Új bejegyzés Frissítés

2007.07.07. 15:26

Sziasztok! Régóta olvasom az ide írt történeteket, és problémákat. Sokakkal együtt érzek, és mindenkinek kitartást kívánok! Én 12 éve nevelem egyedül a lányomat, nem egyszerű, de mivel én már a nehezén túl vagyok, mindenkinek azt tudom javasolni, gondoljon arra -és ezt egypercre se adja fel- lesz az jobb is. Bár nehéz időkben könnyű elveszteni az ebbéli hitet. Amiért billentyűt ragadtam, az utolsó külföldi hozzászólások miatt történt... Ott ugyanis velünk ellentétben, valóban jogállam van. Náliunk jogocskás államocska van. Vannak törvényeink, de szart se érnek, és vannak jogaink is, csak az tetemes összegbe kerül érvényesíteni. Nem csak gyerek tartás és egyéb ügyben, minden egyébben... És külföldön is, az ehhez hasonló mozgalmak lobbizták ki ezeket a jogokat. Úgyhogy, az ötlet kiválló, és gartulálok minden közreműködőnek! Sok sikert mindannyiótoknak! Seherezad

2007.07.07. 14:16

Mary, a mai hsz-odra: igen, ezt szeretnénk, hogy nézzünk már körül akár csak az uniós orságokban, hogy ne menjünk rögtön Japánig, hogy pl. a szomszéd Ausztriában hogy mennek a dolgok!!!vannak lányok a fórumon, ahonnan kiindult az egyesület, akik döbbenettel olvasták sorainkat, mert ott aztán nincs kecmec, ha apuka nem fizet, rögt9ön megtorlás van, és nem csak egy ejnye-bejnye. nem is teszik meg, hogy nem fizetnek.pl...de ez csak egy példa volt... ezzel foglalkozni kell! Kristine

2007.07.07. 14:13

sziasztok lányok! hát, asszem, én csendben maradok...az én gondjaim nem is ennyire szörnyűek...Mary, eszméletlen ez, miért ilyenek a pasik????létezik egyáltalán normális egyed???vagy csak mi vagyunk pechesek??? most néztem utána atd. megelőlegezésnek-2 hónapja nem kapom újra-de mivel az ex külföldön van, és nem tudom, hol, nem valószínű, hogy megelőlegezik... ki kell tölteni az előlegezést kérő papíron egy ilyen kérdést...szerintetek mennyi esélyem van???Drusza-Évi, tudsz erről valamit? jön a beiskolázás, és már előre ki vagyok akadva. jó, hogy a szüleim segítenek, de iszonyat ciki mindig tőlük kérni... M. Évi, sikerült a bankot elrendezni? Kristine

2007.07.07. 13:05

Sziasztok! Gondolom, Mindenki hallott már olyan érvelést, hogy azért akarnak valamit bevezetni, emelni, stb. mert egy adott országban is úgy van, és az jól működik. Persze az senkit sem érdekel, hogy nálunk nem olyanok a fizetések, feltételek! Ahhoz, hogy módosítsák a törvényt, talán nincs is ezekre szükség. Tudtátok, hogy pl. Ausztriában a válás felelősére hárítják a teherviselést...hogy Franciaországban a szegényebb elsőbbséget élvez, hogy probélamentes legyen az élete...hogy Japánban a másik félnél maradt gyermekekkel alig, vagy egyáltalán nem érintkezhet a válás felelőse...hogy egyes amerikai országokban és Angliában egész életén át támogatni kell a szegényebb felet, ...? Erre mikor hivatkozik valaki? Mary

2007.07.06. 23:23

Kedves EmeseRéka! Nem tudom, hogy bírtad ki! Nekem is voltak ilyen nem ettem, ... napjaim, amikor kiderültek a dolgok, és nem akart vele szakítani. Nagyon sokat fogytam akkor, és úgy éreztem, beleőrülök a tehetetlenségbe. De a gyerek költözése, az sokkal nagyobb fájdalom egy anyának, hiszen mi szenvedtünk érte, mi gondozzuk, neveljük, mi vígasztaljuk, mi vagyunk Vele, amíg felnő! Nekünk sokkal jobban fáj, ha valamiért külön kell lennünk Tőle...nagy különbség van anya és apa kötődése között. Egy anyának a gyereke az élete, az apának meg csak egy dolog, ami az övé! Tisztelet a kivételnek!!! Mary

2007.07.06. 22:06

Mártis! Másolhatod. Köszönöm! Még mindig sok minden kimaradt, több kötetes regényt írhatnék...gondolom Ti is. Mary

2007.07.06. 21:42

Annyi eszük azért volt, hogy szépen lassan, mindegyik elköltözött a környékünkről... (D és G, aztán R anyjáék, és persze R összeköltözött ex-szel...ja és R egyik barátnője is a családjával, aki a szomszédja volt).

2007.07.06. 21:31

Akkor most jön a hab a tortára: Amikor ideköltöztünk, a lépcsőházban lakott egy korunkbeli lány (D), és az anyja (G). Ha valami elintéznivalónk volt, ők vigyáztak a gyerekekre. Amikor a 3. gyerekem is megszületett, jött a keresztelő. Mivel a két nagyobbnak a testvéreink lettek a keresztszülei, így D-t kértük meg (és még egy házaspárt, akik engem hívtak keresztszülőnek. D-t azért hívtuk, mert az ex nem akarta a házaspárt, de mivel ők hívtak, én visszahívtam Őket). Akkortól, mint rendes keresztszülők, hozták az ajándékokat, ha ünnep volt. (A házaspárt most nem írom tovább, mert Ők nagyon rendesek még ma is!) D-ék bejáratosak lettek hozzánk, olyannyira, hogy G sokszor kopogás nélkül jelent meg, de ha zárva volt az ajtó, akkor addig kopogott, amíg nem lett beengedve. Mivel már akkor is volt autónk, mindig tudta, hogy az ex mikor van itthon. Tőlünk balra a 3. lépcsőházban lakott az Önkormányzati képviselőnk a férjével, akivel D és G már régóta jóban volt. Az ő lányuk(R) elvált, és visszaköltözött a 2 gyerekével X városból ide, és tőlünk jobbra a 2. lépcsőházban vett ki albérletet. (Ez a két lépcsőház L alakban van egymással.) Mivel munkahely kellett neki, D közvetítésével az ex felvette hozzájuk dolgozni. A munkatársai sokat panaszkodtak rá, de mivel a képviselő lánya ... . Na mindegy! Egyszer hozzánk is bepofátlankodott, panaszkodott, hogy miket mondanak rá a mh-én, és hogy ki akarják rúgni, ...(gondolom meg volt rá az okuk), de maradt. Ja, és azt is mondta, hogy hírbe hozták az ex-szel is, de nehogy elhiggyem, mert nincs semmi köztük, és ő nem olyan. Na, ezzel aztán végképp elvágta magát nálam, igaz, addig sem volt róla jó véleményem, és ha tudtam kerültem a társaságát, viszont a lehetőségekhez képest rajta tartottam a szemem. Egyszer csak az egyszerű dolgozóból a cég vidéki mh-én ugyanolyan vezető lett, mint az ex, és ex javasolta arra a munkára. Ez azért is fura volt, mert ex is elmondta néhányszor, hogy milyen pasijai vannak, és hogy egyik jön a másik után, stb. A lényeg, hogy amikor kinn voltunk a gyerekekkel, általában D és G is kinn ült a padon, akkor valahogy mindig jött R is a gyerekeivel vagy nélkülük (persze odalátott a lakásból), legtöbbször leadta a szüleinél őket, így szabad volt...és a gyerekeimnek is vásárolgatott ezt-azt, ami szintén gyanús lett. Ex persze különböző indokokkal (gazdaság, segítés, ... ) mindig lelépett, mint már írtam, otthon alig volt. R is el-eltünedezett (neki is volt kocsija, így láttam, ha otthon volt, bár erre nem lehetett alapozni)., és mindig akkor, amikor ex. Egyszer az is előfordult, hogy ex hazajött ebédelni, és bement a fürdőbe (gondoltam kezet mos), de amikor benyitottam, legnagyobb megdöbbenésemre a micsodáját mosta! Szólni nem tudtam, ráadásul Anyum is nálunk volt, mégcsak kérdőre se tudtam vonni. A lényeg, hogy kiderült minden! Akkor tudtam meg, hogy D nagylelkű segítései,, hogy eljött velünk X városba, és húzta az időt, hogy minél tovább együtt lehessenek, vagy hogy azért kérte el tőlem a keresztlányát, hogy R-rel közösen kirándulva még jobban összeszoktassa vele, és nem egyszer hallottam tőlük, hogy szegény R hogy megjárta a férjével, és hogy valami normális pasi kéne neki. Amikor G-nek megmondtam mi van, elkullogott, és a lánya mellé állt. Azóta nem beszélünk. D már egy ideje a Polgármesteri Hivatalban kapott munkát, és azóta ott dolgozik. Hát ezért írtam hogy közel van a tűzhöz. A gyerekem keresztanyja, aki végig falazott nekik a P. M. H-ban osztja az észt és a gyh is oda tartozik, R anyja a Képviselő testületben...és persze mindenkivel igyekeznek jóban lenni! Biztosan nem ok nélkül! Szép kilátások, nem?

2007.07.06. 19:05

Kedves Éva! A kötelező láthatás be van tartva, sőt azon kívül is, minden nap találkoznak az apjukkal, sőt el is mennek hozzájuk. Láthatási időn kívül. Nem is szóltam érte. De amikor már sokadszorra az én "időmből" oldják meg a dolgaikat az apjukkal, pl. anélkül, h velem megbeszélték volna, elmentek vele reggeltől estig a Balatonra láthatási időn kívül, és csak úgy tudtam meg, hogy megéreztem, hogy valami nem stimmel, mert csak délután szokott elmenni itthonról, és addig nem hagytam békén, amíg meg nem mondta, hogy hova is megy, hát akkor persze, hogy felmegy a pumpám! És akkor azt mondták a fiamnak a gyh-ban, hogy eddig is mehetett volna, mert az van az egyezségben!? Szerintem nem azt jelenti, hogy láthatási időn túl is érintkezhet a gyerekekkel! Nyilván nem tilthattam meg, hogy ha összefutnak az utcán, akkor ne álljanak meg beszélgetni, na de az mégsem fél vagy egy napig tart. Arról nem is beszélve, hogy teljesen átvette az "irányítást", holott nekem kéne szótfogadniuk. Én már meg se merek szólalni, mert akkor beleszólok a dolgaikba - persze már ez is baj, de az is, ha kérdezek valamit. Az ex meg nem jöhet be, amióta én is ki lettem tiltva.............. Sajnos anyagi gondjaim miatt nem tudok csatlakozni, de figyelek. Az biztos, hogy egyre kevesebb okom van arra, hogy itt maradjak, és ha elköltöznének, akkor nem bírnék itt maradni, akkor innét minél messzebb! Mary

2007.07.06. 17:34

Szia Mary! Akkor azt a láthatásra kijelölt időt tartsátok be, amit a bíróság az ítéletével elrendelt, de azt kötelező betartani. Annyit és nem többet. Ha az egyezségben foglaltakhoz képest változott a helyzet- mondjuk az ex a lakásodban nem viselkedik rendesen- kérheted az egyezségben foglaltak módosítását a bíróságtól. Arra kérünk, ha tudsz, jelentkezz az egyesületünkbe. Ha nem, kísérd figyelemmel az egyesület életét, hogy ha kell segíteni tudjunk Neked. Éva voltam a Drusza

2007.07.06. 16:05

Drága Zsuzsa! nagyon sajnálom, hogy megint csalódnod kellett!!!! én 2 gyerekkel vagyok egyedül, 2 apától, és én is azt mondom, soha többet nem bízom meg annyira egy férfiben, hogy gyereket vállaljak...nem... nem tudom, merre laksz, de indulj neki segítséget kérni, kezdődik az egész előlről, igen...de muszáj, mert nem vagy egyedül. érezd, hogy mögötted vagyunk! ha kell segítség, szólj(Bp-n lakunk, ha ti is, hátha tudok segíteni valamit...). sírd ki magad, vagy írd itt ki a bánatodat... ölellek: Kristine

2007.07.06. 14:14

Kedves Éva! "Az anya engedélyezi az apa részére, hogy az itt szabályozott láthatási időn túl is érintkezhessék a gyermekekkel, és a gyermekek betegsége esetén az anya biztosítja az apának, hogy a gyermeket a lakáson meglátogathassa." - így van leírva. Hozzáteszem, amióta kitiltott a területükről, én sem vagyok hajlandó beengedni. A szabályozott láthatás pedig 2 hetente szombat, vasárnap, Karácsony, Húsvét másnapja, júliusban 2 hét egyben, és őszi-, tavasziszünetben 1-1 nap. Mindenkinek köszönöm a hozzászólásokat, és a segítségeket! Mary

2007.07.06. 13:51

Kedves Zsuzsa! Nagyon sajnálom! Nekem elég volt az ex ahhoz, hogy ne bízzak senkiben, legalábbis ilyen téren. 17 év házasság után hagyott ott három gyerekkel egy nála 13 évvel fiatalabb nőért, akinek szintén van két most már alsó tagozatos gyereke. És tudjátok, mikor kezdett a legkisebb is járni hozzá? Amikor azt mesélte be Nekik, hogy összevesztek, és R el fog onnan költözni. Persze azóta is ott van. Ha tényleg idetalálnak az illetékesek...hát, akkor nekem annyi! Még ígértem habot a tortára...Mary voltam.

2007.07.06. 12:12

Szeretném kiegészíteni a szégyentáblán megjelentetett történetemet, hiszen azóta sem volt eseménytelen az élet, elsősorban a körülmények miatt. Ott hagytam abba, hogy van egy párom, már három és fél éve, akivel szeretjük egymást, csak anyagi okok miatt összeköltözni nem tudunk. Hát azóta ő sincs. Ráment a kapcsolatunk az anyagi lehetetlenségre, arra, hogy nem tudtunk együtt lenni, hogy nem tudtam így összetartani a két külön családot, hiába vállaltam fel a közös babát is. Talált magának egy könnyen kapható 19 éves kislányt (jelzem, egyidős a nagyobbik fiával, úgyhogy a véleményem megvan mindkettőjük hozzáállásáról), egy kocsmai pultost, akinek még a 8. osztályhoz is három nekifutás kellett. De neki nincs gyereke, nincs lakáskölcsöne, sokkal egyszerűbb vele az élet. Mint megtudtam, már a közös gyermekünk születését is vele ünnepelte meg. Sejtettem én már hetek óta, hogy valami nem stimmel, éreztem, hogy nem olyan az egész, mint régen volt, de mindig tagadta. Minden kérdésemre az volt a válasz, hogy szeret, hogy büszke a fiunkra, hogy megpróbál valamit kitalálni, mert ez így nem élet. Hát jól kitalálta. A bilit akkor burítottam ki, amikor megtudtam, hogy nemcsak a saját fiaival ment Horvátországba nyaralni, hanem a hátam mögött elvitte a kis barátnőjét is magukkal. És hogy ezt a kedves családjában mindenki tudta, csak nekem szólt senki sem egy árva szót se. Bennünket meg sem kérdezett, hogy mi lesz a nyáron, megyünk-e valahova együtt. Őt meg elvitte. Nem tudom, erre ki mit lépett volna, de nekem itt betelt a pohár. Ezt már nehéz lett volna tagadni. Kidobtam. Most kezdhetek megint mindent előlről. Ittmaradtam három gyerekkel, egy 10 milliós lakáshitellel a nyakamon, távfűtésese panelben. És nem tudom, hogyan tovább. Bezárult a kör. Törleszteni nem tudok egyedül, gyes-ből, gyed-ből rezsit fizetni sem lehet három gyerekkel. Az emberekbe vetett bizalmam romokban, az átélt megaláztatás miatt az önbizalmam szintén. A házasságom végével közel 10 év kellett ahhoz, hogy újraépítsem az életünket, és most kezdhetem megint előlről. Arról nem is beszélve, hogy három gyerekkel, összetörve, adósságokban úszva én már soha többet senkinek nem kellek majd. Egész életemre egyedül maradok. Nem tudom, mi miért történik, hogy mit vétettem ekkora büntetésért. Az ember egyik nap boldog a párjával, többnyire elégedett az élete alakulásával, aztán pillanatok alatt összedől minden. Most már sírás nélkül ki tudom mondani a történteket, de a megaláztatást soha nem fogom elfelejteni. Ha egy normális nőt talált volna, aki felvállalja a fiait, aki segít öreg beteg szülei ellátásában, szó nélkül félreállok, de egy ilyen tinikorú cafkárét félredobva valahogy nem nagyon bírom lenyelni a történteket. Én emberben ekkorát nem csalódtam még. Azt hittem, vele élem majd le a hátralévő néhány nyomorult évet. Nem tudom, hogyan tévedhettem ekkorát. Nem tudom és nem értem, hogy történhetett így, ahogy. Most kezdhetem megint a tartásdíj vitát, a bíróságra futkozást, és még örülhetek neki, ha nem veszik el tőlem a gyerekeket, amiért nem tudom őket eltartani. Innentől csak egy tanácsom van: soha senkiben ne bízzatok. Soha! Senkire nem számíthatunk, csak saját magunkra. Zsuzsa

2007.07.06. 11:38

Folyt. Végül nagy nehezen visszament, de nqagyon sírt és aznap 5 percenként telefonált és megígértette velem, hogy visszajöhet hamarosan. Eljött aszerda az első tárgyalási nap. Az exem a lányom is magával hozta. Mivel 14 év alatti gyermek a bíróság épületébe nem jöhet be, kint kellett maradnia a jelenlegi párommal. Mondtam a bíróságon a hétvégén történteket, illetve, hogy a gyerek vissza akar jönni, mégsem hoztak semmilyen döntést. Kértem, egy újabb szakértői vizsgálatot, az Igazságügyi Orvosszakértői Intézet pszichológusától, igazolandó a volt férjem állításainak megalapozottlanságát. Mikor kijötünk a bíróságról a lányom csillogó szemekkel kérdezte, "Ugye anyu hazamehetek?" Istenem, azt kellett mondanom, hogy nem. Ekkor ő iszonyatos zokogásba kezdett, kapaszkodott belém és nem akart elengedni. Tudod mit mondott nekem a volt férjem?: "Nézd meg mit csinálsz a gyerekkel?" Én?! Tíz perc huza-vona után, amit egyébként a bírónő végignézett, az exem nagy kegyesen belement, hogy hazavigyem a lányom. Írtunk egy papírt is amit aztán bevittem a gyámhatósághoz, illetve a bírósághoz, hogy agyerek nálam marad a bírósági eljárás végéig, utána pedig tartrjuk magunkat az ítélethez. Januárban volt az ig.ügyi orv.szakértői vizsg. amely megállapította, hogy az előző "szakvéleményből" egy szó sem igaz és a gyermek nálam van jobb helyen. 2006. májusában pedig kimondták az ítéletet, hogy a gyerekelhelyezést nem változtatják meg a lányaim továbbra is velem élhetnek. Hogy mi ebből a tanulság? Amikor nagyon nehezen és fájó szívvel ugyan, de úgy döntöttem engedem a lányom az apjához költözni, mindössze 2 hétre volt szükség, hogy a kislányom úgy döntsön, hogy visszajön. Látta, hogy nekem az ő véleménye, akarata sokat számít és talán apánál nem is jobb, mint itthon velem. Gondold át, és ha gondolod tanulj az én esetemből és bízz a gyerekeid józan ítélőképességében. Remélem segítettem, szeretettel EmeseRéka

2007.07.06. 11:24

Kedves Névtelen! Pontosan azt jelenti, amit kérdeztél. Történeted egyben szeretném bemásolni a szégyentáblánkba, úgy, ahogy a többiek története is szerepel!  Ez úton is kérek mindenkit, hogy történetét ossza meg velünk, mert sajnos csak akkor tudunk haladni kitűzött céljaink felé, ha minél több esetről be tudunk számolni! Tudom, hogy mindenkiben van egy kis félelem,- vajon mi lesz, ha az ex ránk ismer, vagy a más névvel írt történetet beazonsítja, de úgy gondolom, hogy nem nekünk van félnivalónk! Mi el tudunk számolni a lelkiismeretünkkel, és ha felnőnek a gyermekeink és megkérdik, mindent elkövettünk-e, hogy jobb életet biztosítsunk számukra, akkor nyugodt szívvel válaszolhatunk! Azt hiszem nem nekünk kellene félnünk, hanem azoknak, akik nem mernek szembenézni a problémával. A politikusok, az exek a homokba dugják a fejüket, senki nem mer a témával foglalkozni!  Mi, akik gyermekeiket egyedülneveljük magukra maradtunk a problémáinkkal, állandó megaláztatásban, lenézésben, lemondásban van részünk. A jogszabályok nem minket támogatnak, hanem tovább nehezítik életünket! Nekünk akkor is életben kell maradnunk, és mindent ki kell fizetnünk (rezsi, ruházat, étkezés, iskola, táborok, kirándulások, ...és még sorolhatnám) ha az ex nem fizet, mert mi nem tehetjük meg, hogy kilépünk gyermekünk életéből! Közben az idő meg egyre gyorsabban telik. A gyermekeink felnőnek. Sajnos csak felnőtt korukban derülki, hogy amikor az egyik szülő kilépett a kapcsolatból, elhagyta gyermekét, az milyen sérüléseket okozott neki! Vajon milyen felnőttek lesznek a magukra hagyott gyerekek? Milyen apai, anyai minta maradt bennük? Milyen példát fognak gyermekeinknek mutatni?.... Erra sajnos csak évek múlva kapjuk meg a választ! Mártis

2007.07.06. 11:21

Kedves Névtelen! Elmesélem neked ami 2005. novemberében velem esett meg. A nagyobbik lányom különböző egészségügyi problémák miatt bekerült a kórházba kivizsgálásra. Mivel az exem ott dolgozik, felajánlotta, hogy bent marad vele, mivel nekem otthon van még 2 kisebb. Örömmel vettem a segítségét, akkor még nem tudtam mi is áll valójában a "segítség" hátterében. Napközben bent voltam nála a kórházban, éjszaka pedig otthon a kicsikkel. 3 napos kivizsgálásról volt szó, amit direkt az őszi szünet idejére időzítettünk. Teltek a napok, a kórház különösebb felvilágosítás nélkül a 3 napon túl is bent tartotta a kislányom. Hiába kérdeztem, nem mondtak semmit. Az egyik napon be kellett mennünk a kórház pszichológusához, amit nem igazán értettem, de4 a gyerekért mindent, ugye. A kislányom ment be elsőként, majd én, végül az apja. A pszichológus furcsa, vádaskodó kérdéseket tett fel, amit szintén nem értettem. Pl. milyen sűrűn verema gyereket (mondtam, hogy nem verem), adok e neki rendesen enni, stb. (A lányom mindig is nagyon apás volt, megviselte a válás.) Kb. 10 nap után, amikor a kórház még mindig nem adott választ, hogy mit is keresünk még bent, hívtak a helyi gyámhatóságtól, hogy másnap menjek be, a lányomról van szó. Nem értettem a helyzetet. Bementem. A kezembe nyomták a pszichológusi "szakvéleményt". Amit abban olvastam, el sem akartam hinni. A lányom és az apja azzal vádoltak, hogy "éheztetem, csicskáztatom, verem és lelkileg terrorizálom a gyereket". meghült bennem a vér. Percekig nem tudtam megszólalni a zokogástól. Közölték, hogy ideiglenesen elveszik tőlem a lányom, már nem hozhatom haza a kórházból, mert az apjához kerül.Csomagoljam be a ruháit, mert másnap jön érte az apja. Másik faluban lakik, így ez azt jelentette, hogy év közben iskolaváltás, másik közösség, stb. ráadásul a volt férjem egy ablak nélküli szobában lakott egy olyan házban, ahol az apja is él. Társa egyiknek sincs, így a 2 férfi lett az aki "gondoskodik" majd az én gyönyörű 8 éves kislányomról. Te3ljesen kiborultam. Azt hittem ez csak egy rossz álom és mindjárt felébredek, de nem az volt. Napokig nem ettem, alig aludtam, nem keltem ki az ágyból még fürdeni sem. A mostani férjem volt az aki észhez térített. rám parancsolt, hogy fürödjek le, egyek és szedjem össze magam, mert ahhoz, hogy harcoljak a gyermekemért, rengeteg erő kell és persze ott van még a másik 2 gyermekem is, legalább miattuk szedjem össze magam. Napokig rágtam, magam, hogy vajon mivel érdemeltem ki azt, hogy alányom ezt tegye velem. Végül megszületett a döntésem. Az a bizonyos "ha szeretem, elengedem" Inkább szeressen távolról, mint gyűlöljön közelről. Ez volt életem legnehezebb döntése.l de semmi mástól nem féltem jobban, mint attól, hogy a gyermekem nem fog majd szeretni. közben megjött a bírósági idézés. Gyermekelhelyezési pert indított ellenem a volt férjem, ráadásul mostmár a kisebbik lányom is akarta. (a legkisebb, a fiam az új házasságomból van, nem az övé) Újabb csapás. Ráadásul a kisebbik lányomnak esze ágában sem volt hozzá költözni. Mindez 2 hét leforgása alatt történt. Ekkor jött az első láthatáés, amikor a nagylányom eljött hozzánk (haza). Nagyon sírt. Közölte, hogy ott mindenki utálja, amiket a pszichológusnak mondott, az apja tanította be, és ő nem akar már nála élni, vissza sem akar menni a láthatás után. Mondtam, hogy ezt sajnos nem lehet, mert engem megbüntetnek, de tartson ki, mert 3 nap múlva lesz az első tárgyalás, ott megpróbálom elérni, hogy visszajöhessen. Amikor jött érte az apja, elbújt, nem akart visszamenni. Folyt. (EmeseRéka)

2007.07.06. 10:32

Szia kedves Névtelen! Csatlakoznék Krisztinához, tedd meg, hogy válassz egy nevet, csak hogy megszólíthassunk. Légy kedves és írj erről az egyezségről egy kicsivel többet, mert így nem tudok ehhez hozzászólni, pedig esetleg lenne mondanivalóm. Létezik a polgári eljárási jogban egy olyan, hogy közvetítői intézmmény, ami megelőzi a bírósági eljárást. Itt meg lehetne a problémákat beszélni. Kérj egy ilyet a gyh-nál. Szerintem nem számít, hogy az ex milyen közel ülhet a tűzhöz, legfeljebb majd jól megégeti magát. Írj, hogy segíthessünk. Éva a Drusza

2007.07.06. 09:08

Kedves Névtelen! amíg nem nagykorú, és nálad van elhelyezve, te vagy érte felelős. ezért, ha apukához akar költözni, akkor agyh-nál ezt le kell szögezni, valaki írta is, hogy apuka vállalja a felügyeletet írásban. én még mindig azt mondom, hogy engedd el, ha menni akar-tudod, így nem az a kép marad meg benne, hogy tiltottad az apjától...valószínű pár hét múlva nyüszítve fog visszakullogni...viszont, Drusza-Évi nagyon jót írt, szerintem, ha így teszed, ahogy tanácsolta, meg fognak lepődbi mindannyian. egyszer el kell engednünk a gyerekeink kezét, hogy megtartsanak minket a szívükben örökké...nem tudom, honnan idéztem, de nekem tetszik, és próbálom ehhez tartanimagamat, akkor is, ha nehéz... légy erős és határozott! javasolhatok velemit? legalánbb egy betűt tégy aláírásként, hogy ne névtelennek kelljen szólítanunk...köszönöm Kristine

2007.07.05. 17:52

Azt szeretném még kérdezni, hogy szerintetek mire jó a szülői felügyeleti jog, ha a 17 éves gyerekem már azt csinálhat, amit akar? Én úgy tudom, hogy ez azért van, mert én vagyok érte felelős! De hogy lehet felelősséget vállalni azért, aki nem engedelmeskedik?

[Friss hozzászólások] [586-567] [566-547] [546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]