköltöztünk és nekem lett valakim. Nem annyira szeretőm, mint inkább lelki jó barátom. Sokszor aludtunk együtt, de az a bizonyos dolog nem történt meg. Persze bosszúból az exemnek azt mondtam, hogy megtörtént, de persze ez nem volt igaz, hiszen még mindig őt szerettem. Ez a különélés nem tartott sokáig, mindössze 2 hétig. Megtudtam, hogy 7hetes terhes vagyok. Eleinte tagadta, hogy az övé, de később rájött, hogy nem lehet másé a gyerek. 1997-ben megszületett a nagylányunk. Bent volt velem a szülésnél és láthatóan boldog volt. (hozzáteszem apának mindig is jó volt, csak társnak nem).  Sajnos ahogy teltek a hónapok egyre sűrűbben, egyre többet ivott. Ráadásul ő az a típus aki ha iszik agresszívvé válik. Eleinte csak egy-egy pofon csattant el, de aztán követte a többi. Mivel szerettem, megbocsátottam neki és elhittem, hogy ez az utolsó, vagy csak el akartam hinni. Én otthon voltam a lányunkkal ő pedig egyre többször kimaradozott. Állandóan részegen jött haza, ilyenkor legtöbbször felháborodott valami apróságon és olyankor kaptam. Egy idő után már a fizetését sem hozta haza. Hónap elején napokig nem láttam. Csak onnan tudtam merre jár, hogy az ismerősök szóltak, hogy itt is ott is tartozásokat hagyott, amiket aztán én fizettem ki. 1998-ban meghalt az édesapám. A tőle örökölt lakást eladtuk a bátyámmal, a pénzt pedig elosztottuk. Mivel a pénzátadás 4 óra után történt, már nem tudtam bevinni a bankba. Hazavittem. Hiba volt. Reggelre eltűnt belőle 500.000Ft. először azt mondta nem ő vette el, de mivel fizikai képtelenség lett volna, hogy más tegye, kénytelen volt beismerni. Azt állította, hogy a húgának adta (kölcsön), mert lakást akar venni és majd megadja. Ez azóta sem történt meg. Nem tudom, hogy valóban neki adta e, vagy elgépezte, mindenesetre a húga valóban vett magának egy lakást. Amikor a fejére olvastam, hogy ehhez nem volt joga, lelökött a lépcsőn (kétszintes házban laktunk). Ekkor én már 6 hónapos terhes voltam a kisebbik lányunkkal. Szerencsére nem lett a picinek semmi baja, valaki fentről vigyázott rá. A szerelem, amit iránta éreztem elmúlt. Már nem azért maradtam vele, mert szerettem, hanem mert féltem elköltözni. Féltem, hogy ránk rúgja az ajtót és a 2 kislányom szeme láttára, ki tudja mit művel velem. Tehát maradtunk. Az alkoholizmusa odáig fajult, hogy már nem fürdött, nem mosott fogat, a WC-t nem mindig húzta le maga után, sokszor részegen, vagy másnaposan ment dolgozni, stb. Ekkor már nem szerettem, inkább undorodtam tőle. Viszont muszáj volt néha magamhoz engedni, mert féltem tőle. Hál istennek a gyakori részegsége miatt, sokszor nem volt ereje felmászni hozzám az emeletre, csak beborult a lenti szobában található ágyra, így volt egy kis nyugtom. Az utolsó 1 év úgy telt el, hogy szinte nem is voltunk együtt, külön háló, külön pénz (persze a tartozásait továbbra is én fizettem) stb. Egy év elteltével megtörtént a csoda. Találkoztam valakivel. Nem hittem, hogy valaha lesz merszem újra szeretni, bízni valakiben, de vele mégis így történt. Az első perctől végtelen nyugalmat és boldogságot éreztem, amikor vele voltam. 1 hete ismertem amikor megmondtam a „papír szerinti” férjemnek, hogy van valakim. Először nem is érdekelte. De amikor 3 hét után megmondtam, hogy el akarok költözni a gyerekekkel, elborult az agya. Én lettem a legnagyobb k…, mert ennyi év megaláztatás után, miközben köztünk már semmi nem volt, találtam valaki mást. Persze ismételt verés lett belőle. Felhívtam a párom és elmondtam neki. Azt mondta fél óra múlva legyünk összepakolva, jön egy kocsival és elköltöztet. Ennyi idő alatt talált magunknak helyett, intézett autót és eljött értünk. Amint megjelent, az exem átváltott mézes-mázasba. Odáig alacsonyodott, hogy félrehívta a párom és kért tőle kölcsön 10.000Ft-ot. (Ezt a mai napig nem adta meg) A párom nem akart balhét, így adott neki, csak szabaduljunk. Egy rövid ideig nyugtunk volt, a láthatást, a gyerektartást meg tudtuk beszélni, de ez nem tartott sokáig. Egyre gyakrabban állított be tajtrészegen a gyerekekért, és amikor nem adtam oda, képes volt a nyílt utcán leköpni és lökdösni. A házból, ami az enyém volt, (szintén örökölt pénzből) csak úgy volt hajlandó kiköltözni, ha veszek neki egy lakást és egy kocsit. Megtettem. Mi albérletben laktunk a gyerekekkel, és szükségem volt a házból kapott pénzre, hogy új életet kezdjünk. Eleinte fizette a gyerektartást, de ahogy kimondták a válást 2000. októberében, elkezdte nem fizetni. Pedig a két gyerek után mindössze 10.000Ft lett megállapítva, közös megegyezéssel. Én a láthatást soha nem korlátoztam. Szóval nem fizetett, így végrehajtóhoz fordultunk. Ő közben tovább ivott és gépezett. De minden rosszban van valami „jó” annyi tartozása lett, hogy másfél év után el kellett adnia a kocsiját és a házát, így mivel a házra a végrehajtó bejegyeztette a gyt. tartozást, csak úgy tudta eladni, ha engem kifizet. A továbbiakat, pedig letiltással kértük a munkáltatójától, ami ekkor a helyi kórház volt. Egy darabig ezután úgy tűnt, rendeződnek a dolgok. Én férjhez mentem a páromhoz, 3 év után megszületett a közös babánk, az exem pedig nem balhézott és kaptam a gyerektartást. Mígnem 2005 novemberében kértem a nagyobbik lányom kivizsgálását, mert sokszor panaszkodott fejfájásra. Ekkor ő 8 éves volt. Az exem felajánlotta, hogy bent marad vele a kórházban(mivel ott dolgozott). Örültem neki, hiszen engem otthon várt még 2 kisebb gyerek, nagylányom, pedig éjszakára így nem maradt egyedül. Nappal a kórházban, éjjel a két kicsivel otthon voltam. 3 napos kivizsgálásról volt szó, amit az őszi szünet idejére időzítettünk, hogy ne hiányozzon az iskolából. De anélkül, hogy tájékoztattak volna, egyre tovább tartották bent a lányom. Ha kérdeztem, hogy miért, csak annyit mondtak, hogy még vizsgálják. A vizsgálatokba beletartozott a pszichológusi vizsgálat is. Nem lepődtem meg, hiszen a fejfájás lehet pszichés eredetű is. Nekem is be kellett mennem. A pszichológus fura, vádaskodó kérdéseket tett fel, (pl: Hányszor verem a gyereket, kap e enni, stb.) amit nem értettem. Mondtam, hogy nem verem, természetesen kap enni és így tovább. 2-3 nap múlva hívtak a helyi Gyámhatóságtól, hogy menjek be, a lányomról van szó. Meghűlt bennem a vér. (Ez az esti órákban volt, azt hittem történt vele valami) Bemenni a kórházba nem tudtam, mert a férjem akkor vidéken dolgozott, kocsim nem volt(mi egy a kórháztól 20km-re lévő faluban lakunk), és a kicsiket sem tudtam hova tenni  telefonon próbáltam hívni, de azt mondták, így nem adnak felvilágosítást. Nem aludtam semmit. Reggel rohantam a Gyámügyre. Ami ott történt, arra végképp nem számítottam. A kezembe nyomták a kórház pszichológusának „szakvéleményét”, amiben a volt férjem és a lányom azzal vádolnak, hogy verem őt, „csicskáztatom” és éheztetem. Azt hittem, ez csak egy rossz álom. Nem tudtam mit csináljak. Percekig nem tudtam megszólalni a zokogástól, csak azt hajtogattam, hogy „Nem igaz, nem igaz”. Mikor végre lehiggadtam egy kicsit, megkérdeztem ,hogy most mi lesz. Közölték, hogy ideiglenesen elveszik tőlem a lányom és az apjához kerül, pakoljam össze a cuccait. Ez azt jelentette, hogy mivel az exem egy másik faluban lakik, ideiglenesen másik iskolába kerül a lányom a tanév közepén és egy olyan ablak nélküli szobában fog élni az apjával ami tiszta kosz, ráadásul egy olyan házba, ami a volt férjem apjáé, tehát 2 férfi „gondoskodik” majd az én gyönyörű kislányomról. Nem tudtam magamhoz térni. Napokig nem ettem, alig aludtam, még fürdeni sem fürödtem. Én, aki tisztaság mániás vagyok. A férjem azonnal rohant haza a vidéki munkából, ő sem hitte el, hogy ez történik velünk. Ő intézett mindent a kicsik körül, mert én ki sem keltem az ágyból. Nem tudom meddig tartott volna még ez, ha nincs mellettem a férjem. Pár nap után rám parancsolt, hogy keljek fel, egyek, fürödjek le, mert csak akkor tudok harcolni a lányomért, ha összeszedem magam. Ráadásul ott a két kicsi akiknek szükségük van rám. Napokig mást sem csináltam, csak azon gondolkoztam, hogy most mitévő legyek. Végül meghoztam életem legnehezebb döntését. Ha a lányom minden vágya az, hogy az apjával éljen, elengedem. Inkább szeressen távolról, mint gyűlöljön közelről. Hiszen ki vagyok én, hogy megakadályozzam abban, ami a legnagyobb vágya, hogy az apjával legyen (mindig is nagyon apás volt). Közben megjött a bírósági idézés. A volt férjem gyermek elhelyezés megváltoztatása ügyében pert indított ellenem. Ekkor már a kisebbik lányomat is akarta. Végig azt állította, hogy ha nincs a pszichológusi „szakjelentés” ő nem tesz semmit, de a papírból kiderült, hogy már sokkal korábban elindította a pert, a jelentést pedig később csatolta az anyaghoz. A bírósági papírból az is kiderült, hogy Ntt. 86.000Ft a fizetése, plussz éjszakai pótlék, ügyeleti pótlék, stb. Ebből fizetett ő éveken át a lányok után 5-5.000Ft gyerektartást. Neki senkije nincs, úgyhogy ebből a pénzből csak magát kell eltartania. Jött az első láthatás, amikor a nagylányom „hazalátogatott” hozzánk. Teljesen ki volt borulva. Elmondta, hogy apa akarta, hogy ilyeneket mondjon és ő már nem is akar vele élni, haza akar jönni. Pedig „csak” 2 hét telt el. Rájött, hogy ott sem minden fenékig tejfel és, hogy nagyon hiányzunk neki. Mikor érte jött az apja, nem akart vele menni. Elbújt és egyfolytában sírt. Próbáltam megnyugtatni. Mondtam neki, hogy tartson ki, 3 nap múlva lesz az első tárgyalás, megpróbálok beszélni a bíró nénivel, hogy visszajöhessen. De most muszáj mennie, mert ha nem megy, engem megbüntetnek. Nehezen, de belement. Jött a szerda. A volt férjem a lányom is magával hozta a bíróságra. Mivel 14 év alatti gyerek a bíróság épületébe nem jöhet be (Hál’istennek), a férjem kint maradt vele. A volt férjem úgy tűnt elkönyvelte, hogy megkapja a lányom, mert végig nagyon flegmán viselkedett a bíróságon és az alkohol miatt fel sem fogta, hogy miket kérdeznek tőle, teljesen másról beszélt, nem a kérdésekre válaszolt. Én elmondtam a hétvégén történteket, hogy a lányom haza akar jönni, kértem egy független pszichológusi vizsgálatot, és a gyerektartás felemelését. Az exem még fel volt háborodva, hogy ezt nem beszéltem meg vele előre és hátba támadtam. Én!? Nem hoztak semmilyen döntést, elhalasztották a tárgyalást, amíg a független orvosi szakvélemény meg nem érkezik. Amikor kimentünk, a lányom csillogó szemekkel kérdezte, hogy „Ugye anyu hazamehetek?” A szívem szakadt meg, amikor azt kellet mondanom, hogy nem, mert a bíró néni még nem hozott döntést. Ekkor a kislányom zokogni kezdett és belém kapaszkodott. Azt hajtogatta, hogy „Ne hagyj itt anyu, kérlek szépen, vigyél haza!” A bírónő pont ekkor indult fel az irodájába, úgyhogy végignézte a jelenetet. Ekkor az én igen elmés volt férjem megjegyezte, hogy „Nézd meg mit művelsz a gyerekkel?” Nem mondtam erre semmit. A gyerek előtt nem! Nagy kegyesen fél óra múlva belement, hogy hazavigyem a lányom. Aláírattam vele egy papírt, hogy nálam van a gyerek amíg a bírósági eljárás le nem zajlik, utána pedig tartjuk magunkat a végzéshez. Januárban volt a pszichológusi vizsgálat, ami kimondta, hogy a kórházi jelentésben foglaltak valótlanok, a családrajz pszichológus általi értelmezése teljesen ellentétes a rajzzal, az egész „szakjelentés” teljesen félreértelmezett. Megállapították, hogy a gyermek testi, lelki és érzelmi fejlődése érdekében a nálam történő elhelyezés a javallott. A volt férjem még arra sem vette a fáradtságot, hogy megjelenjen a pszichológusnál. Így aztán egészen májusig húzódott az ügy. Ekkor ő vissza akarta vonni a keresetet, de az ügyvédem nem engedte. Ugyanis ha engedjük, bármikor újra beadhatja, így viszont tartania kell magát a végzésben foglaltakhoz. Megemelték a gyerektartás összegét is, 17.200-17.200Ft-ra. Illetve visszamenőleg fél évre, ami további 8.600Ft-ot jelentett havonta. Az alap gyt.-t kaptam is, ám az elmaradás összegét mindössze háromszor, utána már nem. De nem foglalkoztam vele. Örültem, hogy vége és legalább a gyt.-t kapom. Csakhogy idén az exem elvonókúrára ment, ami ugyan dicséretes, és tényleg nagyon örülök neki, csakhogy nem jelentette magát táppénzre, úgyhogy az elmúlt 3 hónapban összesen havi 1.000-1.200Ft gyt-t kaptam. De látszik, hogy ahogy az alkoholizmusból gyógyulgat, egyre normálisabb, mert most végre táppénzre íratta magát, így most 7.200Ft-ot, jövő hónapban pedig remélhetőleg többet is kapok majd gyt. címén. Remélem ez nem csak átmeneti állapot és tényleg meggyógyul, én nagyon szurkolok neki. Illetve innen kívánok sok sikert a terápiához. Remélem egyszer elolvassa és rádöbben, hogy az alkoholmámor miatt miket művelt a gyerekeivel (a történtek miatt a lányom még most is pszichológushoz jár) és ilyen normális marad a kapcsolatunk, mint most, a gyerekek miatt elsősorban. Üdvözlettel mindenkinek, akik már elvesztették a reményt, bízva abban, nekik is jóra fordulhat az életük. Elnézést, hogy ilyen hosszúra nyúlt. EmeseRéka

2007.07.14. 15:16

Hajni, jesszus, egy lelkész, akinek nincs lelke!!!!hát ez iszonyat! be is fogom a számat...tényleg, nekem fele ennyi bajom sincs...csak 1 normális pasit nem találok...meg a 250ezer ft td hátralék, amit nem kapok meg...de legalább nyugi van... Kristine

2007.07.14. 12:47

Nem a bírósági eljárás során csalt, hiszen ott már nem volt rá lehetősége, csak előlünk tagadta le a fizetése egy részét. Hogy jobban értsétek: ő református lelkész volt akkoriban. Lakás a parókia, fizetés többfelől. A fix a gyülekezettől + a "stóla" (temetés, esküvő, keresztelő) + az állami kiegészítés. Ez utóbbit teljes egészében letagadta, a középső pedig nem bizonyítható. Hozzáteszem még, hogy a parókia teljes rezsijét, beleértve a fűtést és a telefon alapdíjat is, a gyülekezet fizette neki. Ezek mellett fizetett 14 ezret a 3 gyerek után! Nem sok értelme lenne addig feljelentgetni, amíg még tart az állami megelőlegzés, hiszen akkor talán még a maradék pár hónapot is elveszíteném. Amíg semmit nem tudunk a hollétéről, addig valószínüleg a rendőrség sem találná meg, ha pedig megtalálnák és lecsuknák, rajtunk az sem segítene. Bosszúállási szándék nincs bennem, fölöslegesen nem akarok bezáratni senkit. Hajni

2007.07.14. 12:27

Szia Hajni! A szomorú történetek között a tied talán a legelkeserítőbb. Először is azt tanácsolom, légy kedves írd meg, hogyan derült ki az, hogy a férjed csalt a tartásdíj megállapítása során a bírósági eljárásban. Ennek elévülési ideje min.3 év. Tehát ezért büntető eljárást lehet ellene , sőt kellett volna a bíróságnak kezdeményezni  hatóság félrevezetése miatt. Egyébként ezt nem értem, mert az eljáró bíróságnak kötelessége lett volna megkeresni az adóhatóságot , hogy a jövedelmét igazolja. A tartásdíj pedig a kicsire tekintettel , neki 25 % éppen a körülményekre tekintettel. Szerintem a lakást is neked ítélte volna a bíróság , még ha szolgálati lakás, akkor is pont a gyerekekre tekintettel. Jelentkezz ha problémád van, igyekszünk segíteni. Addig is: keresd meg az illetékes családsegítő központot, ott sokféle dologban tudnak segíteni. Éva voltam a másik.

2007.07.13. 19:03

Hajni, erős leszel, nem vagy egyedül, itt vagyunk veled!!!segítünk, ne keseredj el!!írj nyugodtan. lelkiekben mindig tudunk segíteni, támogatni. remélem, másban is.Kristine

2007.07.13. 17:34

Köszönöm az elismerő szavakat és a jókívánságokat! Sajnos én nem érzem annyira erősnek magam! Hajni

2007.07.13. 13:58

Hajni, én nem is tudom, mit mondjak. Elolvastam a történetedet, és elszégyelltem magam, amiért sajnálom a tönkrement életem. A tiédhez képest az én gondjaim sehol sincsenek. Az én három csemetém makkegészséges, max. az anyagi háttér hiányzik a boldogulásunkhoz. Mindig azzal vigasztaltam magam, hogy van olyan az országban, a földgolyón, akinek még rosszabb, de most mégsem tudom, mit is mondjak rá. Sajnálom, ami veled történt, történik és történni még fog, de közben csodálom az erődet, és nem tudom elképzelni sem, hogyan tudsz ép elmével talpon maradni. Minden elismerésem a tiéd. Sok sok erőt kívánok a folytatáshoz. Zsuzsa

2007.07.11. 11:28

EmeseRéka, ne is törődj vele, anno a nlc-n(ahol egymásra találtunk) is volt egy-két beszólogató(acélember, mancika, az_exed nickkel futottak) és amikor látták, hogy nem vesszük észre őket, akkor lekoptak. mindig lesz pár ilyen, aki boldog(szerinte boldog) házasságban él, és el sem tudja képzelni, milyen körülmények közül menekülnek el kisgyerekes emberek! volt egy topik a nlc-na, ahol egy kedves lány segítséget kért egy anyukának, aki a 2 hónapos babájával kellett meneküljön, mert apuka felgyújtotta a kiságyat... egy szál rugiban vitte el a babát, ami rajta volt, annyi maradt! neki szedett össze ez a lány mindenfélét! szerencsére tudtunk segíteni egy babakocsival, kenguruval, kisebb dolgkkal... ennek a lánynak még nincs gyereke, de megtette, hogy indított egy topikot, eljött a hirtelen összesezdett holmikért, és még mms-t is küldött, hogy milyen jól érzi magát a baba a kocsiban. annyira örülök az ilyen embereknek, köszönöm innen is, Orsi! Kristine

2007.07.11. 10:50

Most néztem végig a vendégkönyvbe írt hozzászólásokat. Jó soká ugyan, de észrevettem azt az elmés hozzászólást, miszerint mi minden apróság miatt a válóperhez folyamodtunk.(persze név nélkül) Kiváncsi lennék, ő hogyan tűrné, ha a 60kg-mal nagyobb súlyú férje állandóan verné, a fizetését 3 nap alatt elinná, elgépezné a kocsmában, ha az édesapjától örökölt pénzét a férje ellopná és a húgának ajándékozná, ha terhesen is lelökné a lépcsőn, stb. és ez még nem minden... Biztosan meg lehetett volna oldani... Mellesleg én azóta több, mint 7 éve boldog házasságban élek, ő meg elvonón van. Bocs, hogy így felháborodtam, de "kedves névtelen" hozzászóló, ki lehet próbálni... EmeseRéka

2007.07.09. 18:34

ölelnivalóan imádandók vagytok, tényleg köszönöm! zs

2007.07.09. 12:20

Zsuzsa! hidd el, Pesten sem könnyű, ha gyereked van...és ha van, azzal sem könnyű, gyerekek mellett...igaz, ma nyűgös vagyok, de ez nem csak ma van így! Kristine

2007.07.08. 20:15

Zsuzsa! A történeted folytatását beillesztettem. Köszönjük! Nagyon sok erőt kívánok, és tudd, melletted állunk, és legalább lelkiekben megpróbálunk segíteni! Mártis

2007.07.08. 20:01

Mary! Megpróbáltam összeszedni a hozzászólásaidat, de lehet, hogy más hozzászólása is belekerült. Szeretnélek megkérni, mielőtt felraknám a szégyentáblára - nézd át, hogy tényleg minden a tied-e. Szeretném elküldeni mail címedre, amit összeválogattam, hogy kijavíthasd. légyszíves küldj egy mailt a figyeljrank@freemail.hu vagy a figyeljrank@gmail.com -ra, hogy egyeztessünk! Mártis

2007.07.08. 10:37

Mary, Kristine, tündérek vagytok, köszönöm a vigasztaló szavakat. Kristine drága, aranyos vagy, de sajnos vidéki vagyok. Talán pont ez az egyik, amiért nagyon de nagyon padlót fogtam, mert így aztán végképp semmi esély a kilábalásra. Fent pesten jóval több a lehetőség a változtatásra, esetleg az új társ megtalálására, de egy vidéki kisváros semmi. De csak azért zéró, mert mínuszba már nem mehet a mérce.... Nálunk mindenki ismer mindenkit, és ez benne a lehető legrosszabb ilyenkor... Előre is bocs, ha néha kissé eltűnök, de még nagyon magam alatt vagyok, nem mindig kívánkozom még erre a a fajta társasági életre sem. Idő kell, amíg összekaparom magam egy kicsit. Zsuzsa

2007.07.07. 20:16

Szerintem..szeszto.try nem tom ki vagy...de ez a bejegyzés, itt, megelehetősen illetlen, és a magam részéről, pofátlannak tartalak érte...

[Friss hozzászólások] [586-567] [566-547] [546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]