Új bejegyzés Frissítés

2009.05.28. 19:21 Anyuci

Sziasztok ! Sajnos egyet el kell ismernem , hogy van amikor a kedves anyuka gondolja úgy , hogy neki elég volt a gyerekpelenkából , büfiből és a vele járó helyzetekből !Volt olyan kollégám nem is egy (férfi) aki egyedül nevelte gyermekét vagy gyermekeit mert a párjuk nem így képzelte el az életét  ! Ők is megkeseredtek az élettől !Mi nők is valahol megkeseredünk ! A legrosszabb viszont az amikor a "kicsi"lányom közölte velem , hogy ő szeretne egy apukát ha hoznék neki (mintha az csak úgy menne , bemegyek az üzletbe és egy apuka rendelt!)Megkérdeztem tőle miért ? Mert látja azt , hogy a barátnőjének milyen szupi apja van és mennyit bolondoznak , hülyéskednek ! Ezért miért kellene neked apuka , hiszen van apád ! Nem hajlandó szóba állni sem vele , mert még a ballagására sem jött el az álltalánosban és a kapcsolatot sem akarja tartani a lányával !Azt mondta ő nem apa !! (és láttam rajta hogy szomorú)

2009.05.28. 15:01 Kristine

Gabi, több lesz az, mint 3 év, mert még valami másért kapták most el, csak ugye volt ez a jogerőse, és enm engedték ki. más, ami megint siralmas: könyveket árulnak a suliban(nem tudom, miért mindig fizu előtt egy héttel, de nem is ez a lényeg) gyerekeket beizzítják, kicsi fiam 5 ezer ft-s könyvet akart megvetetni velem. mondtam neki, hogy kjaára nincs ennyi fizuig, enm hogy könyvre :( fasza, mi? néha totál el vagyok keseredve....

2009.05.28. 14:06 Gabi

Szia Timi! Köszi a könyv ötletet! Remélem nálunk is van már a könyvtárban, utána járok! Hát igen, Csernus biztosan nem a lányos anyukák álma, sem stílusban, sem küllemben, de bizonyította már milyen  jó szakember. Jutka, annyira sajnálom a kicsidet! Tudod az enyém is ennyi idős, és ez most egy igen érzékeny időszakuk amúgy is.3 év elég hosszú idő egyekkora gyerek életében! Zoli, bocs de most mintha egy kicsit tényleg megkeseredett hangulatban lennél! Minden amit írtál igaz, szakkönyvek sora ír róla, gyakorló anyaként mind megéltük.Mint ahogy azt is megéljük, hogy ez a kötelék, természetes módon lazul, mert ugye kicsi drágáink szépen lassan jól itt hagynak minket, és kilépnek a jó nagybetűs Életbe! A szakkönyvek, szakemberek azt is mondják, hogy igenis, hogy nagyon nagy szükség van az apukákra! Már csecsemőkorban is! Ha ez nem hangzik el a Bíróságokon, az nagyon szomorú! A férfiak nagy többsége normális férj, apa tud lenni! Az már egy más dolog, hogy mi itt sikeresen kikaptuk azt a kis %-ot, aki ezekre alkalmatlan. Én magam ezt személyes kudarcként élem meg, pedig tudom, 50-50% -ig mindegyik fél benne van. Ahogy írod, igen természetes, hogy elismerjük az apák szükségességét, mint ahogy az is természetes, hogy néha láthatás témában van bennünk némi bizonytalanság. Nem azért, mert megkérdőjeleznénk az apák jogait, gyermekeink érdekeit. Apró dolgok talán, de ha a 14 éves  gyermekem enyhén illuminált állapotban jön haza a láthatásról, plusz az aszthma gyógyszereit sem kapja meg, akkor úgy nem tudok örülni. Összegezve: sztem a gyereknek joga van mind a két szülője felelős, gondoskodó szeretetére, mint ahogy mind a két szülőnek kötelessége is  lenne ez! Egyetértek, a gyermek elhelyezéseket nem sablonok alapján kellene kezelni! Barátnőm ( óvónő) mesélte, hogy kiscsoportban ápolgatja egy kicsi lány lelkét a gyermek elhelyezés miatt. Mindkét fél magának akarta a gyereket, pszichológus szakvéleménye döntött, anya nem alkalmas a gyermek nevelésére. Ezt az óvónők környezete nem érzékelte. Lehet, ha anyához kerül, akkor apa hiánya miatt lett volna depis szegény, de itt is a gyerek itta meg a levét a szülők gyűlölködésének, a Bíróság impotenciájának.

2009.05.28. 13:52 Kristine

Timi, Csernust én is olvastam, klasszisokkal jobb ez a könyve, mint a Nő című. vannak benne jó nagy okosságok, látom is, hol rontom/rontottam el. mindenkinek ajánlom én is, kolléganőmtől kaptam kölcsön!

2009.05.28. 11:12 Lingitimi

Sziasztok, visszaolvastam az elmúlt napok hozzászólásait. Hát Anyuci története valóban megdöbbentő. Én nem is szeretném feszegetni, hiszen azt az előttem szólók már megtették. Amit M.Évi tanácsolt valóban ésszerű és kézenfekvő lenne, de mivel Anyuci is megírta hogy miért nem, ezért innentől kezdve a problémára nem tudom milyen megoldást lehetne találni. Kedves Hozzászólók, mint már annyiszor kielemeztük, valóban nem szeretnénk senkit megbántani, és biztos vagyok abban, hogy Zolinak sem ez volt a célja. Mint írja, nem ismerjük egymás történetét részletesen, pontosan.. Bár az is tény, nem lehet mindíg erre hivatkozni, azonban egy internetes fórumtól "csak" ennyi tellik. Azonban aki ide írja történetét, annak számolnia kell azzal, hogy kaphat "hideget-meleget", és nem biztos, hogy azt hallja, amit szeretne. Bizony néha van rá esély, hogy rosszul esik mások véleménye. Éppen ezért Anyuci próblálj megnyugodni, inkább fogadd el a tanácsainkat, hiszen ha jól értelmezem ezért fordultál hozzánk. Nem hiszem el, hogy bárki is rosszindulattal fordul az idelátogatókhoz, ha mégis, azt könyörtelenül kimoderáljuk. Jelenleg dr. Csernyus Ki nevel a végén? c. könyvét olvasom. Bár Csernyussal kapcsolatban elég megosztott a véleményem, és bizony ez a könyve is szokszor "felbosszant" be kell látnom, hogy sok esetben reális és életszerű a meglátása. A könyv tárgyalja a válást is , azt hogy hogy élheti meg a gyerek, megkérdez benne egy tanárt, és egy szülőt is. Nyelvezete kissé szabatos, de azt kell hogy mondja, tükörképet mutat. Először azt mondtam, hogy mer így írni, amikor neki se gyereke, se családja! de el kell ismernem, tényleg jó szakember. Többek között tárgyalja a gyerekekkel kapcsolatos őszinteségünket. Pl.: mi szülők azt várjuk a gyerekeinktől, hogy ne hazudjunk, miközben mi nem csak neki, hanem önmagunknak is hazudunk. Olyanokkal terheljük, mint pl. csak miattad vagyunk együtt apáddal! , vagy hallja a gyerek, hogy veszekszünk, ill. puspaporos a hangulat, mégis elküldjük aludni azzal, hogy nincs semmi baj. Nem kell hazudni a gyereknek, nem kell előtte elhallgatni semmit. Nem értek egyet (és nem csak azért, mert most ezt a könyvet olvasom) azzal, hogy a gyereket kímélni kell, és nem kell elmondani neki semmit, hogy apa-és anya között mi történik, és nem kell neki azt mondani, hogy nem tartozik rá. Igen is köze van ahhoz, ha a szülei kapcsolata nem jó. Természetesen a gyerek életkorának megfelelően kell őszintének lennünk hozzá, hiszen hogyan várhatjuk el, hogy ő is az legyen velünk. Javaslom olvassátok el, én a könyvtárból kölcsönöztem ki. Üdv. Mindenkinek

2009.05.28. 10:02 Kristine

sziasztok! vagyogatok ám én is. tegnap elmeséltem a kicsi fiamnak, hogy hol van az apja(talán írtam, hogy megint lecsukták, nem pontosan tudom, mi miatt, csak a barátnője elmondásából). csóró gyerek vagy fél órát sírt, még reggel is nedves volt a párnája. tegnap felhívott az ex, és annyit tudtam meg, hogy ez most a jogerős 3év 2 hónap, de a barátnőjétől tudom, hogy nem emiatt vitték el, hanem valami más miatt. sejtéseim vannak, de valószínű sose fogok megtudni többet. a barátnőjének is hazudozik, hogy nem veszem fel a telefont, így  aztán mondtam a barátnőnek, hogy lehet, hogy őt is át akarja verni... a börtönbe nem fogom bevinni a gyereket, ez biztos. nem szeretném, ha ez lenne a példa... egy jó van az egészben, hogy nem nyár végén csukták le ezt az agyrémet, mert most van esélye a gyereknek az új sikola kezdetéig kicsit emésztgetni a dolgot.

2009.05.28. 09:32 Zoli

Anyuci: Mint írtam nem bántani akartam senkit, hanem egy lehetséges teóriát felvázolni az általad írott bírói ítélet indoklására. Természetesen ez nem rád vonatkozott, hiszen nem ismerem történeted, hanem a leírtak szerint egy lehetőség volt. Engem az zavart, hogy mindenki rögtön a bíróságot, apukákat támadta. Nekik akartam egy másik lehetőséget a szemük elé tárni. Érdekes amiket írtok. Én eddig csak azt hallottam a tárgyalásokon az anyukáktól és a szakértőktől, hogy a gyermekeknek az anyjukra van szükségük. És mint bizonyítékként azt említik "köztudomású tény, hogy az anya és gyermek szoros szimbiózisban élnek, melyet az anyatejes táplálás csak erősített"  No most erre apa legyen aki tud nyögni valamit. Persze mondhatnák erre, hogy az is köztudomású tény, hogy a lányok inkább apjukhoz , a fiúk pedig az anyjukhoz húznak (Ezt anyám szokta mondani). Az apára csak az eltartáshoz van szükség, hisz egyedül is frankón meg lehet élni (mint pl Gabi sógornője szerint is) Ha az apa fizet, azért le kell nyelni azt a békát, hogy néha oda kell adni neki. Szomorú amiket írtok, de annak örülök, hogy Ti, gyakorló, külön élő anyukák végül is elismeritek az apák fontosságát, befolyását (ha rossz, ha jó) a gyermek életére. És látjátok, hogy gyermekeiteknek szüksége van az apjukra. És ha ezt nem kaphatja meg, akkor képes alkalmazkodni és akár más férfit szeretni. Remélem, ezeket a soraitokat olyanok is olvassák akik a gyermekelhelyezéssel, láthatás szabályozásával hivatásszerűen is foglalkoznak.

2009.05.27. 22:53 Gabi

A kicsim ma Csepeltől hazáig az apjáról, a közös ( 2 évvel ezelőtti)  strandolásukról mesélt, és arról, ha ő nagy lesz, cigizni fog és sört inni, mert apa is ezeket csinálja! Sajnos lehetne analizálgatni itt a kis lelküket a végtelenségig. Amikor a sógornőm megjegyzi néha, hogy jól tettem, hogy elváltam, nem kell egy pasi hülyeségét sem elviselnem, magam dönthetek mindenben, meg jó az egyedülálló anyáknak, mert mindenki őket segíti, pátyolgatja, egy csomó támogatást kapnak, úgy tudnám felrúgni! Persze ilyenkor csak annyit szoktam megjegyezni, hogy ugyan én  nem így terveztem,de  a lehetőség  mindenki előtt ott van, lehet utánunk csinálni!

2009.05.27. 21:28 Mártis

Az én fiaim is tudták nagyjából a történteket, de a részletekbe nem mentem bele. S hogy miért? Amikor apjuk elköltözött, szinte heti rendszerességgel keresték a rendőrök az apjukat. A gyerekek már meg sem lepődtek, amikor becsögettek a zsaruk. A maguk módján mindent tudtak - mert én isa zon az eéven vagyok, hogyha kérdeznek, az értelmi szintjüknek megfelelően választ is kaptak, de azért a részletekbe már nem mentem bele. Igyekeztem az apjukról a véleményem magamnak megtartani. A tárgyalásokról is mindig tudtak, és utána meg is kérdezték, hogy ott volt-e apjuk. A pénzügyi helyzetüket is ismerték, sőt volt olyan, hogy a nagyobbtól kölcsön kértem, mert már annyira nem volt mihez nyúlnom. Amikor nem tudtam időre megadni a tartozásom, a gyermekem megjegyezte, hogy az apánál természetes, hogy tartozik, de nálad nem! Igaza volt, engem is nagyon bántott.   Zoli: Ezt kérdezted: "Szerinted ha már dolgozni fog a fiad (mondjuk az apeh-ban) akkor nem tudsz majd oda fordulni hozzá mert az apját védi majd?" A válaszom: 1. a gyermekemet nem szeretném olyan helyzetbe hozni amiben az apja vagy az anyja mellé kell állnia, mert neki mind a 2 szülőjére szüksége lett volna! 17 éves korában költözött apjához, és a nagyszüleinek annyit mondott, hogy tudja, hoyg az apja ott sincs időben otthon, de az a tudat, hgy ott alszik, ahol ő van, az neki megéri, hogy odamenjen hozzá. A nagyobb mindig is vágyott az apja figyelmére, szeretetére, de sajnos a mai napig nem kapta meg - és erre egyre jobban kezd rájönni. 2. ha ezt kérném a gyermekemtől, biztos megtagadna bármilyen közreműködést, mert ő sem akar dönteni! Bármi másban kérném, és kérhetném a segítségét, de úgy gondolom, hogy ami az apja és köztem van, annak ő egy szenvedő alanya.

2009.05.27. 19:23 Anyuci

Sziasztok  !Zoli tegnap nagyon sokáig sírtam azért amit olvastam , fájt mert pálcát törtál felettem  , ismeretlenül ! A volt férjem azért teszi a gyerekeim "ellenem"irányítását , mert a közös gyermekünk szemébe vágta minek és kinek ratja őt! A nagyok azért bizonyos dolgokkal tisztába voltak és vannak , de sajnos akkora a féltékenykedés a hugukra , hogy így vezeteik le ! Mindig is csüngtek az exen , vele lehetett stikában cigizni (csak anyunak csitt) , vele lehetett stikában inni  ő elengedett a buliba hétvégére ! Persze a gonosz anya nem engedi őket el , sőt részt kellett venniük a háztartási munkában is ! Mit láttak "apucika" nem csinál semmit , hát akkor ők miért tennék azt ? A "kicsire" visszatérve ! A drága apuka a lánya  szemébe vágta , hogy annak idején csak azért vette al az anyukáját és őt azért akarta , hogy legyen hol laknia , mert soha sem szerette ! Persze gondosan ügyelt arra , hogy csak a kicsi legyen otthon és én hallótávolságban ! Ennyit erről az ügyről kész ! Nem kívánok senkivel sem vitázni mokir mit és hol rontottam el ! Elrontottam tisztában vagyok vele , de a kicsit nem bánom , hogy megszületett !!!

2009.05.27. 09:18 sagit

Gabi: Ez szerintem is így van! Az együtt élő szülő szeretete megszokott és észre sem veszik míg a másik szülő főleg ha nem is nagyon van jelen a gyerek életében... szörnyen hiányzik a gyerkőcöknek! És sajnos ilyenkor gyakran van az hogy egy megfelelési kényszer alakul ki és mindent meg akarnak tenni hogy annak a szülőnek a "szeretetét" vagy csak a figyelmét elnyerjék magukra vonják. Próbálják "megszerezni" azt ami járna nekik. Olyan áron is hogy a velük élő szülőnek ezáltal fájdalmat okoznak. De ez a gyermek részéről természetes, és jogos kívánság csak szegények ritkán kapják ezt meg....

2009.05.27. 08:36 Gabi

Zoli! Sztem egyszerűen a gyerekek vágya a " két pólusú szeretetre" van a háttérben! A hiányzó oldalról érkező apró jelek sokkal nagyobb értékkel bírnak, mint a meglévő. Ha a nevelt gyerek a saját apjától nem kapja meg, oda idomul, ahol úgy érzi, megkaphatja.A vágy arra ami nincs mindenkiben ott van, szemben azzal ami van , és már természetes. Nem kell küzdeni anya szeretetéért, mert azt megkapja, bármi rosszet is tesz az van, adott. A gyerekek ilyen tekintetben is "érdek emberek". Ezt nem rossz értelemben értem, és persze csak okoskodás.

2009.05.27. 08:25 Gabi

Egyetértek Sagittal, és Veled is Bea!  Nálunk a kicsi a követelőző, annyira vágyik az apja szeretetére, hogy mindig mentegeti, sajnálja, szerintem bármit megtenne azért hogy foglalkozzon vele. Sajnos tojik rá! Neki is elmondtam, hogy másoknál 2 szülő keres, hozza haza a pénzt, nálunk csak én vagyok, mert apának is adnia kéne, de nem teszi. Nem fogja még fel,azt mondja azért nem ad apa pénzt, mert tudja, hogy "alapból" van cipőjük, ruhájuk. Apát valami elérhetetlen istenségnek tekinti, aki ha évente vesz neki egy üveg üdítőt, már nagy dolgot tett! ( az üdítős üveget mint valami szent ereklyét, most is őrízgeti, a szívem szakad meg ) Nem tudom, hogy valaha felfogja-e a dolgot, én mindenesetre elmondtam mi a helyzet, és egyelőre képes vagyok indulatok nélkül tenni. A nagyobbik is 1-2 éve jött azzal, hogy szegény apa, és én mit tettem vele. Így kezdődött a kamaszkora. Annyit tettem, hogy a kezébe nyomtam, a válási papírokkat, amin rajta volt a vagyonmegosztás is . Feketén fehéren ott volt a két autó értéke, amit vitt, és a mosógép, hűtő, TV. értéke, ami maradt. Látta miből vettük a lakásunkat,( nagyszüleim lakásának fele, anyukám autója, valutája, kárpótlási jegyek, ifjúsági takarékom, mind az én családomtól) ami végül visszakerült a tulajdonomba.Felfogta. Nem fordult az apja ellen, de már nem úgy éli meg, hogy miattunk van nehéz helyzetben. Sokat számított mondjuk az is, hogy szegény Anyósom akkor még élt, és elmondta a saját történetét, hogy élete munkájának árát adta a a fia kezébe, aki azt szívszerelmével elutazta, elszórakozta. 30 év munkájának árát alig egy év alatt! Igazából most fog a gyerek felnőni, mert megjött a sulitól a tandíj összege. Duplájára emelték ahhoz képest, amiről szó volt. Le kellett ültetnem, és el kellett mondanom Neki, hogy nem fogom tudni egyedül fizetni., még nem késő másik suliba mennie. A 15 éves kamasz úgy zokogott, mint egy ovis.5. osztályos kora óta ide készült! " Anya tudod, hogy minden álmom ez volt, bármit megteszek érte!" Most munkát keres a nyárra, hogy azzal is hozzájáruljon a tandíjhoz! Ja,sz#ros havi 10 000.- ről van szó!

2009.05.27. 08:10 Zoli

Mártis: Te magad is azt írod, csak azért megy az apjához, hogy támogassa az iskoláját. Szerinted ha már dolgozni fog a fiad (mondjuk az apeh-ban) akkor nem tudsz majd oda fordulni hozzá mert az apját védi majd? Vagy a nevelőapa "megvásárolja" nevelt lányát, csakhogy a sajátjának ne kelljen adnia? Vajon mennyi pénz kell hozzá, hogy egy idegen embert védjek anyámmal szemben? Ezek nagyon furcsa dolgok. Egyébként a gyermekkel az értelmi színvonalának megfelelően mindig őszintének kell lenni. De a fenti esetet ez nem okozhatja. Ilyen fokú "megvezetésnek" már előtte kellett, hogy jelei legyenek.

2009.05.27. 07:15 Bea

Sziasztok!,Sagit,egyet értek,nem volt ez kemény.Az én gyermekeim is tudják mi a helyzet.A nagyobbik 5éves kora óta mindemről mindent tud.Hamarabb megtanulta az életet,mint az olvasaást.Tisztába volt mikor mennyi pénzt kellett beosztani,és érezte is a súlyát.Ő az én jobb kezem,akivel mindent meg lehet beszélni,és tanácsot is lehet tőle kérni.És el kell hogy mondjam,nagyon okos tanácsokat tudott adni.Pedig kicsi gyerek volt.Most 13éves lesz,sokkal komolyabb.Nálunk is volt egy eset,mikor a biológiai apja megvette a gyereket pénzzel.Még akkor egy házba laktunk,de külön,és ők elmentek bevásárolni maguknak,flancosabbnál flancosabb kajákat,és mikor a kislányom kért enni,azt válszolta,hogy ez csak a miénk,és nem adott a hugának.az apja meg csak nevette.amennyi nyugtatót én bevettem akkor,azt mondták csoda hogy életbe maradtam,kb 2dobozzal.Aznap az apjával aludt a gyerekem.másnap bejött hozzám sírva,hogy anyucikám,soha ne hagyj el.én se foglak.azóta mégerősebb a kötelék köztünk.Akkor volt 7éves a kicsim. Sokkal jobb elmondani a gyereknek mi is folyik a háttérben,nagyon értelmesek a gyerekek,és a későbbiekben sem kell félni hogy majd jogtalanul vádolnak meg.Én azt mondom,aki teheti,világosítsa fel a srácait,persze korához képest kell elmondani.

2009.05.27. 06:16 sagit

Sziasztok! Lehet csak az én véleményem és mert nem "édesanya" vagyok ill. nem nő így kicsitt keményebb a véleményem és a nevelési "elveim"! Szerintem nem jó az ha pajzsot tartunk gyermekeinke elé... noha a szándék nemes... őket így megvédeni nem tudjuk! Inkább korukat figyelembevéve el kell mondani mindig annyit nekik amennyit felfogni és megérteni képesek. Nekik és nekünk is jobb lesz ill. késöbb nem szembesülünk azzal a ténnyel hogy már nem hinnék el amit mondunk mert a másik "beeteti őket". És ez részben a mi hibánk mert nem bíztunk a saját gyermekünkben hogy megérti, felfogja majdan pedig tolerálja döntéseink helyességét...

2009.05.26. 21:29 Mártis

Zoli! "Anyuci" történetének részletei már tényleg olvashatók voltak vendégkönyvünkben. Igaz, én sem tudtam elsőre összerakni a nick nevet és a valódi nevet, de már bennem is összeállta a kép. Hogy a 19 éves nagy lány mit hogy él meg, és hogy mennyire nem tudja milyen problémák voltak otthon, ezt megértem. Én sem mondtam soha, egyetlen alkalommal sem a fiaimnak, hogy miért kell mennem 2 havonta  a bíróságra, vagy éppen miért tettem feljelentést, mert úgy gondoltam, majd ha elég nagyok lesznek, akkor majd elmondom nekik, de addig nem terhelem őket. Igyekeztem mindig úgy válaszolni a kérdésekre, hogy ne mondjak rosszat nemző apjukról, azonban mindig azt mondtam, ha elég nagyok lesznek, akkor majd elmondom mit, miért tettem. Gondolom "anyuci" is igyekezett minden rossztól megóvni gyermekeit. Megértem. Az én fiaim 2 hetente minden alkalommal mentek az apjukhoz (ill. volt egy év, amikor az apjuk "önhibáján kívül nem tudta a kapcsolatot tartani fiaival" - bár levelet onnan is lehet küldeni, de biztos a gyermekei lakcímét elfelejtette...). Szóval a gyermekeim minden 2. hét végén dúskáltak a jóban. Étterembe jártak, moziba, és elmondásaik alapján elköltöttek annyit, amennnyi nekünk hármunknak a havi bevételünket is meghaladta. Amikor hazajöttek, rendszeresen kérdezte a kisebb, hogy "anya, miért nem kapunk tartásdíjat, amikor az apunak sok pénze van?" Erre Te mit válaszoltál volna? A fiaim úgy nöttek fel, hogy nem tudtak arról, hogy az apjuk a 4 vagy 5 évig húzódó tárgyalásokra "elfelejtett" eljönni, hogy mindig miatta kell mennem. Azonban minden alkalommal, amikor a fiaim ott voltak nála, szidott, szapult, és minden alkalommal elmondta, hogy miattam kell mennie a tárgyalásokra, mert én telhetetlen vagyok és pénzt kérek tőle. Pedig 1 Ft-val sem kértem tőkle többet, mint amit a bíróság megítélt! A nagyobb fiam barátnője még nem is ismert személyesen de már el voltam neki áztatva. Amikor megismert, rájött, hogy mennyire aljas módon irányítják a fiaimat ellenem! Tudod a mai világban a becsület, és az, hogy igyekszel a körülményeidhez képest minél jobbat tenni gyermekeidnek - nem jelent semmit. Én éveken keresztül küzdöttem, próbáltam beosztani azt,a mit szinte lehetetlen. A fiaimat táborba fizettem be, edzésre járattam, de ez nekik kevés volt! Amikor kamaszok lettek, mind a kettőt ellenem fordított az apja! Hogyan? Én nem tudtam megvenni azt, amire vágytak - az apjuk pedig a pénzzel megvette a fiait! A nagyobb fiam nagyon sok mindenre rájött. Ugyan odaköltözött az apjához, de fél évet nem bírt ki vele - elköltözött onnan, mert rájött, hogy mi zajlik a háttérben. Most hetente 2 - 3 alkalommal megjelenik az apjánál éjjelre, de csak azért, mert az apja megzsarlota, csak akkor fizeti a főiskoláját, ha otthon lakik! Én nem tudom fizetni, ezért kénytelen megalkudni a fiam. De az, hogy ott a pénz,  többet ér neki, mint itthon a nyugalom, és a vegetáció. Bizonyos szempontból megértem, és örülök, hogy kezd tisztán látni. Csak arra leszek kíváncsi, ha megtudja, hoyg milyen is az apja valóságban, akkor mit fog hozzá szólni. Szándékomban áll megmutatni azt a levelet, amelyben a végrehajtó megírta, hoyg mehetek az állam által megelőlegezett tartásdíjért, és hogy az apja mennyivel tartozik. A jogszabályt is megmutatom, hogyha a megelőlegezésért elmegyek, és az apjuk nem fizeti ki, akkor neki kell kifizetnie az államnak. Kíváncsi vagyok mit fog ahhoz szólni.

2009.05.26. 20:59 Zoli

Kedves Felméri Istvánné! Remélem nem vagyok megkeseredett. Bár való igaz, néha pesszimistának érzem magam az ország sorsát illetően. Elnézést kérek, Öntől, nem bántani, kérdőre vonni akarom. Csak választ próbáltam találni erre, ami a lányoknál is "kiverte a biztosítékot". Mert meg kell írjam, ez hihetetlen egy történet. Én arra próbáltam választ találni, miért ítélhet így a bíróság. Mert ugye azt beismerhetjük, hogy ez nem lehet egy rossz vagy jó ügyvéd eredménye. Azon is megakadtam, hogy egy nő hátrányára említi, hogy női bíró járt el az ügyében. Ezt épp a férfiak szokták felhánytorgatni (sokszor joggal). Azt is furcsának tartottam, hogy egy legalább 19 éves lány azért az apja mellett dönt, mert az anya nem beszélt neki a problémákról. Úgy gondolom egy ilyen korú lány, aki az adóhivatalban dolgozik, fel tudja mérni az otthoni körülményeket. Mégha csak az otthon unatkozó nevelőapával beszélget is. Azt is furcsának találom, hogy a bíró előtt is ismert kapcsolatot, hisz a 16 éves leánya a bíróságon elismerhette barátnője és nevelőapja viszonyát, ezt a bíró gyermektartási felmentéssel honorálta volna, akkor mikor két munkahelye is van. Ezek merültek fel bennem, de csak azért mert ezekről írt és a többi részletet nem ismertem. Ha ez valóban így van, minden férfinek oda kell költöznie, hogy ott válhasson. Elnézést ha cinikusnak tűnik ez a megjegyzésem, de tényleg.

2009.05.26. 19:14 Felméri Istvánné

Bocsi még leírom , hogy nem hajléktalanszállóba ment lakni az exem ! Jobbak a körülményei mint sokunknak !

2009.05.26. 19:11 Felméri Istvánné

Én rettenetesen sajnálom Zolit , hogy ennyire megkeseredett lett ! Őszintén ! Tényleg nem tudhatod mi volt és mi nem volt ! Én már tavaly is írogattam itt egyszer-kétszer  , de most egyszerűen nem jutok szóhoz ! Egy két dolgot leírok ide , hogy ne felettem törd a pálcát ! Három gyermekkel mentem férjhez másodszor és utána szültem meg a negyedik gyermekemet ami közös ! A férjem egy szatyor ruhával és alsónadrággal költözött be az ingatlanomba ! Romániából jött és a már elkezdett Honosítási procedúrát együtt fejeztükbe. Nem hozott ő lakást sem pénzt a házasságunkba és nem is vártam , csak szeretetet és hűséget ! Sajnos ez az ami nem jött be , ugyanis neki egyre több és több szabadideje lett és elkezdett unatkozni ! Így kapóra jött a középsőlányom akkor 16 éves barátnője , de a férjem annyira lusta volt , hogy a saját otthonunkban a saját ágyunkba fektette meg azt a gyereket ! Én másodállást vállatam , hogy a szórakozásait anyagilag finanszírozni tudjuk ! Időközben vettünk egy ős öreg skodát  , elkezdett számítógépezni , egy gép már nem is volt elég hárommal írt s másolt . Este hazaestem és az volt hozzám az első kérdése :MI A KAJA? . Megkérdeztem tőle mit vásároltál szivem ? Ugyanis az volt a szent meggyőződése   hogy a nők azért vannak , hogy a férfiakat kiszolgálják ! Ez kezdetben nem is zavart , hisz imádtam és azt hittem ő is imád ! A gyerekek elött soha , de soha nem mutattuk ki a problémákat ! Így történhetett meg az hogy a saját gyerekeim mai napig sok mindent nem tudnak tőlem , csak az ő verzióját !Én viszont nem is kívánom velük megosztani  ! Egyszer korábban értem haza mert nem kellett mennem takarítani , gondoltam meglepem és lesz végre egy szabad nyugis délutánunk ! Sikerült !!!Igaz én lepődtem meg a legjobban !Esküszöm senkinek sem kívánom azt a látványt amit akkor láttam , és kívánom Zoli te se láss olyat ! Ennyi egyszerűen a történetem és nem is kívánom szaporítani  tovább ! Az hogy meglettem sértve enyhe kifejezés , de félek hogy sok pasi gondolkozik úgy mint az exem !

[Későbbi] [3663-3644] [3643-3624] [3623-3604] [3603-3584] [3583-3564] [3563-3544] [3543-3524] [3523-3504] [3503-3484] [3483-3464] [3463-3444] [3443-3424] [3423-3404] [3403-3384] [3383-3364] [3363-3344] [3343-3324] [3323-3304] [3303-3284] [3283-3264] [3263-3244] [3243-3224] [3223-3204] [3203-3184] [3183-3164] [3163-3144] [3143-3124] [3123-3104] [3103-3084] [3083-3064] [3063-3044] [3043-3024] [3023-3004] [3003-2984] [2983-2964] [2963-2944] [2943-2924] [2923-2904] [2903-2884] [2883-2864] [2863-2844] [2843-2824] [2823-2804] [2803-2784] [2783-2764] [2763-2744] [2743-2724] [2723-2704] [Korábbi] [Archívum]