Új bejegyzés Frissítés

2007.07.05. 17:44

Sziasztok! Nagyon szépen köszönöm a hozzászólásokat! Nekem az a problémám a kapcsolattartással, hogy amióta járnak oda, a gyerekeim tiszteletlenek, engedetlenek lettek, és egyfajta gyűlölet sugárzik Belőlük felém. Holott Nekik is vannak kötelességeik velem szemben, de az apjuk arra tanítja Őket, hogy "harcoljanak ki maguknak mindent, amit akarnak, mert úgyis megengedem, ha nem akarom elveszíteni Őket"! Ezt így a szemembe mondták! Ezért mernek állandóan a költözéssel is fenyegetőzni! Amúgy nem lettek eltiltva láthatási időnkívül sem, de amikor a beszédüknek, hogy finoman mondjam semmi köze a tisztelethez, akkor szóba hoztam, a nincs láthatás témát. Gondolom, nem kell mondanom, erre is mi volt a válasz. ...........Hát, szerintem én viselném nehezen, ha elköltöznének, mert azért mennének, mert nem kíváncsiak rám. .............A gyh-ban a láthatás újraszabályozását kérte, be fognak engem is hívni. De az eredmény szerintem már el van döntve, mert az apa közel van a tűzhöz! Az egyezségben az van, hogy a láthatási időn túl is érintkezhet a gyermekekkel! Erre azt modták a gyh-ban a gyerekemnek, hogy eddig is mehetett volna, amikor akart. Szerintetek is így kell értelmezni? Vagy ez az egyéb kapcsolattartásra vonatkozik (telefon, levél, ...)? De ha így van, akkor minek az újraszabályozás? Itt valami nagyonbűzlik! Ja, és most a két gyerek elment hozzá nyaralni 2 hétre, most szabadon tömhetik a fejüket! .............. Mártis, ez annyit jelent, hogy odamásolod, vagy mást is? Csak azért kérdem, mert tényleg jó érzés, hogy kiírhattam magamból ezeket a fájó dolgokat (és még mennyi kimaradt!), de az igazság mindig annak fáj, aki rossz fát tett a tűzre, és én egyáltalán nem érzem magam biztonságban az apjuktól. Arról nem is beszélve, hogy a gyerekeken keresztül folyamatosan szemmel tart, mindig tudnia kell, mikor, hol vagyunk, stb.

2007.07.05. 17:38

Szia Drusza-Évi! lehet, de az az igazság, nagyon kiakadtam a dolgon...ha meg elmebeteg volt a szerencsétlen, akkor mért nem kezelték? hol volt aférj???én nem mentem világgá, ha valami gond volt, és az épp aktuális párom sem, hanem leültünk és beszélgettünk. nem mondom, hogy nem tört ablak-tányér-pohár néha...de egyikünk sem szórakozott a másikkal, hogy idő kell, elmegyek, oldd meg, ahogy tudod...mindegy, nem is érdemes már ezen rágódni, ezzel nem segítünk csóró gyerekeken meg a nőn sem... viszont akkor is tartom, hogy az apa felelős ezért, ami történt!!!!! Kristine

2007.07.05. 13:57

ha vki szeretne regisztrálni a baratikor.com-ra, adjon email címet, dobom a meghívót ( ha másért nem is, a napi 10 db ingyen sms-ért megéri szerintem - bevallom, másra én sem használom, de arra folyamatosan) Üdv! Zsuzsa

2007.07.05. 12:44

Kedves Névtelen! Remélem nem leszek félreérthető és nem bántani akarlak, úgyhogy ha mégis így történne előre elnézést kérek. Nem szabad a gyerekeket korlátozni az apjukkal való találkozásban. Bármilyen ember is, ő akkor is az apjuk. Szeretik őt és tudom, hogy fáj, de valószínüleg azt a bizonyos R-t is kedvelik. Ha tiltod tölük, pont az ellenkezőjét váltod ki. Az én párom volt felesége is megpróbálta (Neki nem volt oka, rég elváltak mire mi megismerkedtünk), pedig nekem is van 2 kislányom és egy közös a férjemmel (fiú), akiket a fia nagyon szeret és azt hiszem engem is. Szóval a lényeg, hogy mivel ellenséges lett velünk, a fia aki most 13 éves, nem szeret otthon lenni, állandóan csavarog. Tőlünk soha egy rossz szót sem hallott az anyjáról (pedig...), mert tiszteletben tarjuk az iránta érzett szeretetét. És hidd el, ha most az anyja kicsit változna, csak annyiban, hogy minket nem bánt, a fia ugyanaz az anyás kisfiú lenne, aki régen volt. Sajnos saját maga ellensége lett azzal, hogy nem vette figyelembe a gyermeke apjához való kötődését. Sajnálom őt emiatt, mert borzasztó lehet a gyermeke ellenségének lenni, de nem az én dolgom ez ellen tenni. Tudod van egy örök igazság. "Ha szereted, engedd elmenni"  Szeretettel: EmeseRéka

2007.07.05. 11:04

jajj lányok, jajj istenem! miért van az, hogy másnak olyan könnyű okos tanácsot adni, kívülről beleszólni, hogy mit hogyan csináljon, de a magam problémáit képtelen vagyok megoldani? ez így nem igazságos.... ((( Zsuzsa

2007.07.05. 11:03

névtelen! engedd azt a gyereket, ha tartani akarja a kapcsolatot mindkettőtökkel - engedd, mert az ellenségeskedéssel adott esetben többet ártasz neki, mint gondolod látod, én engedtem volna, de az én gyönyörű, tehetséges, egészséges fiaimra nem volt kíváncsi az apjuk soha - most, 10 év után keresné a lehetőséget velük, de már nem is ismerik meg / biztosan jó érzés, ha a saját gyereked, mint vadidegen elmegy melletted az utcán... most már bánja, de már nem tudja visszacsinálni, amit tett csak azért tanácsolom ezt, nehogy neked is utólag kelljen megbánnod a dolgokat Sok kitartást hozzá! Üdv: Zsuzsa

2007.07.05. 09:53

Szia Kedves Névtelen! Szeretnélek egy kicsit megerősíteni abban, hogy amire ésszerűen azt mondtad, hogy nem , azt tartsd is meg. Ha gyermeked azzal fenyegetőzik, hoyg elköltözik az apukához, csak mondd neki, hogy rendben van, egyeztetek időpontot apáddal és mindaddig míg a bíróság a korábbi elhelyezésről hozott döntését meg nem változtatja, majd a gyámhatóság előtt írásban vállaljon érted teljes -anyagi és erkölcsi -felelősséget. Ha ez a papír a kezemben lesz, nincs akadálya annak, hogy ott élj vele. Akaratod ellenére nem szeretném, ha itt élnél.Nekem még a te költözéseden érzett fájdalom árán is a legfontosabb, hogy Te boldog légy.Mivel nem vagy már pelenkás, hanem a felnőtt kor felé hataldó ember, tudsz dönteni. Én is tudok. Nekem meg az a döntésem, hogy az én házam- lakásom, -családom nem átjáróház, hogy onnét ki-bejárogasson valaki kedvére.Menj. DE!!!! Tedd le a kulcsokat és ha be akarsz majd jönni, csengess, hogy eldönthessem én is, akarlak-e látni, találkozni veled.Mielőtt elmégy , jegyezd meg: ugyanúgy szeretlek ,mint korábban, csak nem hagyom magam zsarolni.Tied a döntés. Ennyi fért a tanácsaim sorába, mert jómagam is átéltem. Amikor a kedves apukának előadtam a felelősségvállalásról vallott álláspontomat, rögvest nem akart ennyi gondot a nyakába. Ha azt látják, hogy nem ijedünk meg az ilyen fenyegetéseiktől, szinte azonnal visszavonulnak. Kemény szavakat írtam Neked, de sajnos velünk egyedül álló anyákkal nem bánik kesztyűs kézzel az élet, pedig talpon kell maradunk. Ehhez kívánok Neked kitartást, erőt és következetességet. Szeretettel: A Drusza

2007.07.05. 09:10

Szia Krisztina! A debreceni üggyel kapcsolatban sajnos nem mindenben értek egyet  azzal, amit leírtál. Szerintem ez a  család nem most kezdte a szépbomlást, hanem ettől sokkal régebben, a bajokat nem mutatta ki .A gyerekek iskolájában is jelentkezni kellett tanulási, óvodában viselkedési problámákból, hogy a családdal nincs minden rendben. De szerintem a néhai anyuka lelkiállapotával sem lehetett minden rendben, mert aki pszihésen kicsit zavarodott, annak már kellett, hogy jelei legyenek. Nem hiszem, hogy felnőtt ember -akinek józan esze van,- eldobja magától az életet. Főleg nem egy olyan ember , aki vérrel és verejtékkel kihordott és megszült két gyereket. Az embernek tulajdonképpen még az önrendelkezési jogon belül is vannak az ÉLETTEL szemben kötelezettségei, nem még azokkal szemben, akiket fájdalmak tengerében szült a világra.Ha nem teljesíti ,sincs joga elvenni azt az életet, amit a világra teremtett. Ami meg az apukát illeti: nem kívánok fellépni a férfiak védelmében.De gondolj csak bele, hogy nem volt -e saját tapasztalatod szerint olyan eset, amikor egy heves veszekedés után akár te magad, vagy a társad néhány napra eltünt, hogy felmérje magát, vagy a kapcsolatot. Tisztázza önmagával, hogyan tovább. Mégse mentél a Dunának.Lehet, hogy rosszak az érveim, de szerintem ennél a szerencsétlen teremtésnél valami elmebeli zavar lehetet, és az vezetett erre a lépésre. Bárkit el lehet ítélni, de arra gondolj, hogy minden rossz, vagy azzá vált kapcsolat mellé nem lehet egy pszichológust állítani, aki helyrehozza. Persze ezek az én gondolataim, lehet, hogy nem egyezik meg a vélemnyünk. Én a Drusza voltam.

2007.07.04. 14:55

Kedves Névtelen! Átérzem helyzeted - velem ez kb. 1 éve megtörtént! A GYH-ban nem foglalkoznak veled - sajnos. Ha a gyermeked leírja, hogy az apjánál akar élni, és kap egy befogadó nyilatkozatot - akkor sajnos tehetetlen vagy! Csak azt tudom mondani, hogy próbálj meg nyugodtan beszélni a iaddal - persze azt is el tudom képzelni, hogy nem tudsz vele beszélni (egyrészt kamasz és azt hiszi ővé a világ, másrészt ki tudja mit mondtak neki... az enyémnek az volt as "jutalma" hogy kivitték a történet után külföldre 1 hétre. Nagyon sok erőt kívánok neked, mert tudom, nagyon nehéz időszakot élsz most át! Ha gondolod keress meg - a mail címünkön - talán tudok segíteni. Sajnos ezen én már mind átestem! Mártis

2007.07.04. 14:24

Zsuzsa! jogos!!!én is azért hagytam abba, mert csak csúnyákat tudtam volna írni!!! Névtelen-nem akarlak megbántani...lehet, a gyerkőc juszt is csinálja azt, aminek az ellenkezőjét szeretnéd. de ha el akar menni az apjához: engedd el. nem szabad, hogy megutáljon téged!vissza fog menni hozzád, ha elteltek a "mézeshetek". hidd el. Kristine

2007.07.04. 12:43

Nagyon ideges vagyok! Tegnap hazahozott a fiam egy vadászgörényt, pedig előre mondtam Neki, hogy a lakásba nem engedem behozni. Egy idő után mégis behozta, én meg kivitettem Vele. Mondtam vigye az apjához vagy a barátnőjéhez, náluk van udvar. Erre azt vágta hozzám, hogy akkor elköltözik, és már este menni akart. Felhívott az apja, hogy elviszi, és ma mennek a bíróságra. Mondtam, hogy akkor megyek a rendőrségre, és akkor nem állnak meg itt a dolgok. Erre azt mondta, hogy ha feljelentem, ő is feljelent becsületsértésért, és akkor megnézhetem, magam, mert mindenem elveszítem. Különben is én is abban vagyok, amit úgy szerzett! Mondtam, hogy a lakás még véletlenül sem abból van! Azt is mondta, hogy úgysem tudom bizonyítani. Ma meg már reggel elvitte a fiam, aztán amikor visszajött, közölte, hogy nyaralni megy. Mondtam, hogy az nem így működik, azt előre meg kell beszélni. Aztán megint beszéltek telefonon, és elvitte a gyh-ba! Nagyon ideges vagyok, mert ennyire a hatalmába kerítette! Tehetetlennek érzem magam!

2007.07.03. 19:33

Kristine! Akkor pláne ezerrel szégyellje magát a gyönyörű jómadár. Ha másik nő gyerekeit is otthagyja, az új asszony nyakába varrva az összes felelősséget, akkor tényleg nem nevezhető szülőnek. Hogy minek nevezném, inkább nem írom ide.... hátha elpirul az oldal.... Zsuzsa

2007.07.03. 17:29

Bizony, bizony, én simán felelősségre vonnám apukát a debreceni ügyben. de már tudom a hatóságok válaszát: nem az ő hatáskörük! hányszor megkaptam ezt én is, de gondolom, ti is... Mártis, de jó, hogy itt vagy!!!!!!!!! Kristine

2007.07.03. 17:27

Zsuzsa! a nlc fórumán van egy topik, több, mint ezer hsz-sal. ott sok dologra fény derült, persze, sok a találgatás is. többek közt azt is írták, hogy a 3 nagy az nem a nőé volt, hanem a pasi első kapcsolatából. a 821. hsz-nél van egy kép, ami elég jó körülmények közt mutatja a férfit a 2 kisfiúval...megy a találgatás, de rajtuk már nem segít senki...lehet, azért tette, mert már nem tudott kihez fordulni segítségért...rémes! Kristine

2007.07.03. 15:37

Ledves "NÉVTELEN" történet írónk! Szeretnélek megkérni, engedd meg, hogy történeted betegyük a szégyentáblába, a történetek közé. Mártis

2007.07.03. 15:22

Sziasztok! Kedves névtelen! A történeted részletei hasonlítanak az enéymhez. A különbség csak az, hogy én soha nem tiltottam a fiaimat attól, hogy kapcsolatban maradjanak az apjukkal. Bizony nekünk is volt olyan időszakunk, amikor 1 évig felénk sem nézett, bár akkor "korlátozva" volt, de a lakcímünket tudta, ideje lett volna levélírásra, de - nem tette. Talán nem tudott mit írni... ezt is elhiszem, de amikor előkerült eleinte édességgel, majd kis zsebpénzzel, és egyre többet engedve sikerült visszanyernie a gyermekei bizalmát. Szerintem a fiaim kitörülték emlékezetükből azt az 1 évet!!! És azt is, hogy ugyan mindnid mindent megígért, de azokat nem tartotta be, és nem lehetett rá számítani! Én közben kínlódtam, próbáltam megtenni mindent, ne érezzék apjuk hiányát. Most mindkét fiam kamasz (a nagyobb 18 éves). Sajnos mindekettőt egyre jobban elvakítja a pénz, a jólét és az, hogy apjuknál sokkal lazábbak a határok! A nagyobb fiam hátat fordított nekem! Fél évig még a szemembe sem mert nézni, mert tudta, hogy amit tett, azt nem érdemeltem meg - és most itt nem részletezném, hogyan, milyen módon és hány helyen alázott meg az exem javaslatára (véleményem szerint eszközként használták, hogy kikészítsenek!)! Még ma is lelkibeteg vagyok miatta, de nagyon szeretem és megpróbálom elfogadni döntését (bár most is összeomlottam, még nem tudtam túljutni ezen a megrázkódtatáson!) A kisebb fiam - haragszik bátyjára, letagadja, Sokszor megfogalmazta már azt, hogy amit tett, azért haragszik rá. Sajnos ebben bőven része van az exemnek is, mert az volt a jellemző, hogy amit a nagy kért, mindig megkapta, de amit a kicsi kért... mindig valami kifogással el lett utasítva. Sajnos azonban nála is egyre jobban kezd dominláni a pénz, az anyagi jólét és az, hogy apjánál "lazább" az élet. Biztos sokkal nagyobb csáberő az, hogy mindig mindent megtehet, megkaphat, ha ott van, mint az itthon lét, ahol bizony minden forintnak meg van a helye. Én évek óta vívom a magam harcát a bírósággal, az ügyészséggel, és mostmár a végrehajtókkal is. Miért? Szeretném elérni, hogy az ex kifizesse mindazt, amit a bíróság megitélt (gyerektartás címén) Már 3 éve hiába van a kezemben a jogerős végzés tehetetlen vagyok, mert az exnek semmi nincs a nevén. "Szegény, minimálbéres vállalkozó", akinek csak az építkezésre, a nyaralásra telik, de a fiai szerint is magasan az átlag fölötti összegekkel rendelkezik. Debreceni anyuka: bizony tényleg kilátástalannak ítélhette meg a helyzetét, ha ezt tette! De biztos voltak jelei, előzmények, és a környezete is biztos tudott mindenről, Az anyának oka volt, hogy eljutott erre a pontra, és ebben bizony az apának nagyon nagy a felelőssége! 6 gyereket hogy lehet ott hagyni? Nem lehet őket egyszerűen a szögre akasztani! Az anyagi körülmények - biztos nem éltek jó anyagi körülmények között, de ha az apa lelépett és nem biztosította a gyermekeinek a megélhetésre elegednő összeget, akkor vajon őt nem kellene elitélni? Sokszor nagyon kilátástalan annak a helyzete, aki a gyermekével marad! Sajnos tényleg nagyon sokszor falakba ütközünk! Ideje lenne változtatni a törvényeken, mert ugyan feljelenthetjük a nem fizető exet, de közben senki nem kérdezi meg, hogy amíg ítélet születik, és addig, amíg megkapjuk a megítélt összegeket, addig van-e miből eltartanunk gyermekünket és magunkat... A közértben, az ELMŰnél, Gázműveknél nem mondhatjuk, hogy már megtettük a feljenetést, hogy megkapjuk a gyermektartást... ott fizetnünk kell! Bocs, lehet, hogy hosszú voltam, de nem bírtam magamba folytani.. M.

2007.07.03. 13:30

6 gyerekkel maradt egyedül a szerencsétlen... én csak hárommal, de valahol megértem - abszolute kilátástalan az élet így, egyedül, hitelekkel, gyerekekkel Ugyan már ki állt volna ki mellette? Hivatalok egy se, a törvények közül egy se, a "kedves" apuka se - ha már egyszer lelépett, ugyan miért is segítené. Talán ha tükörbe néz a következő évtizedekben. elgondolkodik azon, mit is tett. Azt az egyet nem értem, hogy miért csak a két picit vitte magával. A többinek így okozott fájdalom már nem jutott vajon eszébe? Nagyon el lehetett keseredve akkor. Ha már megyek, viszem az összeset magammal, nem csak a legkisebbet, hiába az kötődik legjobban az anyához. Remélem a többi árván maradt gyerek nem kerül az apjához. Akkor már inkább az intézet, az állam nevelje fel őket, mint egy ilyen gerinctelen ember. Mert akármi is van a háttérben, 6 gyereket nem lehet, nem szabad egyedül az anyára hagyni! Egyet sem szabadna, nemhogy hatot. Zsuzsa

2007.07.03. 12:24

az a baj, hogy nem tudta, mert nem ezt látta. azt látta, amit mi: nemáll a gyerekét egyedül nevelő szülő mellé egy hivatal sem...azt látta: nem lehet végrehajtani a td-t...na, abbahagyom, tényleg.... Kristine

2007.07.03. 12:09

Debrecen...nagyon sokat jár rajta az agyam! ha az a nő tudta volna, hogy a törvény akkor is segít, ha apuka lelép...akkor lehet, hogy nem ezt lépi. ha tudta volna, hogy az ítéletet végre tudják hajtani(td) akkor lehet, nem ezt teszi. ha azt érzi, hogy a bajban segítségre számíthat, nem ezt teszi...okolom az államot ezért a történetért. ez a nő tudta, hogy semmi esélye nincs...egyedül nem tud megbírkózni 6 gyerekkel.anyagilag sem, és máshogy sem. nem akarok durva lenni, csak mégegy dolog: most majd apuka lesz a szerencsétlen, és dőlni fog hozzá a segítségfelajánlás.ő, aki lelépett, és valszeg nem is fizetett. nem, ezt abbahagyom, itt és most, mert nem ismerem a hátteret. csak az agyam járt, ne haragudjatok... Kristine

2007.07.03. 12:05

miért nem beszélsz a gyerkekkel? vagy az apjukkal és R-vel nem beszélsz? ez nekem egy kicsit zavaros. ne bántsd a gyerekeket, ha az apjukhoz mennek, hagyd őket, hagy maradjanak kapcsolatban... azzal tényleg a költözést segíted elő, ha tiltod azt, hogy felugorjanak az apjukhoz láthatási időn kívül is.Kristine

[Friss hozzászólások] [586-567] [566-547] [546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]