Új bejegyzés Frissítés

2007.06.02. 18:25

Sziasztok. Talán átsiklott a tekintetetek az egyesület elnevezésén. KÖLÖNÉLŐ SZÜLŐK! Itt szó nincs arról, hogy csak és kizárólag az anyák kerülnek nehéz helyzetbe. Talán azért könnnyebb az általánosítás, mert a gyerekekkel maradó szülők inkább az anyák közül kerülnek ki, semmint az apák. Szívesen vesszük az apák csatlakozását, sőt azért örülnénk, ha gondjaikat megosztanák velünk, mert akkor teljesen egyértelművé válnék, hogy nem csak mulasztó apák vannak, hanem szép számmal vannak ilyen anyák is. Tovább lépnék még felsorolnám azokat a nagyszülőket és testvéreket is, akik gondossággal odaadással és szeretettel nevelik az unokákat, testvéreket, pedig vannak szülők, csak éppen a kötelességük teljesítéséről feledkeznek meg. A nagyszülők meg nem fordulnak gyámhivatalhoz, sőt bíróságra,mert ők szégyellik magukat a saját gyerekeik helyett. Igaz ez a jó testvérek esetén is. Úgy gondolom, hogy mindenki aki ezeket az anomáliákat látja, és megérti, hogy egyesületünk itt kíván társadalmi összefogást teremteni, csatlakozni fog hozzánk. Hozzánk, akik várjuk azokat az előbbi csoportba tartozó társainkat, akiknek ugyanolyan, vagy nagyon hasonló gondjai vannak mint nekünk. Mindekinek megköszönöm, aki együttérző sorait megosztotta velünk, és ezzel erőt adott másoknak ahhoz, hogy tagként csatlakozzék hozzánk.

2007.06.01. 22:42

Mi abban a kivételes helyzetben vagyunk, hogy kapunk gyerektartást. Gyermekeim már elmúltak 14 évesek. Nekem az a problémám, hogy az előírt láthatáson felül is naponta különböző indokokkal kapcsolatban vannak az apjukkal és az élettársával, és ez addig fajult, hogy egy ideje a gyerekeim az odaköltözés felé hajlanak. Hozzáteszem, mindig igyekeztem tisztességre, becsületességre, tanulásra nevelni Őket, de ennek néha semmi nyoma. A jogaikat nagyon tudják, de a kötelességeiket elhanyagolják. Ha valami nem tetszik, költözéssel fenyegetőznek. Mit tehetek, hogy a saját jogaim ne sérüljenek? Van-e bármilyen joga az apának és az élettársnak "átnevelni", "elcsalni" a gyerekeimet? Egyáltalán van-e bármi joga a gyerekeimhez az élettársnak? Mary

2007.05.30. 18:21

Sziasztok! Már megint szólásra késztetnek a hozzászólások! Szeretném először is elmondani, 3 havonta sipirc feljelenteni a nem fizető szülőt! 3 és nem 6 havonta! A másik, amit Druszám ecsetelt. Apró lépésekkel tudunk előre jutni. Minden mm eredmény eredmény. Nem szabad feladni, nem szabad meghátrálni. "Hála istennek" számomra küldött - törvénymódosítás helyett - az Igazságügyi Minisztérium egyik főtanácsosa, hogy az apa nem kötelezhető munkára, és ha az apai nagyszülőktől is sikertelen a tartás behajtása, úgy küldjem el gyermekeimet diákmunkára, vegyenek fel diákmunkát, alkalmasin én is elmehetek még dolgozni. Nálam itt szakadt el a cérna. Jelenleg perbe hívtam a Magyar Köztársaság gyermekvédelmi törvényeit. Itt tartok. S közben igyekszünk sorstársaimmal, barátaimmal minnél szélesebb körben tudatosítani mindenkiben, hogy: LÉTEZÜNK! Számomra ez a fontos, hogy létezünk, hogy képesek vagyunk kiállni igazunkért, és merünk küzdeni gyermekeink jövőjéért. Ennek a harcnak nem lehetünk vesztesei, csak türelmet és kitartást kérek ehhez. Higyjétek el, fogunk még együtt örülni! Őszinte barátsággal Major Éva

2007.05.30. 15:16

A megalakulás és az egybetartozás érzése nagyot lendít az életen. A tudat, hogy nem egyedül vagy, segít átvészelni a dolgokat. Azt azonban már előre jelezni szeretném, hogy az a cél, amit magunk elé tűztünk, rendkívül sok munkát igényel és ezzel együtt, hajszálnyi előrelépést.Lehet, hogy sokáig  csak legyintenek ránk: Na megint egy újabb egyesület!Majd megunják. Ne a pesszimistáknak legyen igazuk. De az eredmény eléréséhez iszonyatos türelem kell.Szemléletváltásra van szükség és sok-sok ember meggyőzésére.Csak így juthatunk előre.Rendszeresen hallatjuk a hangunkat itthon és amint lehetőség lesz rá, külföldön is. De ez idő és türelem, mire eljut a változás igénye azokhoz, akiktől a gyerekeink sorsa függ.Mondhatnám :segítsetek nekünk, hogy segíthessünk nektek. Minden vendéget nagy szeretettel köszöntök.  Éva a másik.

2007.05.30. 10:41

Hmm.. kicsit hosszú lettem az előbb, bocsi.... Zsuzsa De még vmit kérdeznék: tudtátok, hogy a rendőrségi feljelentés szükséges a bírósági eljáráshoz? És azt, hogy ők csak 6 hónapra visszamenőleg kérhetik számon az elmaradt pénzeket? Én bevallom nem tudtam. Most már igen. Most félévente megyek be, és újra és újra tanúvallom betűről betűre ugyanazt: nem fizet. Nem igazán látom értelmét így ennek az eljárásnak, hiszen hiába megyek be, behajtani nem tudják. Leültessem? Megtehetném, hiszen felfüggesztettet már kapott, de minek? Max annyit mondhatok a gyerekeimnek, hogy apátokat börtönbe juttatattam, de pénzt nem kaptok ezután sem tőle. Merthogy nem köteles odabent sem dolgozni, sem fizetni. Akkor mi értelme az egésznek? Egyik tárgyalás a másik után, ráadásul hiába, főleg mikor zömmel egyedül vagyok, mert arra sem veszi a másik fél a fáradságot, hogy odajöjjön. Mert megteheti. Mert a mostani szabályok őt védik, neki jogokat biztosítanak, de a gyerekeknek nem. Pedig ha jól tudom, gyermekvédelmi törvénynek hívják. Hahha. Nagyon bízom benne, hogy sikerül az egyesületnek elérnie valamit, bár abban kételkedem, hogy a mai körülmények, a mai háttere az országnak megengedik a változástatást. Nem hiszem, hogy valaha megérjük, hogy az állam segítsen minket, egyedülálló szülőket. Sőt. Még a tankönyvtámogatást is elvették. De drukkolok, és ha tudok, szívesen segítek is, ahol csak lehet, ahol csak tudok, hátha megyünk valamire együtt, összefogva, elvégre vagyunk néhányan az országban. Zsuzsa (Sopron)

2007.05.30. 10:35

Rövid történetem azzal kezdődött, hogy lázadó kamasz lettem. A szófogadó, kitűnő tanuló szótlan kövér leány felfedezte, hogy van másfajta élet is, és ki is használta "vastagon". Leérettségiztem, mert tudtam, hogy anélkül sehová sem jutok, majd megléptem otthonról, csavarogni kezdtem. Összejöttem egy kopasz sráccal, akitől mindenki óvott, majd tiltott, és ez persze a dacot váltotta ki belőlem, csakazértis hozzámentem. Nem volt semmink, se lakásunk, se pénzünk, de fiatalok voltunk, bolondok, és éltük az életet. Lakás híján az apósom lakótelepi kis lakásának icipici szobájában laktunk, ahonnan néhány nap együttlét után sikeresen kifúrtuk a párom húgát, aki zavarában inkább az apjának szobájában aludt utána. Én találtam munkát a szakmámban, dolgozni is kezdtem, de a férjem eleinte nem. Talán intő jel kellett volna, hogy legyen, de nem érdekelt. Másfél év házasság után estem teherbe, és nagyon boldogok voltunk. Mindketten! Fiam született, akire az apja hihetetlen büszke volt. Őszintén, ma is az lehetne rá, ha érdekelné, mivé ért, nőtt, fejlődött a gyerek, amióta nem látta. Munkát keresett és talált, hiszen a gyereket mégiscsak el kell tartani, de sajnos a helyi sörgyárban. A könnyen befolyásolható, alkoholista életmódra hajlamos férfit ez teljesen tönkretette, és ezzel minket is. Agresszív lett, mindig koszos volt, kocsmaszagú, dohányszagú, többnyire italos. Fizetés után volt olyan, hogy napokig nem jött haza. Haza. Na persze. Talán ha lett volna saját lakásunk, saját életünk, akkor más lett volna minden. Így persze nem szívesen járt haza. A pici szobába, ahol az embernek még magánélete sem lehet. Amikor véletlenül (gyógyszer mellett!) terhes lettem a másodikkal, már tudtam, hogy nem fogunk együtt maradni, én ezt így gyerekkel nem csinálom. Nem várom meg, míg agyonüt valamelyikünket. Két picikével menekültünk haza. Le a kalappal a szüleim előtt, mert az előzmények ellenére szó nélkül befogadtak minket, amíg nem találtam más megoldást. Évek után sikerült 5 évre önkormányzati szükséglakást kapnunk. Egy szobásat ugyan, de mégiscsak magunk voltunk a fiaimmal. Saját élet, csendesen, békében, boldogan. 10 éve már, hogy egyedül nevelem őket, és ugyanígy 10 éve már, hogy nem sikerül egyetlen árva forint gyermektartást sem kicsikarnom belőle. A kettő lurkóra van megítélve 15 e Ft, tehát igazán nem sok, és mégsem. Anno a tárgyalás idején sem volt már bejelentett munkája, így letiltást nem tudtam kérni, csak a közvetlen módon, nekünk való fizetést ítélte meg a bírónő. Azóta tárgyalást tárgyalás követ minden évben, 6 havonta küldöm a végrehajtót, a gyámhivatalt, a rendőrséget, mindhiába. Bejelentett munkája azóta sincs, albérletben lakik, ahol a főbérlő igazolta, mindent bérletben használ, semmi sem az övé. A tárgyalásokon, ha egyáltalán eljön, mindig megígéri, hogy fizetni fog. Aztán kilép az ajtón, és folytatódik minden előlről. 6 havonta kell feljelentegetni, mert csak annyit számolhat a rendőrség vissza. Most a héten lesz újabb tárgyalás, ami után valószínűleg leültetik, hiszen már felfüggesztettet is kapott, napi pénzbírságot is, hiába. De mit érek én el azzal, ha lecsukják? Semmit. Attól nekünk még nem lesz pénzünk. HÁrom évig kaptuk az államtól a megelőlegezést, de tovább nincs, ha nem tudják behajtani. Márpedig nem tudják. Van két zseniális fiunk, akik közül az egyik felváltva nyeri az országos és megyei tanulmányi versenyeket különböző tantárgyakban, akit felvételi nélkül korengedménnyel vettek fel gimibe; a másik pedig nagyon tehetséges focista, egyesületben játszik; és rájuk nem kíváncsi az apjuk már 10 éve! De legalább nyugalomban élünk. Tavaly év elején belevágtunk egy lakásvásárlási kölcsönbe, hogy legyen saját szobája a fiúknak, azóta a jelenlegi barátommal közös gyermekünk is született, akit imád az apja. Szintén elvált ember, szintén két kamaszodó fiút nevel egyedül, tehát ismeri a gondjaimat. Nem élünk együtt, nem házasodtunk össze, hiszen mindketten valahol már ráfizettünk erre egyszer, de három évi kapcsolat után úgy éreztük, hogy jöhet a közös baba. Öregségünkre vigaszul talán. Nem tudom. De azt tudom, hogy most nem választottam rosszul apukát. Ha köztünk valaha is véget érne a kapcsolat, ennek a gyermekemnek mindig lesz apja, mindig mellette áll majd, nem úgy mint a nagyoknak. Lehet, hogy minden másként alakul, ha nem olyan az anyagi helyzetünk anno, amilyen, nem tudhatom. Így utólag végülis mindegy már.

2007.05.30. 10:13

Szeretném megvédeni a Gyámhivatal dolgozóit. Egyrészt, mert ők is emberek, másrészt, mert nagyon "csőlátásos" jogszabályok és törvények kötik a kezüket. Hiába tudják, hogy nem jó a gyereknek, amit tesznek, nem tehetnek mást. Részemről annyit tehetek hozzá a témához, hogy nem szólok egy rossz szót sem a gyámhivatali ügyintézésünkről, mert megkaptam a maximális 3 éves megelőlegezést a gyerektartásra, majd amikor az letelt, a hölgy mindent megpróbált, hogy megtalálja az apukát. Amikor nem sikerült nála elérni semmit, kitalálta, hogy fizessek be én egy hónapot, a csekkre az apa nevét írva. Ezt beletette az aktánkba, majd erre hivatkozva azt írta az újabb megelőlegezési határozatban, hogy a csekk alapján látja a törlesztési szándékot.... Jó, tudom, nem egészen szabályos az eljárás, de nekünk újabb 3 év túlélést jelentett, és ezt ő nagyon nagyon jól tudta.

2007.05.30. 10:09

Lányok, annak ellenére, hogy engem is nyakig hagyott a lekvárban az exférjem két picivel (2 és fél ill. 1 évesek voltak a fiúk), úgy vélem, nem szabad általánosítani. Ismerek olyan családot, ahol az apával él a gyerkőc, mert a kedves anyuka a bíróságról azzal a dumával lépett ki, hogy "te akartad egyedül nevelni, akkor tessék, oldd meg", és lelépett, azóta sem hallottak felőle. Se csekk, se egyéb formában. De ismerek olyan apukát is, akit a volt feleség, a majdnem felnőttkorú leány és az imádnivaló exanyós kisemmizett mindenéből, aki utcára került, aztán munkanélküli lett, és csak a barátoknak köszönhette, hogy az öngyilkossága nem sikerült, de csak mert időben odaértek. Szóval mindennek két oldala van, csak mi elkeseredettségünkben nem mindig látjuk a másikat. Vagy nem akarjuk látni. Én 10 éve harcolok hiába a gyerekek jussáért. De néhány dolog vigasztalt ezalatt az idő alatt: nem is érdeklik a fiai az exemet, tehát nem is zaklat bennünket - mert az ellenkezőjét is látom jónéhány helyen-, a srácai már nem is ismerik meg; gyönyörű, egészséges, tehetséges fiaim vannak, és minden nehézség ellenére büszke lehetek rájuk, és egyedül én!; a volt anyósom az összes félretett pénzét az én fiaimra hagyta - nem a fiára, nem a lányára, hanem a nálam nevelkedő unokáira, olyanmódon, hogy 18 éves korukban hozzáférhessenek - nem nagy összeg, fejenként félmillió, de a közjegyzőnél látva az apjuk arckifejezését, nem kicsi volt az elégtételem...

2007.05.29. 14:48

Elnézést, ha félreérthető volt. Nem a Gyámhivatalt akartam pocskondiázni, sem pedig a volt férjemet! hiszen az dicséretes, hogy legalább bement az elvonóba, felismerve ezzel a problémát. Csak az a baj, hogy ebből még nem lesz gyerektartás. Mégegyszer elnézést!

2007.05.29. 13:42

Pardon! Egy szóra! Felvetődnek problémák, amiket legjobb tudásunk szerint és eszközeinkkel próbálunk javítani és megoldani. De! Megkérek mindenkit, itt ne az "ellenszülő" pocskondiázása, ne a hivatalok "köpködése" legyen a téma. Az egyesület nem gumicsont rágogatás és saját sebek nyalogatása érdekében jött létre, hanem arra, hogy csatasorba állítsa azon szülőket és gyermekeiket, akik anyagi vagy mentális hátrányt szenvedtek az elválás után. Kérek mindenkit, ne minősítsünk, az nem a mi tisztünk. Írjuk le - objektiven - a történeteinket, s mi azon leszünk, hogy ezeket eljuttassuk azokhoz, akik felelősek lehetnek az adott témában. Major Éva egyesülti elnök

2007.05.29. 13:35

SZOLGÁLATI KÖZLEMÉNY! MEGKÉREK MINDEN LEENDŐ TAGTÁRSUNKAT, HOGY JELENTKEZÉSEKOR ELÉRHETŐSÉGEIT ADJA MEG (LAKCÍM- MEGYE FELTÜNTETÉSÉVEL, E-MAIL CIM, TELEFONSZÁM ÉS A TELJES NÉV). EZEK NÉLKÜL NAGYON MACERÁS LENNE VÁLASZOLNUNK. VALAMINT MEGKÉREM ÉRINTETT JELENTKEZŐINKET, HOGY RÖVIDEN ÍRJÁK MEG TÖRTÉNETÜKET (AMIT TERMÉSZETESEN DISZKRÉTEN KEZELÜNK), DE AHHOZ, HOGY A TÖRVÉNYHOZÓK ELÉ EGY STATISZTIKÁVAL ODA TUDJAK ÁLLNI, EZEK ELENGEDHETETLEN DOLGOK. AZ EGYESÜLET ELNÖKSÉGE NEVÉBEN KÖSZÖNÖM A BÁTORÍTÓ, ÜDVÖZLŐ JÓKÍVÁNSÁGOKAT. CSODÁKRA MI SEM VAGYUNK KÉPESEK, DE ÚGY GONDOLTUK, HA EGYÜTT KIÁLLTJUK, HOGY BAJ VAN, AKKOR OTT IS MEGHALLJÁK HANGUNKAT, AHOVÁ EGYEDÜL NEM ÉRT EL A HANGUNK. MINDENKIT SZERETETTEL KÖSZÖNTÖK MAJOR ÉVA egyesületi elnök

2007.05.29. 12:43

Gyámhatóság=apák érdekvédelmi szervezete! Egy nagy nulla!A gyerekek érdekét és jogait semmibe vevő intézmény tele hozzánemértő emberekkel!

2007.05.29. 12:19

Az énténetem a következő. 7 éve váltam el. Gondoltam a gyerekek miatt korrekt leszek. Így anélkül, hogy bármit is hozott volna a házasságba(inkább vitt) vettem neki egy kocsit, egy házat. Abból már semmi sincs, mindet elitta, elgépezte. először 10-10 ezer Ft-ot állapított meg a bíróság, de miután a munkahelyét (szintén az ital miatt) elveszítette, én voltam az aki lecsökkentette 5-5 ezer Ft-ra. Viszont ő ezt se4m fizette. 1,5 év után végrehajtóhoz mentem. ez az eljárás sem volt kevés idő, mindenesetre sikerrelm járt, megkaptam az elmaradást. Ezután minden simán ment, amíg egy szép napon be nem kellett vinnem a nagyobbik lányomat egy kivizsgálásra. Az apjuk a kórházban dolgozik, így örömmel vettem mikor felajánlotta, hogy bent marad ő a kislánnyal, hiszen engem otthon várt még másik 2 gyerek. Munden nap napközben a nagylányommal voltam, éjszaka otthon a kicsikkel. 10 nap után kaptam a levelet a Gyámhivataltól, hogy az apuka lelki terrorral vádol és el kívánja venni a gyerekeket. Pontosabban először csak a legnagyobbat. Megjött a bírósági papír is, amibenj leírta, hogy 86000 Ft plusz járulékok a keresete. Ebből fizetett ő két gyerek után 10.000 Ft gyerektartást. A kislányom 2hét távollét után zokogva kapaszkodott belém a bíróság előtt, hogy "Kérlek anyu vigyél haza!" (Biztosan, mert terrorizáltam) Ekkor megindítottam a gyt. megemelését. Meg is állapítottak 34.000Ft gyerektartást. Bár ezt sem kaptam rendszeresen, most az a helyzet, hogy ő alkohol elvonón van, táppénzre nem íratta magát, jövedelme nincs. Így aztán gyerektartás sincs. Ő meg röhög a markába. De a legfontosabb mégis az, hogy a gyerekeket nem tudta elvenni. Persze az elgondolkodtató, hogy a gyámhatóság egyáltalán 2 hétre is odaadta egy egyedülálló alkoholistának, aki egy ablak nélküli szobában él az apja házában. Én férjnél vagyok, családi házban élek és természetesen nem iszom!!! Ennyit rólam. EmeseReka

2007.05.29. 11:53

Nagyon örülök,hogy ez az egész létrejött!Jómagam is hasonló cipőben járok csak annyi különbséggel,hogy a drága "apuka"letudja annyival az egészet.hogy havonta 7000 ft-ot fizet mert a többit jövedelmét feketén keresi és ugyebár abból nem kell fizetnie és évek óta nem látta a lányát.De legalább nyugalom van mostmár.A pszichológusokról még egy gondolat:Mikor elváltunk a lányom 3 éves volt,nagyon csúnya dolgok történtek a válás ideje alatt és előtt és után aminek természetesen tanuja volt a gyerek is.Az "apának"megitélték a szokásos láthatást de az én lányom nem akart ott aludni nála.Csupán annyi kérésem volt,hogy éjszakára hozza haza a gyereket de megtagadta mondván ez neki jár.Addig fajult a dolog,hogy pszichológusnál kötöttünk ki aki a következő dolgot mondta nagy szakértelemmel:MAGYARÁZZAM EL AZ AKKOR 4 ÉVES LÁNYOMNAK,HOGY VANNAK TÖRVÉNYEK AMIKET BE KELL TARTANI HA TETSZIK HA NEM ÉS EZ A GYEREKRE IS VONATKOZIK.AZ APA FIZET NEKI JOGAI VANNAK.Nos hát röviden ennyi.Sokat tudnék még mesélni de én már feladtam a harcot.Csak nyugalomra vágyom és arra,hogy a lányomat becsületben,szeretetben felneveljem.Nagyon remélem az ilyen emberek a kellő pillanatban majd megbánják amit tettek és eszükbe jut majd,hogy nekik nem csak jogaik vannak hanem kötelességeik is lettek volna.Nagyon sok sikert kívánok a munkájukhoz mert sokkal több rászoruló ember van mint hinnénk.Sajnos a törvényeink nem minket és a gyerekeinket védik.

2007.05.29. 11:06

Kedves Zsuzsa! Sajnos tényleg így van, ahogy leírtad. Pontosan ebbe nem akarunk belenyugodni, és próbáljuk a magyar jogrendszer hiányosságaira felhívni a figyelmet. Ezért alalkultunk meg, és igyekszünk minden fórumhoz eljuttatni felhívásunkat, és kis lépésekben megpróbálunk eredményt is elérni. Biztos nem lesz könnyű menet, de mi most vállvetve próbálunk utat törni. Ezért is várunk mindenkit, aki csatlakozni szeretne. Talán, ha többen vagyunk, hangosabbak leszünk, hamarabb felfigyelnek ránk! Ami esetleg segíthet az ügyünkön - az elnökasszonyunknak Brüsszel felé jelentési kötelezettsége van az üggyel kapcsolatban! Mártis

2007.05.29. 09:32

Igen, így van, csak ehhez elég sokminden kéne. Pl. törvénymódosítás, hogy az állam általi megelőlegezés ne a gyereken csattanjon, a kedves lelécelt szülők hozzáállásának megváltoztatása, a végrehajtási szabályok módosítása stbstbstb. Az én volt férjem 10 éve nem fizet egy vasat sem, 10 éve nem is volt kíváncsi a fiaira, ugyanezen idő alatt egyetlen egy behajtás sem sikerült, mert nincs bejelentett munkahelye (igaz, albérletet fizet, valamiből...), hiába kapott felfüggesztettet, napi pénzbírságot stb., fütyül az egészre, és megteheti. Hiába csukatom le adott esetben, megteheti hogy ott sem dolgozik, nem fizet, mert neki jogai vannak. Szerintem a gyerekeknek is kellene, hogy legyen joga a normális élethez. Joguk lenne ahhoz, hogy ne kelljen már a hó közepén azt mondani egy 50 ft-os csokira, hogy ne haragudj babám, de nincs. Sajnos nem csak az apukák ilyenek, én ismerek olyan "anyukát" is, aki letudta a háta mögé a felelősséget, aki otthagyta a gyerekeket, oldja meg a másik, ahogy tudja. Zsuzsa

2007.05.27. 16:38

Eredményünk majd akkor lesz, ha a sok-sok elmaradt tartásdíjat a gyerekek megkapják.Akkor az anyagi gondokat lehet enyhíteni. Hiszen a gyerekszegénység, a gyerekek éhezése is nagyon sok esetben azért fordulhat elő, mert vannak emberek, akik a gyerekeikkel szembeni kötelezettségükről megfeledkeznek. Aki meg a gyerekeket neveli, azt a keveset több felé kell hogy elossza, mint arra szükség lenne. Ha fent odafigyelnek erre, akkor mi -a civil szervezet - nem alakultunk hiába. Boriska

2007.05.27. 15:16

Gratulálok a portálhoz, igazán igényes és biztosan sok útbaigazítást ad majd azoknak az embereknek, akik segítségért idefordulnak. Sok sikert kívánok a további munkához. Bigi-mami

2007.05.25. 22:28

Egy vers magunknak... Egyszer régen  a Nők Lapjában olvastam, amikor nehéz időszakon mentem át. Kivágtam, kitettem a faliújságomra, szem előtt tartottam.  Azóta is itt van...  Kegyelem Először sírsz. Azután imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, egetostromló akarattal - S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótalanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy, mindhiába A bűn, a betegség, a nyomorúság, A mindennapi szörnyű szürkeség Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés! S akkor - magától - megnyílik az ég, Mely nem tárult ki átokra, imára Erő, akarat, kétségbeesés, Bűnbánat - hasztalanul ostromolták. Akkor megnyílik magától az ég, S egy pici csillag sétál szembe véled, S olyan közel jön, szépen mosolyogva, Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull. Akkor - magától - szűnik a vihar, Akkor - magától - minden elcsitul, Akkor - magától - éled a remény. Álomfáidnak minden aranyágán Csak úgy magától - friss gyümölcs terem. E a magától: ez a Kegyelem.                                     Sok erőt, kitartás, bátorságot és reményt kívánok Magunknak és azoknak akik velünk tartanak. L.T.

2007.05.24. 08:50

Nagyon szívesen és örömmel fogadnék olyan ötleteket, amely segíthetne előre mozdulni nekünk is. A mostani párom szintén elvált ember, két kamasz fiúgyermeket nevel egyedül. Én szintén két gyermeket hoztam a kapcsolatba, két fiút, közös babánk most 3 hónapos. Az életünk viszont egy csődtömeg. Kétlaki. Két külön család, két külön lakásban, mert mindegyiken lakáshitel van, így nem eladható, viszont egyikben sem férünk el. Ilyen háttérrel hogyan lehet közös családot építeni, összeköltözni, együtt vállalni az öt fiú nevelését? Kezdünk belerokkanni fizaikailag is, idegileg is, az anyagiakról nem is szólva. Sopronban élünk, ahol az országos átlagnál is magasabbak a lakásárak, a fizetésünk viszont a minimálbérhez közeli. Bármilyen ötletet, javaslatot, tanácsot elfogadok, várom a coolzsu@citromail.hu címre.

[Friss hozzászólások] [586-567] [566-547] [546-527] [526-507] [506-487] [486-467] [466-447] [446-427] [426-407] [406-387] [386-367] [366-347] [346-327] [326-307] [306-287] [286-267] [266-247] [246-227] [226-207] [206-187] [186-167] [166-147] [146-127] [126-107] [106-87] [86-67] [66-47] [46-27] [26-7] [6-1]