Új bejegyzés Frissítés

2007.10.19. 12:35

Azt gondolom, hogy a megfontoltságban igazad van és abban is , hogy mindíg a gyerek az "áldozat"! Ami az érzékenységet illeti, 2 évembe telt, míg összekapartam magam és néha úgy voltam vele, hogy a fiamat elviszem az anyósomhoz, a lányomat meg az Anyámhoz és szép csendben éhenhalok. De szerencsére ez már a múlt! Úgyhogy én azt hiszem, hogy ezzel le is zárom a magam részéről a témát. Üdv.:Viki

2007.10.19. 12:07

Kedves Viki! Igen, abban igazad van, hogy kell lennie a nőben egy tartásnak, ami esetleg az elvált feleségben nem volt meg! De! Lehet, hogy ő érzékenyebb tipus, mint te. Mindenesetre ne az ő hibájaként rójuk fel a férj és a szerető meggondolatlanságát. Igen, mindig a nő az, aki egyedül marad, ha apuka idő közben, vagy még időben meggondolja magát! Éppen ezért kellene a nőnek megfontoltabbnak lennie, amikor úgy dönt, gyermeket vállal. Ha évekig együtt vannak és így valószínűbb, hogy a megfelelő embert válsztottuk apának, nem hiszem el, hogy nem derül ki nős e vagy sem, válófélben van e vagy sem, stb. Ha viszont durr bele bumm, pár havi ismerettség után fogan meg a baba, akkor a nő felelőssége minden esetben igencsak mérvadó! Mert itt nem a férfi és a nő sínyli meg a meggondolatlanságukat, felelőtlenségüket, hanem a gyermek! Ő az igazi áldozata ennek a történetnek! De, ha már így alakult, csak, hogy tudjátok nem ítélkezni akarok, kívánom, hogy az a kislány és bármely hasonló helyzetben lévő gyermek egészségben, szeretetben, boldogan nőjön fel! Minden jót nekik és szüleiknek! Üdv, Lili

2007.10.19. 11:55

Kedves Lili! Nem tudom, hogy voltál-e ilyen helyzetben, de általában a kedves férj nem úgy ismerkedik, hogy: "szia! nős vagyok, kalandra vágyom, jössz?" Nálunk is, és még sok hasonló történetben amiket hallottam, a barátnő nem is tudja, hogy a "szerelme" nős. Ha mégis kiderül, hogy van család akkor az van, hogy már elváltunk. És ha kiderül, hogy mégsem, akkor: most válunk. Az a baj, hogy ez nem mindíg van úgy, hogy "meg kellett volna várni". Mit? Amiről nem is tudsz?!? Na mindegy, ez csak az én véleményem és szerintem egy megcsalt és megalázott feleségnek (amilyen én is voltam) is kellene, hogy legyen tartása és ha már egy ilyen emberrel kívánja folytatni az életét, akkor viselje a férje hibáinak a következményeit(és ne fenyegetőzzön,hanem hagyja,hogy "apa" intézze a dolgokat). Az én férjem nem azért akart visszajönni, mert minket szeretett, hanem mert így egyszerűbb lett volna és úgy tűnik, hogy ott is így van. Tény, hogy mindennek két oldala van és ebben a történetben sem csak az apa hibázott(már ha hibának lehet nevezni egy kislányt), de engem az elintézési mód háborított fel! (Bár az is igaz, hogy én speciel nem tartanék igényt a gyt-re, ha csak magamnak szültem gyereket.) Egyébként nekem is vegyes érzelmeim vannak ezzel kapcsolatban és lehet, hogy nem mindíg tudom megfogalmazni jól, de én ezt így látom. És mint írtam: a másik oldalról! Köszönöm, hogy meghallgattatok:Viki

2007.10.19. 09:50

Szerintem nem mondhat. Nekik azt kell szem elött tartaniuk, ami a gyereknek a legjobb és nem a legjobb az otthon... ilyenkor elvileg az anyuka szülői jogait felfüggesztik amúgy is (ezt tanultam) és nincs beleszólása... Viri

2007.10.19. 09:44

Sziasztok! Kérdés: Mondhat ilyet egy családgondozó, aki nem is ismer és alapja sincs rá, egy másik családgondozónak a telefonba, hogy: "Szó sem lehet róla! Az anyuka sem szeretné, hogy odamenjen a gyerek, egyébként meg az a nő csak foglalkozzon a saját gyerekeivel!" ? Én voltam az, aki megírta ide, hogy a férje első házasságából való gyermekét a nevelőapa bántalmazta. Most GYÁO-ban van a gyerek, ahonnan szerettük volna kihozni. A mi családsegítőnk, hogy segítsen, felhívta azt a másikat, aki a telefonban a fenti kijelentést tette! Életemben egyszer beszéltem ezzel a "hölggyel", kb. 5 percet. Csak az elvált feleség elmondásaira épít, engem meg sem hallgatott. Mit tegyek? Ismeretlen ismerős

2007.10.19. 08:14

Ezen a megjegyzésen akadtam ki végképp: "De mivel én elzavartam, (ellentétben a Mónika történetében szerplő gerinctelen feleséggel)" Üdv, Lili

2007.10.19. 08:11

Jesszusom Lányok! Hol élünk? A megcsalt feleség lesz a végén a hibás, mert nem tetszett neki, hogy a férje szeretője gyermeket vár? Talán meg kellett volna várni a válást, mielőtt az új asszonyka egyáltalán elkezd gondolkodni a gyerekvállaláson... Lili

2007.10.19. 07:56

Lányok! Sajnálatos dolgok, amik itt történnek és pontosan ezért alakultunk, hogy ne legyen így... ma reggel a kékfényben láttam, hogy egy nőre elfogatási parancsot adtak ki tartás elmulasztása miatt... (pasikat miért nem látunk? naponta megtöltenék a reggeli 5 percet)... Kitartás nektek. Tegyetek feljelentést, járjatok a gyámügy nyakára... én is csinálom, bár nálunk fizet, de nem jön... viszont már feljelentett, hogy nem engedem... ma megkaptam a júniusi tárgyalás jegyzőkönyvét. Szerintem elég normális volt a bírónő. Azt írta: "A bíróságnak elsősorban a gyermek érdekét kell vizsgálni..." "A bíróság osztja azon alperesi képvielső előadását, hogy ez nem kikényszeríthető jog és kötelezettség..." (láthatás) Viri

2007.10.18. 23:09

Megint lehagytam magam: Mary voltam

2007.10.18. 23:07

Köszönöm Viki! Nálunk is hasonló a helyzet, csak mi eddig kaptunk gyt-t. Most viszont tudtommal nincs munkahelye, és nem tudom, mi vár ránk ezután. Sajnos a jog és a kötelesség nem egyértelmű, mindent ki lehet magyarázni. A GYH-ban pl. mikor az egyik §-ra hivatkoztam, azt mondta a hölgy, hogy rosszul értelmezem, meg hiába van leírva minden a bírósági végzésben, amit az exnek és a gyerekeimnek is tudomásul kellett volna venni, erre az volt a hölgy válasza, hogy ekkora gyerekeknek már nem lehet parancsolni, úgyis azt csinálnak, amit akarnak, és ha nem egyezek bele a láthatás módosításába, akkor neki mennyi munkája lesz...ennyit a jogaimról, persze a kötelességem ne feledjem. Felháborító! Azóta meg rendesen azon dolgozik, hogy elcsalja Őket, és veri a mellét, hogy mindent megad Nekik. De amikor szükség lett volna rá, elfelejtette, hogy vannak gyerekei, mert akkor a barátnőt kellett elhalmozni+nyaraltatni. Undorító, mit megengednek maguknak egyesek!

2007.10.18. 21:37

Kedves Viki! Történetedhez kapcsolodva - én elkezdtem és harcolok és küzdök azért, amit a bíróság megitélt! Épp a napokban lett volna "tartás elmaradás vétsége miatt" az 1. tárgyalás, de a minimálbéres vállalkozó "apa" valami miatt nem jelent meg! Érdekes módon engem tanuként idéztek be, és nekem oda van írva az idézésre, hogy ügyvéd nem helyettesíthet, és ha nem jelenek meg, akkor megbírságolnak. Kíváncsi vagyok, hogy az ex milyen kifogással fog jönni, de az biztos, hogy ő megússza a bírságot. Váláskor is (csak 5 évig tartott) többször eljátszotta ezt, volt, hogy egymás után is, mégsem birságolták meg soha, és nem is vomnták kérdőre, hogy miért nem jelent meg! Fel vagyok háborodva, hogy mit megengedhetnek maguknak! Hiába van a jogerős végzés a kezemben, hiába tettem meg az 1. feljelentést 2005 januárjában - majd utána többször is - azóta még mindig nem született semmi, az ügyészség csak most nyár közepén adta át az ügyet és a bíróság csak most kezdi... és ki tudja hol a vége! Ráadásul a végrehajtást is elindítottam már, hiszen a tartozása nagyon - nagyon sok, de "szegény" minimálbérből él, nyaral, építkezik és lakástfelújit, bútort cserél, természetesen a felesége nevén, mert ő "szegény" nincstelen! Csak azt tudnám ilyenkor hol az APEH? Miért van az, hogy mi mindenhez jó képet kell hogy vágjunk, és minden fillérünket meg kell gondolni hova tegyünk, ők meg élnek mint Marci hevesen! felháborító és elkeserítő, hogy ezt meg lehet tenni, és ehhez az állam még segítséget is ad, hiszen a törvények kiskapukat biztosítanak a nem fizetőknek! (bocs, de névtelen maradok!)

2007.10.18. 21:33

Mary! A riportot nem láttam (a tv2-n a Babavilágban volt), csak lejjebb olvastam Agg Mónika történetét és a körülötte kialakult "vitát". Viki

2007.10.18. 21:05

Ja, igen a történetem: Gyerekkori szerelmemnek szültem gyereket 19 évesen. Nagyon fiatalok voltunk, ebből egyenesen következett, hogy mire a fiunk 1 éves lett már külön éltünk. Aztán győzött a ˝szerelem" és 1 év múlva már megint együtt voltunk és terhes lettem a lányommal. Aztán - mostmár 8 éve- jött egy fiatalabb. Vele könnyebb volt az élet: nem kellett gyereket nevelni, nem voltak kötelezettségek, felelősség. Egy reggel a férjem elment dolgozni (saját vállalkozásunk volt) és 2 hónapig nem jött haza. 1 nap után elkezdtük keresni az apósommal (az Ő autójával ment el) és megtaláltuk az autót a feje tetején egy árokban. ( Később kiderült, hogy ő megúszta a balesetet, a közeli autókölcsönzőben bérelt egy autót és elment a barátnőjéhez!) Elkezdtem telefonálgatni: barátok, ismerősök, kórházak, rendőrség, stb. A telefonszámla közel 40000,- lett és senki nem tudott semmit. Dec. 6-án hazaállított és közölte az 5 éves fiával, hogy elköltözik ( Mikulási ajándék ). Egyedül maradtam 2 gyerekkel, a gyesből és csp-ból még a rezsire sem tellett (+ a 40000 Ft-os tel. számla ). Szerencsére ott volt az Anyám! A férjem pechjére az új nője egy gyerekkel akarta megfogni ( a kétgyerekes családapát! ), tehát a közös gyerekük már 7! éves. Az anyósom szerint ugyan nem a férjemé a gyerek, de az ő véleménye nem mérvadó, mert hazajár a pszichiátriára. A váláskor mindenben megegyeztünk - az ügyvéd szerint így egyszerűbb - , 15000 a gyerektartás (nem fejenkét- a kettő után!). A gyerekek mentek kb. kéthetente az anyósomékhoz, apukáról néha hetekig nem hallottunk, de sebaj! Aztán 1x egy hosszú hétvége után hétfő este jöttek haza a gyerekek és kedden megérkezett a levél a gyámhivataltól, hogy a nagymama láthatásért folyamodik, mert én nem engedem a gyerekeket! A meghallgatáson közölte, hogy ő tulajdonképpen csak a fiamat akarja látni, mert szerinte a lányom nem az ő unokája, ennek ellenére ( és az Apósom közbenjárására ) vitték a lányomat is. A nagyszülők, mert apuka sosem ért rá! A gyt-t elég rendszertelenül fizette ( mikor mennyit gondolt ) és kb. 1 éve megegyeztünk, hogy mivel minden drágul, ezentúl 25000-t fizet. Hát ennyit ritkán kaptam: hol 10000, hol 20000, közötte 1-2 hónap szünet. Közben nekem is lett párom és nagy-nehezen munkát is találtam. Rendbe jött az életünk: a gyerekeknek mindent meg tudtam adni, utazni is tudtunk,autót vettünk,stb. Az anyósom mindíg azt vágta a fejemhez, hogy jól élünk, miért lumpolom a kisfiát. + ott a párom, Ő majd segít. De azon nem gondolkodtak el, hogy milyen lehet egy 33 éves férfinak együtt élni két "vadidegen" gyerekkel ( akiket imád és a gyerekek apának szólítják- míg az apjukat a keresztnevén ) és azzal a tudattal, hogy ha velünk marad, akkor lehet, hogy Neki sosem lesz saját gyereke, mivel az én két gyerekem felnevelése mellett sajnos nem tudunk "bevállalni" egy harmadikat. Pláne így, hogy apuka nem támogatja a gyerekeit. Tavaly decemberben munkahelyet váltottam és kevesebb lett a pénzünk (a brutto fizetésem sokkal több, de amit megkapok belőle az kevesebb ). A gondok áprilisban kezdődtek, ugyanis azóta egyáltalán nem fizet. Májusban elutazott a barátnőjével Angliába ( amit természetesen egy barátjuk fizetett - mindent ). Húsvétkor felruházták a saját gyereküket, az enyémeknek 2500-2500 Ft jutott. Meg egy szatyor csoki: a fiam nem szereti a csokit, de ők ezt nem tudják, mint ahogy nem tudják milyen a bizonyítvány, vagy hogy kik a barátaik. Az iskolában tavaly (5 év után) tudta meg a fiam tanárnénije, hogy a Párom nem a vér szerinti apa! Apukát még sosem látták arra. Amikor a fiam keze eltörött, a gipszlevétel előtt tudták meg ( 5 hétig elfelejtettek telefonálni )! És még sorolhatnám. 2 autóval járnak, buliznak, esznek, élnek, de "értsem meg,nincs pénze! Ha lenne, adna!" Apuka életcélja: kivárni, hogy az adótartozása elévüljön (még kb. 10 év)! Természetesen vállalkozó, minimálbér, semmi sincs a nevén, és utál dolgozni! A 10 éves lányomat már nem engedem a mamához, mert az utóbbi időben mindenért Őt bántotta. A 13 éves fiam pedig már nem akar menni, de kénytelen szegény és azt mondja csak azért megy, hogy engem ne "cseszegessenek". És még oldalakat tudnék írni a30 kilós nagymamáról, aki, ha valami nem a kedve szerint történik akkor éhségsztrájkba kezd és ezért félévente a pszichiátriára szállítják. És ha azt merem mondani, hogy szerintem ez nem a legjobb környezet két gyerek számára, akkor azt kapom, "hogy én mekkora k... vagyok és hogy ők majd mesélni fognak a gyerekeknek rólam! Sőt az állításaikat tanúkkal tudják igazolni!" Az nem baj, hogy ezeket a "tanukat" én nem ismerem, mert ők arra is tudnak tanukat hozni, hogy dehogynem!! Úgyhogy ne ugráljak! (A többesszám egyébként az anyósomra és az exférjem barátnőjére vonatkozik!) Igazából mindezek mellett sincs okom panaszra: a gyerekeim rendezett körülmények között, békességben és szeretetben élnek. Igaz, hogy együtt lakunk az Édesanyámmal, de mindenkinek van külön szobája és igyekszünk alkalmazkodni egymáshoz. Csak most, hogy elkezdődtek az edzések és a különórák, nagyon jól jönne ez a 25000 Ft., de ha ezt megemlítem az exférjem családjának(azért nem neki, mert hónapok óta nem veszi fel a telefont), akkor azt kapom, hogy ez nem létszükséglet- ne járjanak. A lányom zongorázik és táncol: nagyon tehetséges és IMÁDJA, a "kétballábas" fiam pedig úszik és végre tele van sikerélménnyel! Miért fosszam meg ettől Őket? Azt hiszem, hogy az én történetem igazából csak most kezdődik, mivel eldöntöttem, hogy megszerzem a gyerekeimnek azt ami jár Nekik! A gond csak az, hogy fogalmam sincs, hogy merre induljak. Felháborít, hogy ma Magyarországon az elhagyott gyereknek csak kötelességei, a családot elhagyó szülőnek pedig csak jogai vannak! Nem fordítva kellene lennie?!? Köszönöm, hogy leírhattam mindezt és elnézést,ha néha kicsit zavaros voltam, de ha csak rájuk gondolok, felhúzom magam. És bocs, hogy ilyen hosszú lett, de jó volt kiírni magamból! Köszönettel:VIKI

2007.10.18. 19:51

Mary voltam. Én Major Éva riportját láttam, az milyen riport, amiről szó volt lejjebb?

2007.10.18. 19:50

Az én exem évek óta azon dolgozik, hogy elvegye tőlem a gyerekeket...ha ennyi ideig húzza, akkor talán nem is olyan fontos neki, mint ahogy hangoztatja. Viszont úgy tűnik a középsőnél (18) hatott a terápiája...vagy csak azért kellhet neki, hogy segítsen...vagy hogy ne kelljen fizetnie gyt-t? Az nagyon fájhat neki, mert azt vágta a fejemhez, hogy akkor majd nekem kell fizetnem neki. Ráadásul az élettársa terhes...lehet, hogy az agyára ment a hülyesége?

2007.10.18. 19:33

Kedves Viki! Igazad van. Az apáknak is lehetne felelősségérzetük akkor, ha már nem védekeznek, vagy hazudnak, hogy igen, ők is akarnak babát... mikor az én picim keletkezett mi már előtte házasságról és gyerekekről beszéltük... mikor megszületett, az apa közölte, hogy jó lenne két éven belül a kistestvér is... az egészből persze semmi nem lett (szerencsére csak egy gyerek van)... de én akkor hittem neki... mostmár nem hinnék... Viri

2007.10.18. 18:58

Sziasztok! Hetek óta böngészem a honlapotokat és azon filózom,hogy megírjam-e a történetemet. Én nem a mindennapi megélhetésért küzdök ( bár az első 2 év a férjem lelépése után elég kemény volt: a havi jövedelmem -gyes+csp.- éppen 2700 Ft-tal volt kevesebb mint a rezsink.És akkor még nem is ettünk.), hanem a gyerekeim jogaiért. Hogy ne csak kötelességük legyen elmenni a nagyszülőkhöz (apuci sosem ér rá ilyenkor ), 1 olyan nagymamához aki az anyjukat szidja, hanem joguk legyen az apuka anyagi támogatásához is. Ami most döntésre késztetett, az Mónika története és a körülötte kialakult vita. Annak ellenére, hogy én a másik oldalon állok, megértem Mónikát. Az én kis férjem '99-ben lépett le egy nővel és 10 hónap múlva megszületett a gyerekük. Majd 1-2 hónap múlva a férjem kitalálta, hogy mégis inkább visszajönne! Mégiscsak jobb 1 gyerek után fizetni gyerektartást a barátnőnek, mint nekem kettő után. Sőt..., ha megfogadja az anyósom tanácsát és azt mondja,hogy ő nem akarta a gyereket, akkor még egyszerűbb. Arról nem is beszélve, hogy az én gyerekeim már nagyobbak voltak (3 és 6 évesek ) és nem volt már éjszakai felkelés, stb. De mivel én elzavartam, (ellentétben a Mónika történetében szerplő gerinctelen feleséggel) maradt neki az új család! Az a nő is azt hitte, hogy a férjem is akarja a gyereket és azt is elhitte, hogy ha ő nem lenne, akkor is elváltunk volna. És gondolom, hogy ezeket a dolgokat nem csak úgy kitalálta, hanem az exférjem mesélt neki a sanyarú sorsáról és ő azt gondolhatta, hogy majd ő megadja neki azt a boldog családi hátteret amit a felesége nem akart! Tehát nem gondolom, hogy ez felelőtlenség. Ez egy hazugságokra alapozott családtervezés. A férfi hazugságaira.... Nem akarom felmenteni az exférjem barátnőjét, mert meggyőződésem, hogy miatta távolodott el a gyerekeimtől az apjuk. Mindenhol azt hangoztatja, hogy mekkora nyűg neki 2 hetente a láthatás ( az anyósoméknál, ahol ők nincsenek is ott ) és szerintem a gyt-t is ő "nyúlja le", de ... Bocs, hogy ilyen hosszúra nyúlt és remélem nem bántottam meg senkit a véleményemmel. Sok sikert és kitartást kívánok mindannyiótoknak! Üdvözlettel: Viki

2007.10.18. 12:25

"Gyerek bármi áron, bármi körülménybe!" Nem emlékszem, hogy ezt mondtam volna. A védekezést említettem és a felelősséget. Hajni

2007.10.18. 12:20

Igazad van Hajni, Gyerek bármi áron, bármi körülménybe! Ez képviseli leginkább a gyerek jogait! Asziszem..én ezt itt feladom. És továbbra is szégyellem magam ezen nők helyett:) Seherezad

2007.10.18. 12:08

Sziasztok!Úgy döntöttem elmesélem teljes történetünket,talán így jobban érthető lesz,de tudom aki meg akart érteni,eddig is megtette,aki meg alapból lekönyvelt v.minek annak ez sem okoz változást. Mikor az apával megismerkedt épp válófélben volt,igaz ezt csak akkor közölte velem,mikor már elégé szerelmes voltam belé,hogy elhiggyem minden szavát.Neki már van egy 7 éves kisfia,ezt tudtam az elejétől,és úgy tudtam már elvált.Miután megtudtam,hogy még csak folyamatban van megkérdeztem mit akar.Új életet kezdeni,velem-mondta ő.Tudta,hogy nem szedek fogamzásgátlót,így óvszerrel védekeztünk.Többször is beszéltünk a gyermektémáról,majd egyszer megjegyezte,hogy akár lehetne újabb baba is.Aztán leszokott az óvszerhasználatról,bocsánat hogy elhittem szeretés velem akar lenni.Hiszen minden jel arra mutatott,minden szabadidejét velem akarta tölteni,fiával is jól kijöttünk,bemutatott édesanyjának,sogornőjének,elvitt munkahelyi rendezvényekre,néztük a közös családi fészket,szórólapokat szép bútorokkal.Majd egy napon a szerelmes együttlét után pár órával közölte,hogy a felesége lehet mégsem válna.És megingott,nem tud köztünk választani.Ezt már akkor is tudta,mikor lefeküdt velem aznap,mégsem védekezett sehogy,98% a valószínüsége,hogy akkor fogant meg a lányunk.Az élet fintora.Mivel úgy láttam jobban,hogy ha az esély van rá,akkor mentség meg a házasságukat már a közös gyermek miatt is,ezért összepakoltam a nála található dolgaimat,és hazamentem.Utána elég rosszul éreztem magam,de annak tudta be,hogy a szakítás visel meg.De mikor késett az egyébként holtpontos menstruációm,akkor gyanakodni kezdtem.Nem akartam el hinni,hogy pont fordulna velem ilyen.Mikor kiderült,hogy áldott állapotban vagyok,nem tudtam,hogy elmondjam-e neki.De úgy éreztem joga van tudni.Ekkor ő már teljesen ellenemfordult,pedig békében váltunk el.Azt akarta menjek abortuszra,holott megbeszéltük még a kapcsolatunk idején,hogy ilyent nem teszek.Ha valaki nem akar gyereket,az védekezzen.De itt nem ez állt fennt.Utána jött a hab a tortára.Felesége elkezdett zaklatni,hogy igenis vetesem el a gyereket,kinyomozta szüleim,testvérem telefonszámát,hogy őket meggyőzze.Mikor nem ért célt,akkor átadta a stafétát az apának,aki felhívott a névnapomon,hogy vetessem el,mert elhízom,lógni fog a mellem,meg különben is kapcsolatunk során megcsalt sok-sok nővel.Mondjuk utóbbira nem tudom mikor volt ideje,mert szinte mindig együtt voltunk munkaidőn kívül.Aztán még párszor megkerestem terhességem alatt,hátha meggondolja magát,és foglalkozni fog a gyermekével.Nem velem,hanem a lányával.Ostobaságnak tartom,ha valaki egy terhességgel próbálja megmenteni a kapcsolatát,és igaza van azoknak,akik szerinte egy gyermek nem eszköz.Pont ezért nem lehet kidobni a kukába az esetemben egy abortusz formájában,mert nem kellmár az apának.Mellékesen az apa nem korombeli.17 évvel idősebb,így 18 évesen bátran gondoltam,hogy már tudja mit csinál,és tudja vállalni a felelősséget.Hát nem:(Kiderült,hogy ez nem korfüggő. Történetemet próbáltam tárgyilagosan és érthetően leírni,remélem jobban meg tudtam világítani a dolgokat. Köszönöm a türelmet,hogy végigolvastátok! Üdvözlettel:Agg Mónika

[Friss hozzászólások] [586-567] [566-547] [546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]